Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-06-13 / 20. szám

2004. JÚNIUS 351. SPORTROVAT Kinél van az adogatás? Még mindig a teniszcsarnok és fallabdapálya... Mint arról korábbi lapszá­munkban hírt adtunk, a jövőben építendő teniszcsarnok és fallab­da pálya ügye még mindig nem dőlt el. Először az eredetileg ter­vezett könnyűszerkezetű tenisz­csarnok épüljön fel, aztán majd meglátjuk, hogyan tovább, - ez a lényege a Sport és Ifjúsági Bizott­ság, valamint a Gazdasági és Vá­rosfejlesztési Bizottság május 18­i közös döntésének. Sérelmezik ugyanis, hogy a Zsinet Kft. nem lépett ez idáig, nem fogott még hozzá a közel 50 millió forintos beruházáshoz. * A fenti határozat megjelentetése után természetesen felkerestük a kft. tulajdonosát is: Kerekes Lász­lót. Személyesen olvastuk át az évek óta húzódó ügy dokumentu­• t: engedélyeket, határozatokat, tódéseket. A történet négy éve kezdődött, a 2000. október 20-án kötött területhasználati szerződés­sel, amelyben a városi önkormány­zat hozzájárult egy fix könnyűszer­kezetes csarnok kialakításához. Egy szerződés - több értelmezés (Ez a mostani sátorfedésű tenisz­pályák helyén lenne.) „Használó vállalja, hogy az ingatlanon a beru­házást megkezdi és 2005. július 31. napjáig beüzemeli." - olvashatjuk az egyezményben. A szerződés egyéb­ként harmincöt évre szól, (ez idő alatt a vállalkozót és az általa meg­nevezetteket ingyenes használat il­letné meg) azt követően a felépült létesítmény az önkormányzat, a vá­ros tulajdona lenne ismét. Időköz­ben a városlakók körében megfo­galmazódott: fallabda pályát is sze­retnének. így tehát a vállalkozó a szerződést ez irányban bővítő mó­dosító kérelemmel fordult a város­hoz. A fallabdapálya és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra megépí­téséhez a bizottságok 2003. április 30-án, illetve 2003. november 30-án adták engedélyüket. Módosítani kellett persze a már meglévő területhasz­nálati szerződést is, ennek kiegészítése vé­gett 2003. november 14-én fordultak a köz­gyűléshez. A város­atyák 2003. decembe­rében, majd 2004. ja­nuárjában is tárgyal­tak, ám Kerekes Lász­ló hosszú ideig semmi­féle határozatot nem kapott ez ügyben. Idén március 16-án vi­szont váratlanul, in­doklás nélkül elutasí­tották építési enge­dély iránti kérelmét. A legfőbb ellenérv: a vállalkozó nem biztosította a szer­ződésben vállalt ingyenes teniszok­tatását és a pályahasználatot a vá­ros iskolái számára. A tulajdonos úgy fogalmaz ez ügyben, a város ál­talános iskoláinak igazgatóit tájé­koztatta arról, hogy lehetőségük van a szerződés értelmében az in­gyenes teniszoktatásra, de nem él­tek ezzel. A történések pedig to­vább gyűrűznek. Május 20-án tar­totta legutóbbi közgyűlését a város, ahol a következő határozat szüle­tett: „Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése tulajdonosi hozzájárulá­sát adja a szekszárdi belterület 3803 helyrajzi számú önkormányzati in­gatlanon a Zsinet Kft. által kialakí­tandó két fallabda pálya és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra megépíté­séhez. " A továbbiakban a közgyűlés felkéri a hivatalt, hogy dolgozza ki a szerződés feltételrendszerét, to­vábbá felhatalmazza a Gazdasági és Városfejlesztési Bizottságot a Sport és Ifjúsági Bizottsággal együtt a szerződés jóváhagyására. „Teljesítettük, amit vállaltunk" Reméljük, a történet itt hamaro­san jó véget ér. Annyit azonban ér­demes elmondani, miért áll polgár­mesterünk is segítő szándékkal az ügy mellett. Kerekes László szerint ő is látja, hogy a kft. eddig mara­déktalanul teljesítette, amit vállalt. Annak idején két hónap állt „Zsinet" rendelkezésére, hogy ki­alakítsa a teniszsátrat, egyben beve­zesse a gázt, a villanyt, elkészítse a pályákat és a belső munkálatokat. Megtette. Most csak reméli, hogy nincs összefüggés a közelmúltban született döntéssel, miszerint a vá­rosközpontban lévő fűtőmű haszno­sítására pályázatot írtak ki, és meg­állapodás született egy ottani sport­centrum felépítéséről. Kerekes úr ebben semmi kivetnivalót nem talál, csak azt nem érti: miért akadályoz­zák őt abban, hogy saját költségere a városlakók által várt fallabdapályát megépítse? Panyi Zita Kitűnő