Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-06-20 / 21. szám

, SZEKSZÁRDI fASAKNAP 2004. JUNIUS 356. M l^IEÍL Köszönjük a támogatást és a bizalmat! POLITIKAI HIRDETES Egy választás Szekszárdon Megnőtt az ázsiónk, nekünk, egyszerű, szürke állampolgároknak. Bő két év alatt már harmadszor vagyunk nagyon-nagyon fontosak. Nekünk hízelegnek a politikusok, minket akarnak meggyőzni, hogy cserébe adjuk voksunkat. A parlamenti, majd az önkormányzati után, múlt vasárnap, az Európa parlamenti képviselőket választhattuk meg. Szekszárdon a szavazást megelőző szombaton estig 28 364-en szerepeltek a választópolgárok jegyzékében, ehhez a szavazás napján még 72-en nyertek felvételt. A lista egyébként a névjegyzék elkészülte után, a szavazásig eltelt 58 nap alatt, rengeteget változott. Több mint 1300 személyt kellett felvenni, vagy törölni, mert elköltöztek, elutaztak és akadtak sajnos, akik meghaltak. Ami pedig magát a választást illeti, a városban nehezen indult ez a fontos tevékenység, ugyanis a szavazóhelyiségek nyitásakor zuhogott az eső. Máskor jó néhányan választással kezdték a napot, most csupán egy házaspár - aki a korábbi években is mindig elsőként adta le voksait - várt bebocsátásra a Rózsa-kollégiumban lévő szavazóhely előtt. Később is a szokottnál sokkal kevesebben jöttek. Mondják, azért, mert a morcos idő nem csábította a kertekbe, szőlőkbe, tanyákhoz a szekszárdiakat, már azokat, akik indulás előtt szoktak szavazni. Késő délelőtt mentek többen leadni voksukat, ebéd után volt egy újabb hullám, s a harmadik nem sokkal az urnák zárása előtt. Ekkor fordult elő itt-ott, hogy némi nézeteltérés alakult ki, Csillag Balázs szekszárdi fiatalember válogatott atléta szavaz a 8. sz. választókörzetben szabálytalanságra akarták rábírni a választók a szavazatszedő bizottságokat, s mert nem sikerült, felháborodtak. Akadtak persze gondok nap közben is. Például amiatt is, hogy a szavazatszedő bizottságok egyes tagjai feladatukat úgy fogták fel, hogy ők csupán mint felügyelő megfigyelők tevékenykednek. S mikor - idén első alkalommal - a jegyzőknek, jegyzőkönyvvezetőknek vizsgázni is kellett a választási törvényből, az sem volt ritka, hogy a pártok delegáltjai, nem ismerve a választási jogszabályokat, amit egyébként valamennyien összegyűjtve megkaptak, örökösen jegyzőkönyvet akartak felvenni vélt szabálytalanság miatt, s csak nehezen sikerült őket rábírni, hogy nézzék meg a vonatkozó paragrafusokat. Ami pedig a választópolgárokat illeti, közülük is sokan - annak ellenére, hogy a sajtóban, s egyéb választási felhívásokon felhívták a választók figyelmét arra, hogy mit kell vinni a szavazásra - érvénytelen okmánynyal jelentek meg. A leadott szavazatok száma egyébként az országos, és a megyei arányoknál is jobban gyarapodott Szekszárdon, a kétóránként végzett összegezésekkor mindig magasabb volt az átlagoknál, s az urnák zárásáig a város 39 választókörébe 13041-en mentek szavazni. Ez - az országos 38,5, és a megyei 36,5 százalékos aránnyal szemben - 45,9 százalékos megjelenést jelent. Az urnákban az összegezéskor a szavazók számánál 7-tel kevesebl^k 13034 szavazólapot találtak,, ^^ ezek közül 59 volt érvénytelen. így végül a 1*2975 ervenyes szavazatból 29 a Szociáldemokrata Párt, 50 a Magyar Nemzeti Szövetség, 196 a Munkáspárt, 268 a MIÉP, 839 az MDF, 1011 az SZDSZ, 4345 az MSZP és 6327 a Fidesz képviselőjelöltjeinek jutott. Az országos végeredmény ismert. Delegáltjaink hamarosan indulhatnak Brüsszelbe, hogy közösen képviseljenek