Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-07-18 / 23. szám

(B­/ Érdekli? Bemutatjuk! 2004. JULIUS 18. Egy társaság szellemi, művészi és zenei kalandozásai Sorozatunk ezt megelőző részének végén Dömösi Levente faipari mérnö­köt, mint kórustagot a filléres gondok­ka) küzdő Madrigál kórusról kérdez­tem. Az anyagi problémákra rábólint­va javasolta, „erről beszéljen a nem­zetközi karmesterdíjas Jobbágy Valér a Madrigál művészeti vezetője, egyben karnagya". * - Amióta ismerem, az 1980-as évek legelejétől fogva ingázik. Érdekes, ám strapás életforma. - Tegyük hozzá, hogy a feladatok, ki­hívások okán izgalmas is. A Szekszárdi Madrigál Kórus karnagyi tisztét 1981 elején vettem át. Öt even keresztül Pécsről ingáztam Szekszárdra. Utána, tíz éven át, amikor itt tanítottam a főis­kolán, innen jártam vissza Pécsre. Most a Pécsi Tudományegyetemen és a Bu­dapesti Zeneakadémián tanítok, tehát átalakult a heti ingázásom rendje: Pécsről Szekszárdra jövök próbára, in­nen Budapestre vonatozom tanítani, majd visszautazom a Madrigálhoz, amit ismét Pécs követ. - Nem lehet egyszerű mindezt beoszta­ni, ráadásul két helyen dolgozni. - Szomorú, de sajnos igaz, hogy egyetlen, a felsőoktatásban betöltött állásból nem lehet megélni. Nem utol­sósorban pedig egyelőre mindkét he­lyen igényt tartanak a munkámra. Az utazást pedig az ember valamilyen ok­ból egyszer elkezdi, aztán vagy izgal­masnak találja a sokféle, részben más irányú elfoglaltságot, vagy ha terhes­nek érzi, abbahagyja. Mint említettem, sokat utazom vonattal - közben renge­teget olvasok, amire ezen kí­vül alig marad időm -, Pécs és Szekszárd között pedig autó­zom. A vezetés szorakoztat és pihentet, hacsak nem találko­zom az úton egy kalandorral, amiből sajnos az országúton sincs hiány. - Elég gyakran hívják kül­földre a kórust. - Relatív, hogy kinek mi a „gyakran". Két-nárom évente jutunk el különböző jelentős ­meghívásos - kórusversenyre, illetve fesztiválra.. - Ezeket ki finanszírozza? - Van olyan hely, bár egyre kevesebb, ahol a rendezők áll­ják az összes költségünket, el­tekintve az útiköltségtől. Bár húsz évvel ezelőtt az egyetemi női karral jártunk Szardínia szigetén, ahol a vendéglátóink az utaztatásunk költségeit is magukra vállalták, ami tekint ve a távolságot és a kompát­keléssel kapcsolatos kiadasokat bizony tetemes summa lehetett. Minden este koncerteztünk, aminek fejében kosz­tot, kvártélyt és némi zsebpénzt is kap­tunk, napközben pedig a gyönyörű ten­gerparton múlattuk az időt. E rangos rendezvénysorozat célja az volt, hogy bizonyos területeken felvirágoztassák a kóruskultúrát. Éppen ezért az olasz ál­Cgdp ITALDISZKONT 'Szekszárd, Fáy A. u. 1 . (Volt B«kt*l Abc) Nyitva tartás: H-P: 9.00-18.00 Sz: 8.00-12.00 Akciós ajánlatunk: 2004. július 17-24 -ig feDrehex.classic sör 0,51^ Soproni Ászok sör 0,51 Fogy. Ar: 142:* Kaiscr sör 0,51 J 13íl 151.­2ÍR1 HÍM Amstel láger sör 0,51 fS Zálon sörí',5l; ; Kőbán yai sör 0,5 1 Löwenbráu sör 0,51 döbózoj . Hofbráu lagcr 0,51 dobozos 142:* *<»* £104:? JSop ron i Á.szok o,5t dobozgs m 151.­jura Kőbányai sör 0.5I dobozos teJ-3%1 38:? 10> 47.* 38:* 01:* 11.­47.­•18.­HS 8 132.- 111 99,. mw 96.-1 Szentkirályi ásványyízj.si dús, csendes : 69.- *MÉ 86.­Apenta ásványvíz 1,51 dús, csendes, enyhe 94.- 91. -_1 224­GUI is: Fűi M: 1056.2 302.­217.­182., 177.­Sió ő szibarack ita l 1.51 ;; Olympos gyümöcsitalok n 6 ízben Jagermeister 0,71 Finlandia vod ka 0,7 1 Garrone cherry 11 BUflii Coop cimbora bor 21 félédes, száraz Keresse Coop Márkatermékeinket! «n ^276.­"25.­raNjSi i*ra 1025.­Hím 293.