műhelymunka a „Dienesben" A Dienes Valéria Általános Iskola fiú kosárlabda csapata a Szek­szárdon rendezett Diákolimpia területi elődöntőjében éppen csak le­csúszott az országos döntőről. A szekszárdiak a Péccsel és a Kapos­várral meccseltek a továbbjutást jelentő helyért, a három közel egy­• ma képességű csapat közül a Fortuna Istenasszony által is támo­ott baranyaiak jutottak tovább. Az iskola fiú kosárlabda csapatának az idei évben nem ez az első kiugró eredménye. A 2003. októberében in­duló megyei serdülő bajnokságot ut­cahosszal nyerték. A minden hétvé­gén, más-más helyszínen parkettre lé­pő gárda kiegyensúlyozott teljesít­ménnyel, fölényesen, vereség nélkül nyerte a sorozatot, olyan csapatok előtt, mint a Dombóvár, Bonyhád vagy Paks. Koncz Bálint nemcsak a so­rozat legtöbb pontot dobó játékosa lett, hanem a legjobb játékos címet is begyűjtötte. A területi döntőig vezető út sem je­lentett akadályt az alakulat számára. Kezdődött a városi szinttel, ahol a vá­rosi vetélytársak nem tudták megszorí­tani a Kecskés Ferenc utcaiakat. Me­gyei szinten a már említett csapatokkal találkozott újra a Dienes csapata, az „i"-re a pontot a Paks elleni fináléban tették fel Stella Éva „fiai". Kemény küzdelmes meccsen tizenegy egységgel iskolázták le a kosaras fellegvárnak számító Duna parti csapatot. A területi elődöntő az Oroszlányiak nélkül kezdődött, akik viszszamond­ták a részvételt. Á nyitómérkőzésen a Dienes, 84:77-re verte a kaposvária­kat, s mint a következő mérkőzésen kiderült ez a győzelem sokat kivett a fiúkból. A Pécs ellen a rendes játék­időben döntetlenre végeztek a csapa­tok, a hosszabbításban az egykori szekszárdi játékos Simon Attila pont­erős játékának köszönhetően a szom­szédvár csapata kilenc pontos győzel­met aratott. A Kaposvár-Pécs mecs­csen a szekszárdiak szoríthattak a so­mogyi alakulat győzelméért, ami szá­mukra továbbjutást jelentett volna. A kaposváriak már huszonkét ponttal is vezettek, a pécsiek azonban több cse­rejátékosuk jó teljesítményének kö­szönhetően egy pontos győzelmet arattak. Az iskolában folyó kitűnő „műhely­munka", melyet olyan nevek fémjelez­nek, mint Búsné Mikus Franciska, Stierné Jankovics Mária és Stella Éva garanciát jelenthet arra, hogy néhány éven belül hasonlóan sikeres csapat szerepelhet a korosztályos versenye­ken. Akik az egész szezonban végig egyenletes, jó teljesítményt nyújtot­tak: Nagy Ferenc, Baksa Máté, Tarlós Márton, Sztancs András, Dohóczki Máté, Hausmann Erik, Koncz Bálint. B. L. Két szekszárdi különdíjas Az elmúlt évi, harmadik korcso­portban szerzett aranyérme után a Szabó Noémi dirigálta Babits Mi­hály Altalános Iskola IV. korcsopor­tos leány kosárlabda csapata bronz­érmet szerzett a Diákolimpia orszá­gos döntőjében. Az ország „legjobb" nyolc csapata a Békés megyei Mezőberényben adott randevút egymásnak május 29-31. között, hogy eldöntsék, ki le­gyen a korcsoport „császára". A részvevő csapatokat „vaksorsolással" sorolták négyes csoportokba. A cso­portmeccsek során a szekszárdi ala­kulat meggyőző fölénnyel verte vala­mennyi ellenfelét. Egyedül a magas csapattal rendelkező nyíregyháziak tudták megszorítani az első félidő­ben a Babits csapatát, a meccs végé­re azonban már 42 egységnyi kü­lönbséget mutatott az eredményjel­ző. Következhetett az elődöntő az „A" csoport másodikjával. Az addig remekül szereplő szekszárdi kosaras lányok a Sopron ellen sima vereséget szenvedtek. A bronzéremért leját­szott találkozón a Babitsos lányok újra kitettek magukért, az egyszer már megleckéztetett szombathelyi csapatot a 18 pontig jutó Steiner Ka­ta remek játékának köszönhetően újra le tudták győzni. A Baja-Sopron döntő az elvárásoknak megfelelően nagy taktikai csatát, és óriási dobó­párbajt hozott. A végig szoros mér­kőzés végül négy pontos soproni győzelemmel ért véget. A torna gól­királynője 98 ponttal Papp Emese lett, az országos finálé Ali Star csa­patába Dobai Alexandra került be. BL Álló sor: Szabó Noémi, Dobai Alexandra, Brill Fruzsina, Tamis Dorottya, Lohner Klaudia, Papp Emese, Lőrincz Lejla, Harsányi Mária Térdelnek: Steiner Kata, Komlódi Rita, Szente Krisztina, Baki Eszter, Vörös Kata

Next

/
Thumbnails
Contents