Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)
2004-06-13 / 20. szám
Érdekli? Bemutatjuk! 2004. JUNIUS 13. Az ember önmagáért és családjáért is felelős A kilátástalanságot követő óriási lelkierőről beszélt dr. Say Istvánné (Say Kati), amikor azt javasolta, Husekné Horváth Edittel beszélgessünk. Tettük ezt tegeződve - a nagyon régi ismeretség okán. * - Nem régen egy fiatalember a zebrán gázolt halálra egy férfit a főiskola előtt. - Egyszerűen elképesztő és felháborító... Ezen nem csak azért szörnyedek el, mert a végkimenetel kivételével velem is közel hasonló baleset történt. - Beszélsz róla? - Beszélek, bár nem túl szívesen... Több, mint négy évvel ezelőtt - karácsony előtt hat nappal egy szép tiszta, hó és jég nélküli reggelen a kórház melletti boltba mentem vásárolni, s közben megsétáltattam Roxi kutyámat. Már hazafelé tartottunk, amikor a gyalogos átkelőn elsodort egy személyautó. Fölrepültem, majd a földre zuhantam. Abban a percben föl sem fogtam, mi történt velem, de hallottam, hogy recsegnek-ropognak a csontjaim. Nyolc helyen tört el a medencém. - Szörnyű fájdalmaid lehettek. - Alig van rá szó... A fizikai fájdalomról majd még mondok néhány szót. De képzeld el, hogy amikor félig eszméletlenül feküdtem az úton, az arcomat nyalogató Roxit el akarták zavarni. Alig tudtam kinyögni, ne bántsák, az én kutyám. Utána belém ötlött, hogy a karácsonyt kórházban fogom tölteni. Majd a szívem szakadt meg. - Azt hallottam, legalább háromnegyed óráig feküdtél a földön, mire bevittek a balesetire. - Minden porcikám sajgott. A ruháimat úgy vágták le rólam. Ha bárhol hozzám értek, alig kibírható fájdalmat éreztem. Tudod ki, vagy kik öntöttek belém lelket már az első találkozáskor, majd folyamatosan? Amikor röntgenre vittek, és sokat vittek, s meglátott Kákonyi Ferencné Böbe röntgenasszisztens, azt kérdezte, miért nem ordítok? Többször is biztattak erre a betegkísérő fiúval egyetemben. Mégsem kiabáltam, nem hősiességből, ilyen vagyok. Nem tudtam, akárhogy akartam. Ők még azt is megtették helyettem. Ezzel és a további hasonló hangulatú találkozásokkal sok mindenen átsegítettek. - Megérezték, megsejtették a humorodat. - Lehet. De nem volt ez másképpen az orvosokkal, nővérekkel, vagy a gyógytornász Fuchs Mónikával sem, aki megtanított újra járni. - Kik műtötték? - Dr. Hulin István, a baleseti sebészet osztályvezető főorvosa és dr. Dusa Gáspár. Mondjam, hogy csodát műveltek velem? Igen, mondom, hiszen úgy raktak össze, mint egy puzzlejátékot. Azután három hét következett az intenzíven. Beleértve a karácsonyt is. Még ma is borzongva gondolok azokra a bizonytalan és kilátástalan napokra. Mert a doktorok nem ígértek semmit, amit én elfogadtam. Úgy érzetem, ha ennyi, hát ennyi. Attól viszont féltem, hogy a családom nyakán maradok tehetetlenül egy tolókocsiban. - Megoldottad volna. Nem féltelek. De mi múlott rajtad, hiszen jársz. Igaz, leszázalékoltak, de dolgozol, vezeted a háztartást, s nem is akárhogyan. - Mi múlott rajtam? Kezdem az előéletemmel. Mindig is sportos, kemény nő voltam, ami sokat számított. Sokat segített a felelősségérzet, ami nem csak magam, hanem különösen családom iránt volt mindig nagyon erős. S ez a lábadozásom alatt egyre erősödött. Rengeteg akaraterőt adott a család, a barátok és ismerősök, no és a körülöttem levő kórházi dolgozók. - Bemutatod családodat az Olvasóknak? - Persze. Férjem gépészmérnök. Vállalkozóként Tolnán dolgozik. Két fiunk van. Dániel a Kecskeméti Városi Bíróságon bíróként dolgozik, felesége pedig a Katona József Színházban. Nórika lányuk, vagyis az unokám nagyon ügyesen zongorázik, roppant élénk, vagány kilencesztendős kis hölgy. Kisebb fiúnk Bálint pedig az atomerőműben helyezkedett cl, s egy ideje lelkes színházba járó ember lett belőle is. Megjegyzem, barátnője szintén színházi ember, ugyancsak Kecskeméten. Apósomat, a remek TEMPÓ AUTOSISKOLA A TANDÍJ 30%-a leírható az adóból Tanfolyamok indulnak az összes járműkategóriából folyamatosan (Moped, motorkerékpár, személygépkocsi, tehergépkocsi, nehézpótkocsi) Munkanélküliek részére a megye egész területéről: „C", „E", „D", TIR és Belföldi arufuvarozó kategóriából. Szakoktatói felvételi és szakoktatói tanfolyam indul, a létszám függvényében. Gyorsított tanfolyam indul , moped, motorkerékpár és személygépkocsi kategóriából: 2004. 