minket, magyarokat. - szepesi „Kalandozások" Ferdinandy György íróval (Folytatás a 3. oldalról.) Már állítják össze a fiatal magyar költők antológiáját, ami spanyolul fog megjelenni, ennél a dominikai fiúnál. Sorozat lesz belőle. Csak hát mindez nagyon munka- és időigényes, és ahogy múlnak az évek, az embernek egyre kevesebb ideje, és kisebb a munkabírása. - A Sas-hegyen, Budán van most otthon. Azért ez mégiscsak hazatalálás, olyan, amilyen keveseknek adatik És nem a divatos városrész miatt, hanem.... -1890 körül vette meg dédapám a budai Sas-hegynek azt a részét, ahol most is élünk. O a Műegyetem dékánja volt, alapítója tulajdonképpen. Kis víkendházat épített 1900 körül a telekre, és azóta is ott élünk. Csak éppen a ház lett nagyobb, és a kert kisebb, hiszen felparcellázták a hegyoldalt. Most már csak egészen kis kertünk van. Öreg ház, öreg kerület. Édesanyám soha nem ment el onnan, 90 évet töltött a hegyoldalon. Ezért is tudtam én hazajönni, hiszen tőle tanultam azt, hogy nem szabad az embernek kitépnie magát. Ő várt engem, amikor majdnem negyven után hazajöttem. Beültünk a Trabantjába, és vele jártuk körbe azokat a könyvtárakat, ahová meghívtak az első könyvemmel. így jutottunk el - 90-ben, 91-ben? Szekszárdra is. Nagy szerencsém volt nekem, hogy vissza tudtam jönni oda, ahonnan elindultam. És én már nem megyek el. - Mit, miket fog megírni majd a következő télen, mire számíthat máris a kiadó, és mikor beszélgetünk újra Szekszárdon ezekről? - Vannak terveim. Egy könyvet már befejeztem, az nem volt nehéz, hiszen a rádióban elhangzott életútinterjúkat, beszélgetéseket foglaltuk össze egy kötetbe. Ez egy dokumentumkötet lesz. S van egy másik kész kéziratom is. Az a strassbourgi menekülttáborról szól, az 1956-ban Strassbourgba került nyolcvannégy magyar diákról. Ott éltek másfél évig, míg aztán megtanultak franciául és kikerültek az életbe. Dokumentumregényt írtam belőle, összeszedtem minden adatot, de regény, hiszen fél évszázad múltán csak regényben lehet már megírni. -Ez nyilván önéletrajzi ihletésű... - Amennyiben én is ott voltam, de magamról nem írok. Fontos állomás volt ez az én életemben is. De másért kellett megírnom. Magyar barátaim gyakran mondták nekem, hogy „ti a napos oldalt választottátok, ösztöndíjjal tanultatok nyugaton". Hát ez nem így volt. Ebből az írásból kiderül, hogy a nyolcvannégy magyar diákból tucatnyian végezték ideggyógyintézetben, lettek öngyilkosok, néhányan haza is jöttek, mert nem tudták megszokni azt az életet. A társasáj^negyedrésze ilyen drámai módon végeztq® ami azt jelenti, hogy ottan a bajok nagyon nagyok voltak, nagyon nehéz volt megtanulni élni az új körülmények között. Talán a „napos oldal" hamisságát mutatja meg a könyv. Most jelent meg, egy ezeroldalas könyv, aminek a címe: Az Ájfeltorony árnyékában - tehát „magyarosították" az Eiffeltorony nevét. Franciaországi magyarokról szól, csupa sikeres életút, mintha ott az egy diadalmenet volna. Engem ez nagyon elszomorított, hiszen én mindig azzal a sok baráttal, azzal a sok fiúval éreztem együtt, akiknek nem sikerült, és akik elbuktak. Róluk abban a könyvben egy szó sincsen. Hát ezért tervezem a másik oldalt megírni. Mondjuk a következő könyvhétre. - Akkor legyen itt a könyv bemutatója! - Annak semmi akadálya, annál is inkább, mert éppen fél órája hallottam, hogy már ismét van Kadarka Szekszárdon. Ebben az esetben azt hiszem, az egész írótársadalom nevében kijelenthetem, nagyon várjuk, hogy újra eljussunk Szekszárdra. Udud Teréz wmmKmmimMmmsmammmmm MBMSI