Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-05-16 / 17. szám

, SZEKSZÁRDI VASARNAP 2004. MÁJUS 16. edden érdekes szakmai tanácskozást rendezett a főiskola Angol tanszékének Nyelvészeti szakcsoportja. A helyi oktatók és a pécsi egyetemről meghívott szakemberek az angol nyelv tanítási problémáiról, a nyelv szerkezetéről, formálódásáról, a brit kultúra kérdéseiről tartottak rövid előadásokat, kutatási beszámolókat. A program szervezője Dr. Bajner Mária tanszékvezető főiskolai docens, vele beszélgettünk nyelvtanulásról, nyelvtudásról, az angol nyelv világméretű térhódításáról. K Nemzetek feletti nyelv - Napjainkban a legtöbb nyomtatott és elektronikus dokumentumot az Európai Unió, azon belül is az Európa Bizottság „gyártja". Ennek túlnyomó része angol nyelvű. Miért és mikor vált egyértelművé az angol nyelv hegemóniája? - Még 1995-ben, az unió akkori bővítése során vette át a vezetést a franciától, amely addig a diplomácia nyelve volt. Az akkor csatlakozó Ausztria, Finnország és Svédország igénnyé, kérése, elvárása volt, hogy az angol le~*yen a munkanyelv. Valószínűleg egyszerűen fokkal jobban tudtak angolul, mint franciául. Ma már tényleg egyértelműen az angolé a vezető szerep. Az üzleti életben kétségtelenül, de már talán a diplomáciában is. Angol az angolon belül Amikor még csak készültünk az uniós tagfelvételvételre, a többi csatlakozásra váró országhoz hasonlóan mi is angolul készítettük el az országjelentéseket. Miért? A gyorsaság miatt. Hogy minél hamarabb megértessük magunkat, hogy ne menjen el az idő az átfordítással. Az angolról azt is mondhatjuk, hogy nemzetek feletti nyelv lett. Hogy ez minek köszönhető? Viszonylag egyszerű, leegyszerűsített nyelvtana, speciális szókészlete van. Azt is tudni kell azonban, hogy az a euro-angol, vagy euro-english vagy nemzetközi angol, amit most használnak, az egy pragmatikus angol nyelv. Az előadásomban is mondtam, hogy ennek a nyelvnek egyre inkább az a célja, hogy gyakorlatias legyen, arra szorítkozik leginkább, hogy kife»

;zze valaminek az eredményét, hogy időt taarítson meg szókészletével, jel- és ikonkészletével, hogy célba jutassuk az üzeneteinket. Gyorsan, mint az sms, az internet. De arra nem képes már, hogy kifinomult legyen, hogy érzelmeket adjon át. Csak üzeneteket közvetít. - Ha majd csak egy nyelvet beszélünk, egy nyelven beszélünk-e? Ha már majd mindenki, vagy nagyon sokan tudnak angolul, jobb lesz-e a kommunikáció? - Messze vagyunk attól, hogy mindenki beszéljen angolul, másrészt, ha magyarul beszélünk, gyakran akkor sem beszélünk egy nyelvet. Tehát kizártnak tartom, hogy angolul jobban egy nyelven beszélnénk, azaz nagyobb lenne a megértés, egyetértés akár itthon, akár a világban. Ha így értette a kérdést. - Nagyon sokan tanulnak nyelvet, legtöbben angolt. Vizsgáznak a nyelvből. Bizonyítvánnyal igazolhatóan tudnak egy idegennyelvet. Mennyit ér ma ez a nyelvtudás - ha nem a piaci értékére, kreditpontjaira, eladhatóságára gondolunk? - A nyelvtanulásnál el kell oszlatni egy tévhitet, miszerint sokan azt mondják, hogy meglesz a nyelvvizsgájuk, legjobb ha európai uniós nyelvvizsgájuk lesz, és akkor boldogulnak majd a világban. Ez korántsem így van. Európai uniós nyelvvizsga ugyanis nincs, hiszen az uniónak nincs ilyen egységes és elfogadott nyelvvizsgája. Minden országban más és más nyelvvizsgáról, illetve nyelvtudásról van szó. Az biztos, hogy tudni kell beszélni egy nyelvet, s minden nyelvtudás annyit ér, amennyit ki tudunk vele fejezni magunkból, amennyire meg tudjuk magunkat értetni. Minél szofisztikáltabban beszélünk, annál többet ér, mert többet tudunk vele közvetíteni. Egy kicsi nyelvtudás, egy alapszintű nyelvtudás