06.17-én, 06.30-án, 07.13-án 15.00 órai kezdéssel. Jelentkezni lehet: Szekszárd, Kossuth L. u. 13-15. Tel.: 74/311-814,06-20/9676-562 humorú Hűsek Rezsőt és lányát is ismered, testvéreimet nem. Mind a - már csak hat - testvérem távol él, de azért igyekszünk szoros viszonyt tartani. - Nem a szűkebb családodra gondolva jegyzem meg, hogy fantasztikus a kapcsolatod a fiatalokkal. - Szeretek a társaságukban lenni, imádom a nyíltságukat, szókimondó őszinteségüket. A házunk alatti pincét - gyere, megmutatom - dumálós bulihelynek alakítottuk ki. - Nagyon hangulatos, s valósággal követeli a szót. De mondd csak, az emeleti lakásotokból a baleset miatt költöztetek családi házba? - Igen. Amikor mentővel hazavittek a kórházból a második emeleti lakásunkba, addigra a család Bálint szobáját kórteremmé alakította át. Hosszú idő telt el, mire fel tudtam ülni. S akkor kinéztem az ablakot. Mit láttam? - A bizonyos zebrát. - Bingó. Alig kaptam levegőt. Egyébként jó darabig inkább kerültem, mintsem átmenjek rajta. De most már nem kímélem. Egy fába csak egyszer csap a ménkű. Legalábbis ebben reménykedem. - Bárkivel beszéltünk, beszélünk Rólad, kiderül, félistenként tekintenek rád. Tudom, a „példa"szót nem ejthetem ki. - A félisten még inkább túlzás. De annak idején elhatároztam, meggyógyulok. Vállaltam a sziszifuszi küzdelmet és sikerült. Igaz, jó ideig nem foglalkoztam a jövőmmel, inkább a jelennel, mert tudtam, az vezet a gyógyuláshoz. Majd tudatosan a múlt felé fordultam. Ez is segített, hiszen ez is jó alkalomnak kínálkozott, hogy még jobban megismerjem önmagamat. Sokat voltam egyedül, s közben nézegettem a körém gyűjtött tárgyaimat, s egyre élénkebben éltek bennem a hozzájuk kötődő emlékek. - 5 elkezdted írni a könyvedet, ami... de nem mondom, mert néhány hét múlva szeretnék róla írni, sokak figyelmébe ajánlani. - Köszi. - Elkomorodtál. Miért? - Csak eszembe jutott a könyvhéten megjelent Nadas-könyv, amit nem tudtam letenni. Én is úgy érzem, mintha kicsit meghaltam volna. Nádas olyan szépen, tárgyilagosan, egyszerűen és világosan írja le mindazt, amelyről úgy hittem, nincsenek is rá szavaink. Korán kelünk. Elkészítem a reggelit, közben megterítek és lassan, kényelmesen elfrL gyasztjuk az ételt. Csak ezután in^ft lynk dolgozni. Most a Garay Jánm Általános Iskolában tanítok fél állásban, heti hét órában. (Ez lenne ideális minden pedagógus számára.) Sajnálom, de lejár a szerződésem, amit a racionalizálás miatt nem újítanak meg. Annyira imádok tanítani, hogy akár fizetség nélkül is vállalnék órákat, amenynyiben nem számítana fekete munkának. De majd találok elfoglaltságot... - Ki következzen? - A háromgyermekes Kiss Ildikó porcelántervező művész, aki hamarosan megszerzi a művészeti terapeuta diplomát is. Hozzáteszem, saját példám okán is hiszek a művészetek gyógyító erejében. De mit mond erről a szakember? V. Horváth Mária XSlMPi ! FAGYÁLLÓ UPOK 1195 HwWl i l.o. KŐMINTÁS GRES 1890 fw í SPANYOL MÁRVÁNYLAPOS FÜRDŐSZOBABÚTOR I 10% ENGEDMÉNNYEL, RAKTÁRRÓL, 44360 *» ! 140x140-es HIDROMASSZÁZS KÁD 130000 szekszárdi áruházunkban bemutatóval j Csempeáruházunk VASÁRNAP IS NYITVA! iSZEKSZÁRD, déli városkapu wwimu i /az 56-os fóútnál, a Skoda Szalon mellett, i a 6-os helyijárat megállójánál/ „fihot vot t§ Mosoda ésVegytisztító t, most újra van " /Hosás DcqHtisztUás ycgtisatUás 7100 Szekszárd, Tartsay u. 6. (volt Patyolat helyén) Nyitva tartás: hétfőtől-péntekig 7.30-16.30-ig Tel.: 74/316-737