Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-05-16 / 17. szám

RIPORT 2004. MÁJUS 16. Segítség vagy árok? Ingyenes buszbérlet — gyarapodó kérdőjelek A történet úgy kezdődik, mint egy sikervárományos jótékonysági akció. Szekszárdon a város néhány iskolájában a tanulók negyedéves, ingyenes buszbérletet kaptak valakitől. És máris itt kellemetlenkednek az első kérdések. Miért csak néhány iskolában és kitől kapták? Riportunk ennek próbált utánajárni. A szülő... Az elmúlt héten Posta Péter, az ismert közéleti ember hívta telefonon szerkesztőségünket. - A kislányom, aki a szekszárdi Garay János Gimnáziumba jár, ingyenes buszbérletet kapott. A szomszédban lakó kislány pedig nem. Mindketten szekszárdiak, mindketten szekszárdi iskolák tanulói, csak az egyik városi fenntartású intézménybejár, ő kapott, a másik nem ilyen iskolába, ő nem kapott. Kérdésem, kinek az ötletéből, kinek a szándékai szerint történt mindez, és kinek a jóváhagyásával? A szállító Gemenc Volán gesztusáról van szó, vagy a város intézkedéséről? Ismereteim szerint a szolgáltatónak ehhez nincsen sok köze, akkor viszont egy olyan önkormányzat, amely a tönk szélén van, hogyan tudja finanszírozni ezt az intézkedést? Hogyan lehetséges az, hogy az egyik gyerek kap, a másik nem kap, miközben van olyan kedvezményezett gyerek, aki az iskolától ötven méterre lakik. Égbekiáltónak érzem ezt a gyakorlatot, amit - úgy tűnik - mindenki szemét becsukva tűr. Sokat emlegetik az „árokásást", nos, azt hiszem ez az igazi árokásás, mégpedig az iskolák között. A szolgáltató Az első „megszólított" Amrein Károly, a Gemenc Volán Rt. első embere: - Mi nem vagyunk illetékesek ebben a kérdésben, a Gemenc Volán Rt. ebben az esetben a szolgáltató. A döntés meghozataláról, az eljárás mechanizmusáról az érintett iskolákat kellene megkérdezni. Az iskolaigazgató Vitéz Zsolt, az egyik érintett intézmény vezetője, a Dienes Általános Iskola igazgatója: - Az önkormányzat döntése alapján az intézmény lehetőséget kapott arra, hogy minden gyereknek megvásárolja a bérletet. Az iskolának az erre fordítandó öszszeget meg kellett előlegeznie, amit pótelőirányzatban kapunk meg

. - Igényfelmérés alapján történt mindez, vagy automatikusan mindenki kapott? - Mindenki automatikusan kapott. A városatyák Liebhauser János, a városi közgyűlés művelődési bizottságának elnöke: - A dolog egyszerű: az a Volán vállalat, amelyik megállapodást köt a gyerekszállítás ügyében az önkormányzattal, állami támogatást kap. Jelenleg folynak a tárgyalások azzal kapcsolatban, hogy nem városi fenntartású intézményekre is kiterjeszthető legyen a kedvezmény, de ez nyilvánvalóan hosszabb időt vesz igénybe. A pénzt tehát nem a város adja, hanem központi forrásról van szó. A város dolga ebben az, hogy megállapodást kössön a Volán vállalattal, ez megtörtént. Ez egy olyan lehetőség, amit érdemes kihasználni. Nem értem, ez mitől lehetne diszkrimináció, amikor a közgyűlés olyan intézményeket támogat, amelyek saját intézményei. Mi is érezzük az ez által gerjesztett feszültségeket, de tudomásul kell venni, hogy itt külön megállapodásokat kell kötni mindenkivel. A megoldás részleteiről Németh Zoltán alpolgármester tudhat többet mondani. Németh Zoltán alpolgármester: - Az önkormányzatnak az az érdeke, hogy a jelenlegi finanszírozási körülmények között megpróbálja a versenyben előnyösebb helyzetj^É juttatni azokat az tézményeket, amelyeket működtet. Ezzel együtt meg kell jegyeznem, hogy igazából egy relatíve kis pénzösszegről van szó, nagyságrendjét tekintve úgy kétmillió forintról, ami körülbelül egy ezreléke a városi fenntartású intézmények éves költségének. Azt is hozzá kell tennem, hogy ez egy három hónapos kísérlet, amelynek a végén majd eldönthetjük, hogy akarjuk-e ezt a gyakorlatot folyAz „Év Rendőre": Varga Krisztián és Zádori László Kényes felvetés - határozott válasz < Zádori László főtörzsőrmester a Szekszárdi Rendőrkapitányságon teljesít szolgálatot 1997 óta. Rendőri pályáját járőrként kezdte, 2001-ben került járőrvezető beosztásba. Mellette megbízott váltásparancsnoki tisztséget is betölt. Minden szaván érzem, hogy nagyon szereti a munkáját, határozottsága és kulturáltsága jól egészíti ki egymást. A jó hangulatú beszélgetés során az úgynevezett kényes kérdéseket is feszegettem. A már szállóigévé avanzsált „a rendőrség csak akkor avatkozik a családi balhékba, amikor már a vér folyik" idézet hallatán Zádori úr nem gurult méregbe, hanem kifejtette: - URH-s járőrszolgálatot látunk el. Amikor bejelentés érkezik az ügyeletre, bennünket értesítenek. Először is meggyőződünk a bejelentés valóságtartalmáról, s a betöréseknél, a családi veszekedéseknél mi biztosítjuk a helyszínt. Természetesen a segítségkérésre kimegyünk az adott házhoz. Nem az igazságtevés a feladatunk. De az igen, hogy megakadályozzuk, hogy „vér folyjon". - Hogyan „fogadják" a magánházakban, lakásokban Önöket? - Ne gondolja, hogy változatos a paletta. Az emberek 99 százaléka megértő, még akkor is, ha az italos férj - ez a leggyakoribb eset - a feleségét és a gyermekét bántalmazza. Előfordul, hogy ugyanahhoz a családhoz egy nap többször is kihívnak bennünket. Tapasztalatom szerint már a rendőrök látványa is viszszatartó erőként hat. Hozzáteszem, hogy magánterületen nem egyszerű az intézkedés. - Hét éve járőrözik. Általában a volánnál látom. Hány kilométert vezetett eddig? - Mindent beleértve évente harminc ezret. A városban jórészt a bűnügyileg fertőzött és veszélyeztetett környékeken cirkálunk. Pénzintézetek, pályaudvarok, szórakozóhelyek közelében, de rendszeresen érintjük azokat a helyeket, ahol gyakori a rendzavarás és a garázdaság. - Előfordult, hogy félt? - Igen. Egyszer - váratlanul - fejszével hajkurásztak minket át az udvaron. Persze, sikerült úrrá lennünk a helyzeten... - Azt gondolom, hogy a mostani kitüntetéséhez hozzájárult a megfontoltsága, a kapcsolatteremtő készsége és a toleranciája is. - Remélem, hogy így igaz. Nagyon örülök, hogy 29 évesen elnyertem e kitüntető címet. í