Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-07-04 / 22. szám

SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2004. JULIUS 4. W Tanítani keli a kulturált kutyatartást..." MEOE: új az elnök, de változatlan a nyugodt, tervszerű munka Június 11-én tartotta tisztújító közgyűlését a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete Szekszárdi Önálló Jogú Szervezete. Az összejövetelen új elnököt választottak - 100%-os szavazati aránnyal - és tiszteletbeli elnöknek kérték fel Éppel Jánost, aki 16 évig állt a szervezet élén. * Annak idején a bonyhádi csoportból jött létre egy olyan rendszer, mely mára országos szinten is az egyik legnagyobb szervezetté nőtte ki-magát. Alapító tagjai között szerepelt Éppel János, aki ez idáig elnökölte az egyesületet. - Mi történt, hogy más került az elnöki székbe? - Az igazság az, hogy más csinálni és más segíteni egy szervezetet. A „mi történt" röviden annyi, hogy egyéb kötelezettségeim miatt már nem tudnám tökéletesen ellátni az egyesületi feladataimat. Persze mint minden vezetőváltásnál, esetünkben is lehet, hogy sokan azt kutatják: miért kellett „mennem"? De hangsúlyozom, hogy szervezetünk változatlanul teljesíti a célkitűzéseit, talán új lendületet is hozhat az új elnök és a néhány - szintén újonnan megválasztott - fiatal vezetőségi tag. Én tiszteletbeli elnökként segítem tovább az egyesületi munkát. - Eredményesnek értékeli az elmúlt éveket? - Úgy gondolom értékelhetem annak, hiszen amit elkezdtünk felépíteni - a városokra épülő koncepciót - az működőképessé vált. Tagjaink számát szinte megháromszoroztuk és kialakítottunk egy olyan szervezeti hálózatot, ahol a városokban működő csoportok önállóan látják el feladataikat. Azért dolgoztunk és dolgozunk ma is, hogy kialakuljon egy egészséges, kulturált kutyatartás. Persze minderre tanítani nem csak a kutyát, hanem az embereket is kell. A MEOE újonnan megválasztott elnöke Sándor Lászlóné Rózsa, aki kezdetben a dombóvári szervezet tagja volt. 1992-ben „átigazolt" a szekszárdi szervezet, tamási csoportjába, melynek vezetői szerepét 1996 óta látta el, nyolc évig volt elnöke az Ellenőrző Bizottságnak. - Mint újonnan megválasztott elnök, milyen tervei vannak? - Először is meg kell köszönnöm Éppel János fáradhatatlan és áldozatos munkáját. Számomra az elmúlt 16 év példaértékű s a hagyományok folytatása mellett, vannak konkrét elképzeléseim a fejlesztéseket illetően. Régi terve a szervezetnek egy önálló szekszárdi csoport létrehozása, melyhez megpróbáljuk megtalálni az arra legalkalmasabb személyeket. E mellett fontosnak tartom az információ-áramlás gyorsítását és korszerűsítését, szaklapokban történő korrekt, pontos tájékoztatást. Célom, hogy a vezetőségi ülést követően, mindenki a számára leginkább testhezálló feladatokat végezze lelkiismeretesen. Talán legnagyobb és egyben legnehezebb feladatunk elérni azt, hogy a sajtó a pozitív hírt is értékelje és reagáljon rá érzékenyen. Manapság sajnos a rossz hír a szenzáció, az eladható. De meg kellene találni azt az egészséges egyensúlyt, ami az épekkel, a többséggel is foglalkozik. Ezért dolgozunk, szervezünk rendezvényeket, fejlesztünk és építünk kiképző pályákat... Ez mind a már korábban említett, kulturált kutyatartás megtanításának érdekeit szolgálja és ehhez kellene az is, hogy a sajtó partner legyen. Mező János „pünkösdi királysága" Szekszárd történelme során nem volt mindig békés és nyugodt a város. A szekszárdi lakosok 1906. februárjában olyan eseménynek lehettek tanúi és résztvevői, amelyet talán 1848 óta nem élt meg a város. Az 1905-ös országgyűlési választásokat mintegy 40 évnyi kormányzás után elvesztette a Szabadelvű Párt, őfelsége Ferenc József azonban nem volt hajlandó kinevezni a győztes pártkoalíció vezetőiből álló kormányt, mert a szövetség