Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-08-15 / 24. szám

2004. AUGUSZTUS 15. ERDEKLI? BEMUTATJUK? obbágy Valér, a Madrigálkórus művészeti vezetője iskolaigazgatóval, a nagy tapasztalatú tanárral beszélés karnagya javaslatára Póla Károly nyugalmazott gettünk. Jórészt természetesen a diákokról... A liberális nevelés alapelvét sokan félreértik - Sokak álláspontja szerint komoly alkalmassági vizsgán kellene átesniük a pedagóguspályára jelentkezőknek - Erre a szakmák jelentős részénél szükség volna, különösen azokon a területeken, ahol emberekkel foglalkoznak. A pedagógusi mellett említhetem az orvosi pályát, és a veszélyes technika világát, a gépkocsivezetőket - beleértve az úrvezetőket - is ide sorolhatom. Nem csak a racionális képességeket kellene lemérni, hanem azt is, hogy a jelentkező képes lesz-e minden tekintetben megfelelni a szakma, a tevékenység sajátosságainak. Bár egy 18—19 éves pályaválasztó esetében mindezt nehéz bizton^•ggal megítélni. Ráadásul minden szakmának, hivatásnak sok olyan eleme van, amelyek az évek során megtanulhatóak, vagy a tapasztalt kollegáktól elsajátíthatóak. - Tehát mondhatjuk, hogy is-is? - Igen... Különösen azért, mert az elvárható alkalmassági ismérvek folytonosan változnak. Ha visszaidézem az én 43 éves szakmai múltamat, erre a következtetésre jutok. Az új adottságok, a változó környezet nagyobb toleranciát, rugalmasságot, sőt érzékenységet követel, sőt iskolatípusok szerint is más és más a reális igény. Úgy ítélem meg, hogy a helyzet egyáltalán nem katasztrofális. Véleményem szerint inkább az extra alkalmatlanságúakat kellene kiszűrni: az illető, a gyerekek és a tantestület érdekében. Hiszen az alkalmatlan tanár szenvedést jelent a környezetének, de önmagának is. Szigorúság feszültség nélkül - Miért választotta a pedagógusi pályát? Sokan tudják, de azért mondom: matematika-fizika szakos tanár, s az I. Béla Gimnázium •

azgatójaként ment nyugdíjba. - A legalapvetőbb, hogy az legyen pedagógus, aki szeret pedagógus lenni, aki szereti a gyereket. Engem a pályának Szigetváron nyertek meg azok a középiskolai tanáraim, akik magas követelményt állítottak a diákok elé, szigorúak voltak, mégis ismeretlen volt a feszültség. Másképpen fogalmazva olykor-olykor elkapták a jó képességű tanítványaikat is, gyengén teljesítőket is, ám másnap jó hangulatban és családias légkörben folytatták a munkát. Amikor elvégeztem az egyetemet, s ide kerültem a Garay gimnáziumba, olyan érzésem volt, mintha a szigetvári évek folytatódtak volna. Remek szellemű iskola, jó tanár-szülő kapcsolatok, sok tehetséges gyerek... - Mennyiben változott az idők folyamán a tanár-szülő viszony? - Az utóbbi években több zavaró elem lépett a kapcsolatba. Mint például a személyiségi jogok mindenekfölötti hangsúlyozása. Amikor a tanár a gyereknek egyértelműen jót akarva szigorú, s ebben nem talál a szülőben partnerre, az bizony megrontja az idilli viszonyt. Hangsúlyozom, nem általános, de egyre több úgymond visszautasító szülővel találkozik az ember. Vagyis megjelenik a liberális nevelés egyik félreértése, miszerint a mindent szabad, ami nem tilos. - Hogyan, mikor és milyen okokból csúszik ki a gyerek a szülő és a pedagógus kezéből? - Az okokat nehéz felsorolni, hiszen azokból annyi létezik, ahány család és ahány gyerek van. A leggyakoribb talán, amikor a gyerek fejlődéséhez szükséges őszinte légkör valamiért megszakad, ezzel együtt megváltozik a gyerek és a felnőtt közötti kapcsolatrendszer. Szerencsés eset, ha például az a diák, aki csalódik egyik tanárában, más pedagógust keres, akivel megbeszélheti a problémáit. Illetve ha valamilyen okból megrendül a bizalma a szüleiben, akkor a hozzá közel álló felnőttel, akár tanárával osztja meg a gondját. A baj akkor kezdődik, amikor a kiábrándult tizenéves korosztályából keres más csalódott gyereket. -...