Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)
2004-07-04 / 22. szám
Érdekli ? Bem uta tjük! 2004. JÚLIUS 4. Nem feltétlenül a drága a szép! - Nagyon sokan ismerik a városban. - Itt születtem, s kisebb-nagyobb kihagyásokkal itt is éltem. A Garay gimnáziumi évekre is nagyon szívesen emlékezem. Szerencsém volt a diáktársaimmal - velük ma is szoros kapcsolatot tartunk - és a tanáraimmal: mi voltunk Patya bácsi, azaz Pataki József utolsó osztálya, nagyra tartottuk a tiszteletre méltóan következetes és kemény Bíró János bácsit, ahogyan Létay Menjus bácsit is. Talán harmadikosok voltunk, amikor kezdő tanárként érkezett a nagyon szép fiatal tanárnő, Lemle Béláné, így bennünket sajnos - csak nagyon rövid ideig tanított. - Hét évig Ausztriában dolgozott. Miért jött haza? - Valóban, 1990-től hét éven át dolgoztam kint egy faipari cégnél. Az üzem tulajdonosának, aki szintén faipari mérnök, hívására mentem ki üzemvezetőnek. Nem éreztem magamat rosszul, de hiányzott az igazi otthon és a barátok, mivel társasági ember vagyok. - Az egyetemet Sopronban végezte. Mindig szoros kapcsolata volt a fával? - A fa csodálatos természetes anyag, ami reprodukálható, s mindent lehet belőle csinálni, a bölcsőtől a koporsóig, a háztól a hajóig. Nem szennyezi a környezetet, elpusztul, mint az ember. Szakmámban, ami igazán érdekelt, az a bútortervezés. - És tervezett? - Hogyne, több üzemnek is. Mielőtt elszegődtem az osztrák céghez. Volt egy kis rövid életű üzemem, ahol elsősorban ülőbútorokat terveztem, s készítettünk, bár az sokkal keményebb feladat, mint egy szekrény megtervezése. - Milyen egy jól megtervezett karosszék, vagy fotel? - Az ülőalkalmatosságok tervezésénél számos összetevőre kell figyelni, hiszen egy fotelben sokáig ül az ember. Azt úgy kell kialakítani, hogy maximális kényelmet adjon, megfeleljen az ergonómiai követelményeknek. Megjegyzem, a mai ülőbútorhelyzet egyszerűen siralmas. Az árverseny okán pedig a kommersz iszonyatos méreteket öltött. Ráadásul az emberek többsége úgy véli, ért a bútorokhoz és a lakberendezéshez._ Pedig ennek ellenkezője igaz. Úgy tapasztalom, hogy a többség szemre, nem pedig testre veszi az ülőbútort. Ennek fontos összetevője, hogy a székek és fotel üléslapja megfelelő mértékben dől hátra. Erre sokan azt mondják, az ilyen fazonúból nagyon nehéz fölállni. Az emberek hajlamosak föláldozni a több órás kényelmes és pihentető üldögélést a néhány másodperces föltápászkodásnak. De miért? - Nem csak faipari mérnökök, hanem iparművészek is terveznek bútort. Azokat milyennek ítéli? - Rögtön válaszolok, de felsorolok néhány úgymond általánosítást. A faipari mérnökök jól gyártható, funkcionálisan megfelelő, ám nem túl szép bútorokat terveznek. Az építészek tervezte bútorok házszerűek, szépek, érdekes szerkezetűek, formájuk ötletes. Az iparművészek által tervezettek általában gyönyörűek, már-már szoborszerűek, de nehezen gyárthatóak, sok kézi munkát igényelnek és drágák. Nem célzásképpen mondom, hanem általánosságban értse: nem feltétlenül a drága a szép! - Ebben nagyon is egyetértek. Most mit dolgozik? - Egyéni vállalkozóként faipari üzemek fejlesztésével foglalkozom, technológiát és szerszámokat tervezek, faipari gépeket adok el, de szaktanácsadást is vállalok, és gyakran tartok előadásokat konferenciákon, valamint szakközépiskolásoknak a modern technológiákról. - Fia szakmáját illetően követte édesapját? - Nem. Őrs 25 esztendős és orvostanhallgató. Remek fiú, büszke vagyok rá. - Feszülten várom, hogy végre „hajózzunk". - Úgy kezdődött, hogy a soproni egyetemnek - ott hajóépítést is tanultam - volt egy kis „kalóz"-yolléja a Fertő tavon. Igen sokat vitorláztunk. A folytatás csak később Ausztriában következett, szintén a Fertő tavon. Barátomnak - aki meghívott dolgozni - volt egy túra Yolléja. Vele is sokat ábrándoztunk egy nagyobb hajóról. A „nagy" lehetőség a Balatonoj^ ért el, ahol egy svéd tervezés® 11 méter hosszú műanyag hajót láttam. Ezt a tulajdonos eladta egy magyar hajógyártónak, akivel én üzletet kötöttem. - Gondolom, a „nagy" üzletet. Ugye, erre vonatkozott az iménti idézőjel? - Pontosan. A hajóépítő felajánlotta, hogy készíttet nekem egy hajóhéjat, amiért én megterveztem és elkészítettem neki két hajó teljes berendezését, majd a harmadikat magamnak gyártottam. Mindegyikben volt egy szalon, három kabin, konyharész, fürdő és WC. Amikor elkészült a hajóm, levittük Szlovéniába, s éveken át vitorláztunk a családdal és a barátokkal. - Mi a jó vitorlázásban? - Az eltávolodás és a megérkezés. Képzelje el, hogy az AÉ^ rián sok mérföldre elhagytuk^P zajt, a nyüzsgést. Csak a nyugalom, a csend és a sport voltjelen velünk. Este pedig befutottunk a kikötőbe, egy gyönyörű középkori városkába... - Azt a hajót eladta, de ahogyan mondani szokták „van másik". - Eladtam, mert nem volt rá időm. Később ismét felkért a hajóépítő ismerősöm, hogy egy balatoni néphajót tervezzek. E nyolc méter hosszú hajót megterveztem, s elkészítettem az ősmintát. Az első hajó pedig az enyém lett. -Aki nem ismeri, csodálkozhat azon, hogy énekel, mégpedig a fdléres gondokkal küzdő Madrigál kórusban. - Erről beszéljen a nemzetközi karmesterdíjas Jobbágy Valér karnagy, akit Japánba is meghívtak tanítani. V. Horváth Mária KVANftM Heti ajánlat Sulinet változások ] internetezzen nálunk! ; Szerviz szolgáltatás ) Sulinet expressz • 2004. július 1-től megváltozott feltételekkel, állampolgári jogon vásárolhat számítástechnikai eszközöket és alkatrészeket személyi jövedelemadó visszatérítéssel! A legjelentősebb változások: Jogosultak köre kibővült minden magyar, személyi jövedelemadóval rendelkező állampolgárra, akinek éves jövedelme nem haladja meg a 4 millió forintot. A vásárlás értékének 50%-a igényelhető vissza, melynek maximális összege 00 ezer forint. A részletekről érdeklődjön üzletünkben! Szekszárd, Rákóczi u. 70. Tel./Fax: (74) 419-541 E-mail: info@kvantum.hu Honlap: www.kvantum.hu Kis Ildikó porcelántervező iparművész egy olyan faipari mérnöknek adta át a jelképes stafétabotot a sokak által ismert Dömösi Levente személyében, aki munkája mellett hajókat épít, kórusban énekel, nem veszti el barátait, s szinte nincs olyan téma, amiről ne szívesen beszélgetne... A globalizmustól a fogyasztási szokásainkon és a zenén át a privatizációig. ..