programja között a Monarchia jövőjét is fenyegető katonai követeléseket tartalmazott. Mivel az udvar és a koalíció tárgyalásai sorozatosan zátonyra futottak, a császár egy ideiglenes kormány kinevezését határozta el. A megyei közgyűlések tiltakozásul sorra tagadták az engedelmességet az új kabinetnek, amely válaszul felfüggesztette a megyék állami támogatását és élükre - Tolna megyében is - az udvarhoz hűséges,, teljhatalmú biztosokat nevezett ki. A kormánybiztos kinevezésének hírére forrongani kezdett a megye. Szekszárd lakosai már napok óta izgatottan várták a kormánybiztos érkezését. Elterjedt a hír, hogy Mérő János 1906. február 23-án vonattal érkezik a megyeszékhelyre. Elhatározták, hogy Mérő beiktatását akár erőszakkal is megakadályozzák. Mikor a kormánybiztos értesült a készülődésről, elhalasztotta utazását, amelyről a pályaudvaron összegyűlt több ezres tömeg nem értesült. A pesti vonattal csak Molnár szekszárdi rendőrfőkapitány érkezett meg, akiről kitudódott, hogy a fővárosban járt és megbeszéléseket folytatott Mérővel a beiktatási ceremónia részleteiről. A feldühödött tömeg haragja ekkor a kapitányra zúdult, Molnárt kifütyülték, szidalmazták és kocsiját kövekkel dobálták. A karhatalom végül közbelépett és szétkergette a tüntetőket, akik ezután Boda Vilmos függetlenségi párti országgyűlési képviselő (a képen), majd Dőry Dénes alispán házához vonultak. Mindkét politikus rögtönzött beszédben intette nyugalomra az embereket. Néhányan még ekkor sem nyugodtak meg és a házfalakra kormányellenes, kormánybiztost gyalázó plakátokat ragasztottak, amelyeken Mérőt ábrázolták az akasztófán lógva. A csoport végül a rendőrkapitány házához vonult és kövekkel dobálta be Molnár lakásának ablakait. Az éppen odaérkező csendőrök azonnal rohamot intéztek a rendzavarók ellen, akik elmenekültek. Másnap 2 század gyalogos katona érkezet Tolnáról a rend biztosítása céljából. Miután Mérő kormánybiztos hírt kapott a zavargásokról, azonnal benyújtotta lemondását a belügyminiszternél. A történtek hatására március l-jén azonnali hatállyal lemondott Széchenyi Sándor főispán és Simonsits Elemér vármegyei főjegyző is. Pár nap múlva katonaság és csendőrség száÜÍ^ meg a választókerületek székhelyeit. „Az emberek némán tűrik a karhatalom jelenlétét"- írta a Közlöny. A Tolnavármegye című lap március 4-én adta közzé a Mérő János Tolna megyéhez írt levelét: Tekintetes Szerkesztőség! „A kormánybiztosságról tényleg lemondtam. Lemondtam, mely mélyen sértett az előlegzett, de meg nem érdemelt ellenszenv nyilvánítása, melyek híre eljutott hozzám. Pedig én a legjobb szándékkal voltam eltelve... En Szekszárdon születtem, és így szülővárosomnak és megyémnek óhajtottam hazafias szolgálatot tenni." A Tolnavármegye frappáns és tömör választ adott Mérőnek: „Mérő úrnak hazafias lelkiismerete bátran megnyugodhatik, „Azt a célját ugyanis a volt kormánybiztos úr, hogy békét, nyugalmat és renü teremtsen polgártársai között, telpB sen elérte, mert mihelyt köztudomásomra jutott, hogy a kormánybiztosságról lemondott a béke, nyugalom és rend városunkban és az egész vármegyében rögtön helyre állott. Arról, hogy Mérő úr Szekszárd szülötte, eddig a legkevesebben bírtak tudomással. Kár, és nagyon sajnáljuk, hogy szülővárosa iránt érzett szeretetének dokumentálására hosszú közszereplése óta csak a mostani zord időkben, az alkotmányt felfüggesztő abszolutizmus idejében és szolgálatában gondolt először és ez ideig oly gondosan eltitkolta szülővárosa és vármegyéje iránt érzett meleg rokonszenvét." Mérő János pünkösdi királysága tehát még el sem kezdődött, már véget is ért. Mint az utóbb kiderült a kormánybiztost akár szerencsésnek is nevezhetnénk, hiszen a felháborodott tömeg az ország több megyéjében meglincselte az elővigyázatlanul érkező biztosokat. Glied Viktor