és elkezdődik a bandázás, leromlik a tanulmányi eredmény... De nem folytatom. Inkább arról kérdezem, miért émek ilyen korán a mai gyerekek? - Ebben óriási szerepe van a televíziónak, a csatornák arzenáljának. így nap mint nap találkoznak a képernyőn az erőszakkal, a narkóval, az itallal, a dohányzással, a kontrollálatlan szexszel, s mindezt bizony többen nagyon korán ki is próbálják. Egyoldalúan ismeretközpontú Ez nagyon nagy probléma. Ahogyan az is, hogy az időt rabló tévézés és internetezés miatt még ott is csorbulhatnak a családi beszélgetések, ahol korábban a meghittség és az összetartozás színterét jelentették. Mivel a gyerekek rengeteg információhoz jutnak, a felnőttek már a pozitív dolgok esetében sem lehetnek beszélgető partnerek, a negatívoknál pedig nem vitapartnerek és így aligha lehetnek mérvadók. Nem panaszkodni kéne természetesen, hanem kitalálni, miként lehetne kordában tartani az arányokat. Hiszen a változó környezetben a gyerek viselkedése megváltozik. Lényeges volna minderre felkészíteni a pedagógusokat, de kérdés, vállalnák-e ezt az egyetemek? -Ama iskolarendszere is gondoktól terhes. - Igen, hiszen elég sok kudarcot teremt a gyerekek számára. Hogy ismeretközpontú, az természetes, de ebben egyoldalú. A világot megismerni a tudományok, művészetek és a hit által lehet. Ám nálunk visszaszorultak már a művészeti tárgyak is, és kevés a testmozgás is. Ebből az következik, hogy a nem racionális hajlandóságú diákoknak ritkán adatik sikerélmény. - Sok felmérés igazolja, hogy nagyon keveset olvasnak a gyerekek - Részben ez is a tévé rovására írható. Ugyanis feldolgozza és szájba rágja a pozitív értékeket is. Ha rajtam múlna, bizonyos tévéműsorokat - az érdeklődés felkeltése után - félbehagynék, hogy a diákok megtanulják: a képi világ értékei, például olvasással hogyan tehetők teljesebbé. Hogy sok gyerek nem szokik hozzá már kiskorában az olvasáshoz, az a szülői példa hiánya is. Annak, hogy a mi családunkban a gyermekeinknek és az unokáknak is jó a viszonya a könyvekhez, abban feleségemnek vitathatatlan érdemei vannak. Az esték nem múlhattak el - ha az unokák itt vannak, ma sem múlnak el - az ő felolvasásai nélkül. így már egészen kis korukban megérezték, megérzik a könyv állandóságát, visszalapozhatóságának örömét. Kis családi tabló - Folytassuk a beszélgetést a Póla családdal. Felesége a Garay gimnáziumban tanított. Két gyermekük van., - Zoltán és Éva. Fiamék Szekszárdon élnek. Felesége óvónő, két gyermekük van. Ákos 13 éves, jó sportoló, remek triatlonista. A hétesztendős Petra lírai alkat, énekel, rajzol és nagyon szeret olvasni. Éva lányunk vegyész, s bár Gödöllőn élnek, férjével mindketten a fővárosban dolgoznak. Jól szervezik az életüket a három gyermek mellett is. Náluk Réka a legidősebb, negyedik osztályos lesz, matematikából jeleskedik, Áron most megy iskolába, Tamás pedig óvodába. - Milyen a nagypapa kapcsolata az unokákkal? - A kissé kategorikus stílusomhoz vegyes a viszonyuk, de jól megvagyunk. Ákossal és Petrával több időt töltünk, hiszen ők itt élnek. Ákos gyakran hozzánk jön az iskolából, majd úszni megy, s nálunk is tanul. - Sorozatunk szabálya szerint kérem, tegyen javaslatot a következő beszélgetőpartnerre. - Több évig dolgoztam együtt Baka Zsuzsanna tanárnővel, Baka István költő testvérével. István tárgyi emlékei révén hamarosan visszatér Szekszárdra. Vajon Zsuzsa emlékezete mit őriz testvéréről? V. Horváth Mária