valószínűleg keveset ér. - A felsőoktatásban a diploma megszerzését nyelvvizsgához kötik. Néhányan elcsúsznak rajta, a többség előbb-utóbb megcsinálja valamelyik nyelvből. Milyen tudás van emögött? - Sajnos, nagyon sokszor degradálódik most már „papírra", szerezzük meg, legyünk túl rajta. Tehát nyelvvizsgára tanulunk, és nem az életnek és nem azért, hogy megismerjünk egy más kultúrát, hogy olvassunk idegen nyelven. Latint azért tanultak az emberek, hogy műveltebbek legyenek. Sajnos itt már erről szó sincs. A nyelv szépsége keveseket érint meg Gyakran a nyelvet sem érdeklődésből választják, hanem annak reményében, hogy melyikből könnyebb a vizsgaszintig eljutni, ezáltal hamarabb célba érni. A nyelv szépsége, legyen szó bármely nyelvről - vagy a mögötte álló kultúra gazdag mássága keveseket érint már meg. - Az első diplomáját angol-orosz szakon szerezte. Van alkalma, lehetősége, kedve és szándéka az oroszt is gyakorolni? - Őszintén szólva, nekem nem hiányzik. Ha több időm lenne, foglalkozhatnék vele, nem felejteném el. így bizony felejtem. A nosztalgia miatt lenne nekem csupán jó, meg azért, mert egy egzotikus nyelv. Sokan mondják, hogy milyen jó lenne tudni, de mire használnák? Engem még nem kértek, hogy oroszból fordítsak le valamit, pénzt még nem kerestem vele, nem motivál semmi azon túl, hogy érdekes lenne, jó lenne nem elfelejteni... De nincs gyakorlati haszna. Miért szűnt meg az egyetemeken az orosz szak? Mert nem volt érdeklődés. Miért nem volt érdeklődés? Mert nem vesszük hasznát. Visszatérve magamra, nekem egyébként is az angol-amerikai irodalomtudomány a kutatási területem, a disszertációmban egy új területtel, a nemek közötti esélyegyenlőség kutatásával foglalkoztam, 19. századi angol írónők műveit elemeztem, azt vizsgáltam, hogyan tudják kifejezni érzéseiket a karaktereiken keresztül, női mivoltukat ki tudják-e, ki akarják-e fejezni szereplőik által. Én megtalálom ebben - tehát az angolban ami engem érdekel. A nemzeti nyelv védelme - Ön azt is mondta az előadásában, hogy erősödnek a magyar nyelv védelmére irányuló törekvések. Félteni kell az angol térhódításától az anyanyelvünket és nemzeti kultúránkat? - Sokan félnek az amerikai befolyástól, s az angol nyelv egyeduralmában szinte nyelvi imperializmust látnak. Sokan gondolják úgy, hogy meg kell mentenünk a nyelvünket. Szerintem ez fölösleges aggodalom. Egy nyelvet nem kell megmenteni, és nem kell ilyen érzelmi töltéseket belevinni. A nyelv megtisztul magától. Az anglicizmusok terjedése nem azt jelenti, hogy azzal romlik a mi anyanyelvünk. Csak azt jelzi, hogy most éppen olyan világban élünk, hogy ezeket az angolból átvett praktikus, tömör szavakat használjuk, gyakran éppen azért, mert nincsenek saját szavaink, amelyekkel kifejezhetővé válik egy gondolat vagy probléma, vagy esetleg éppenséggel gyorsabb, egyszerűbb, könynyebb az angollal kifejezni. De ha csak úgy felkapnak valamit, ha divat lett és nem célszerű, akkor úgyis el fog tűnni a nyelvből. A nyelvészek között vannak puristák és vannak liberálisok. Az előzőek féltik a nyelvet, kritizálnak, elleneznek, védekeznek. Á liberálisok úgy vélik - magam is ezen az állásponton vagyok-, hogy nem kellene beavatkozni ezekbe a folyamatokba, törvényekkel nem lehet szabályozni nyelvi kérdéseket. Lehet szeretni, lehet nem szeretni, ellenezni vagy nem ellenezni, de hagyni kellene, hogy magától alakuljon a nyelv. - Vagyis veszélyezteti a „magyart"? - Én azt hiszem, ha romlik a nyelvünk - ha romlik egyáltalán, és nem csak változik -, akkor az nem az angol térhódítása miatt van. Nemzeti kultúránk és anyanyelvünk féltése miatt bizony kár és fölösleges lenne az angol ellen lázadozni. Udud Teréz