­Mindenkit szeretettel várunk! lam jelentős anyagi áldozatot hozott, mi, a meghívottak pedig az igényes, színvonalas programokat „szállítottuk" nekik. - Elnézését kérem, hogy ilyen hossza­san feszegetem az anyagiakat, s hozzáte­szem, ezt a „témát" még nem fejeztem be. - Csak feszegesse, nincs ellenemre, hiszen nagyon fontos, az együttesek működését alapvetően érintő dologról van szó, ami az elmúlt másfél évtized­ben alapjaiban változott meg. Emlék­szik, hogy a Madrigál kórust a kilenc­venes évek előtt a MÉSZÖV, Illetve az áfészek tartották fönt, másutt a szak­szervezetek voltak a „gazdák", de a mi­nisztériumok is a patrónusok közé tar­toztak. Ma már alig-alig vannak mecé­nások. Abban reménykedem, hogy a közeli jövőben megnyílnak a kulturát támogató csatornák. - Nyugaton miből teremtik elő a pénzt? - Egyrészt tudni kell, hogy odakint mindenkinek több pénz jut, vagy ma­rad saját kedvteléseinek finanszírozá­sára. Nálunk alig van tartalék, a koráb­bi szervezeti háttér pedig eltűnt. Sze­rény véleményem szerint mi pillanat­nyilag ott tartunk, hogy a társadalom a bankok „kedvtelését" finanszírozza, hívják azt bankkonszolidációnak vagy uzsorakamatnak, egyre megy. (Persze ez csupán egy hozza nem értő outsider megalapozatlan okoskodása.) - Rangos kitüntetéssel felérő, óriási el­ismerést jelenthetett, amikor meghívták Japánba dirigálni és tanítani. Milyen ren­dezvényen vett részt és kiknek a társasá­gában? - A Tokió Cantat meghívottja vol­tam. Erre a nagyszabású seregszemlére évente összehívják Tokió legkiválóbb kórusait és - az európai versenyered­mények és a kiküldött referenciák alapján - hívnak meg három európai karnagyot. Ott volt a Bécsi Zeneakadé­mia korábbi rektora, egyben a világhí­rű Schönberg kórus karnagya prof. Erwin Ortner személyében, valamint a norvég kóruskarnagyok doyenje prof. Carl Högset. A toluói kórusokból hat együttest alakítottak, s minden kar­nagy kapott kettőt ezekből. Három­három próbán négy-öt művet kellett betanítani, majd azokkal a zárókon­certen fellépni. Az én feladatom az volt, hogy a vegyes kórussal rene­szánsz, a nőivel pedig magyar kortárs darabokat mutassunk be. A kint tar­tózkodás során Tokiótól 1500-2000 ki­lométerre levő városok kórusaival is próbáltunk, illetve karvezetési szemi­náriumot tartottunk. - Kiderült, hogy heti két próbája van a Madrigálnak. Ugye, nincs saját próbater­mük? - Kezdetben még tettem tapogatózó lépéseket ennek az áldatlan állapotnak a fölszámolására, de be kellett látnom, hogy annyira azért nem vagyunk fonto­sak, hogy negyvenévi magas színvonalú tevékenység után ezt kiérdemeljük. Lassan két évtizede a főiskola „E" epü­letében dolgozunk, s nagyon hálás^^ vagyunk, hogy számunkra ezt a lche^B séget grátisz biztosítják. ^^ - Mutassa be a kórust, bár nagyon so­kan ismerik - Utazólétszámunk 25-30. A fellépő ruhákról mindenki maga gondoskodik. Külföldi versenyfellépéseink ma már elképzelhetetlenek lennének a tagság egyre növekvő egyéni hozzájárulása nélkül. Hozzáteszem, „kiemelt" együt­tesként a várostól minden esztendőben megkapjuk a ránk eső támogatást. (Amit valószínűleg akkor is megkap­nánk, ha a futottak még kategóriájában indulnánk.) Pályázatra minden lehető­séget megragadunk, sajnos e téren a si­ker elég gyér. - Repertoárjuk egészen különleges. - Szerénytelenség nélkül mondha­tom, hogy az együttes repertoárja nem­zetközi összehasonlításban is egyedül­álló. Olyan bemutatók hangzottak föl Szekszárd városában az elmúlt évtize­dekben - és most természetesen nem a grandiózus barokk oratóriumokra gon­dolok -, amelyek bármelyik európai nagyvárosnak díszére válnának. jegyzem, mindez megvalósíthatatjW lett volna egy olyan együttes nélkuTT amely hajlandónak mutatkozott ezekre a szellemi, zenei felfedezőutakra. És ez a Szekszárdi Madrigál! - Nagyon magasra tette a lécet, aho­gyan mondani szokták - Valóban nincs alacsonyan, de ez alatt ez a társaság már nem is tudna működni. - Bécsben 2002-ben megnyertek egy olyan versenyt, amelyen még magyar együttes soha nem állhatott a dobogó leg­felsőbbfokán. - S nem csak vegyes karban, azaz sa­ját kategóriánkban győztünk, hanem az összes kórus között mi nyertük el Bécs polgármesterének különdíját is. - Bár nem emlékszem, de gondolom, Szekszárd méltóan megünnepelte a kó­rust. , - Én sem emlékszem .... - Várom javaslatát: kivel és miről be­szélgessünk legközelebb? - Póla Károllyal, mint akik azon ke­vesek egyikével, akik miatt sajnálom, hogy nem tölthetek több időt ebben a városban. V. Horváth Mária

Next

/
Thumbnails
Contents