Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-04-25 / 14. szám

SZEKSZÁRDI 2004. április 25. VASÁRNAP M „írni az éji órák csendjében" Egy évtizede Csányi László nélkül „Annak idején életem átmeneti állomásának gondoltam Szekszárdot, ahol a Rákosi-évek alatt meghúzhatom magam, de lassan megszoktam a várost s az is engem. Babits emléke marasztott, Illyés is biztatott, mert számára Szekszárd Babitsot jelentette. Talán valamit tettem érte. Mellékesen említem, ne tűnjék hiú kérkedésnek. Annak idején, valamikor az ötvenes évek elején, én toltam be egy talicskán egy sírkövet az újvárosi temetőből, amit épp akkor szüntettek meg, ebből lett a szülőház faIán ma is látható emléktábla. A város lassan befogadta legnagyobb fiát s ebben valami kis részem talán nekem is volt." másként. írni higgadtan és boldog áradással, megfontolva minden jelző csengését és minden szó hitelét, mert a sorok arcunkat tükrözik." Június 9., a születésnap. Az író, műfordító, irodalomtörténész, szervező, esszéista, újságíró, szerkesztő, a Dunatáj egyik alapítója 82 éves lenne. Az olvasók 2004ben is ezerszínű csokorral köszönik majd a szépséget és igazságot, amelyet az utolsó, olvasótermi felolvasó délelőttjén a szívünkre helyezett: „A szép vallomás és parancs, ígéret és számonkérés, ábránd és megismerés, lágyan lebegő és kőként koppanó, fenyegetően zengő és kétségbeesetten kiáltó, könnyelműen fecsegő és megfontoltan hangzó. Emberi szó: szépség és igazság szava légy és maradj menedékünk.." És: „Néha éjjel, a leírt gondolatok után, egy szép vers olvastakor úgy érzem, a csillagok is örömtelibben járják pályájukat. Minden összefügg, hat egymásra. S hogy hogy éltem túl mindent? Az az életem csodája. Talán az őrangyalom." Mészöly Miklós atlétájához hasonlított, aki a vidéki futballpálya körül ugyanolyan éllovassá tudott lenni, mintha a Stadionban futott volna az országos döntő babérkoszorújáért. Igazodás Babits mércéjéhez - ez volt az ars poeticája ennek a kiteljesült életműnek. Olvassuk. Németh Judit 12 évvel ezelőtti kép: 70. születésnapján, június 9-én, már igazi nyár van. A múzeum hűs emeleti termében irodalmunk színe-java és a megilletődött tisztelők. Laci bácsi csendesen köhintget, Olga asszonyra néz („egy napon mindent itt kell hagynom, könyveimet, képeimet, a téli tájat, emlékeimet, önmagamat is"), s megadja magát a köszöntőknek. 10 éve már, hogy elment. Felesége is hamarosan követte. Síremlékük felhőpárnáján írogatva vi*

' za őket őrangyaluk, égi tére hajol, az örökkévalóságnak jegyzetel. Imi kell, „írni, mert a szó élet és tett, cselekvés és erő, szépség és erkölcs, ígéret és beteljesülés. írni, mert két szó között megnyílik a menny, s a tollat fogó kéz csak a jelet követi, mint a haldokló Goethe titkos ábrákat vonó ujjai. írni, elmondani a szépséget és igazságot, azt amiért érdemes volt, s azt is, hogy lehetett volna őRAMMATICUS NYELVISKOLA Legutóbbi nyelvvizsgákon hallgatóink Ezúton is gratulálunk nekik: 100% a sikeres nyelvvizsgát tett Kozma Krisztina, Szombatné Domokos Andrea, Hubert Lilla, Bucher Ardienn, Kiss Dóra, Néber Csilla, Orgován Ildikó, Pancza Judit Odon derű 172. Áprilisi furcsa hírek Nem hiába tartották és tartják az év negyedik hónapját bolondosnak, hiszen a múltban is ekkoriban adtak randevút egymásnak városunkban a legkülönösebb esetek, amelyek a mai olvasót is megmosolyogtatják vagy elgondolkoztatják. * A Tolnamegyei Közlöny 1899. április 16-án mesélte eleinknek a Gyermekrabló kintornásnő históriáját. „Bűnös viszonyból született Kultanik Mária kintornásnő, aki faluról falura, városról városra járva kintornájával kereste kenyerét. Midőn ez a foglalkozás nem volt elég jövedelmező, gyermekrablásra adta magát. Legutóbb Szekszárdon rabolt el egy 12 éves leánykát, kit koldulásra használt fel. A csendőrség emiatt folyó hó 7-én elfogta, s ekkor bevallotta, hogy már Zalaegerszegről, Szakályból és Győrszigetről is lopott gyermeket. Most a gyermekrabló kintornásnő a szegzárdi fogházban várja méltó büntetését." Öt év múlva már más gyermekekkel foglalkozók vártak a megyeszékhelyen, ahogy arról a Tolnavármegye írt 1904. április 3-án Az urodalmi javadalmasok failletménye című hírében. „A szekszárdi magyar királyi közalapítványi urodalom mint kegyúr több lelkésznek és tanítónak javadalmazásához fával is járul, így a szekszárdiak is többen kapnak az urodalomtól failletményt, melyet az erdőről a polgári község tartozik a javadalmasoknak beszállítani. A szekszárdi községi elöljáróság az idei failletményt még most április l-jén - sem szállította be, pedig az urodalom már múlt év november 23-án átadta a fát a községnek beszállítás végett. A javadalmasok panaszára az elöljáróság a kedvezőtlen időjárást s a vele járó rossz utat hozta fel mentségéül, azonban úgy halljuk, hogy fa beszállítására vállalkozó oly csekély díjért vállalta el a szállítást, hogy nem kapott elég olcsó fuvarost. A nagy takarékoskodásnak most a javadalmasok szenvedik a kárát." Hallatlan haszon lehetett azonban, hogy a korabeli tanítók bizonyára megedződtek már aki megmaradt a fűtetlen szobában. Milyen szerencse, hogy a mai tanerőknek mással is tudnak fűteni olykor. Persze azért sem fogom most a fafejeket emlegetni, noha 1909-ben alighanem egy keményfejűre hozhatott példát a Közérdek április 24-én. „Makacs öngyilkos. Fejős János sióagárdi lakos Tolnán a nála levő paprika árát, 46 koronát elmulatta. Efölötti elkeseredésében revolvert vásárolt Sióagárdon, s a községen kívül a pisztolyának mind a hat lövését fejébe lőtte, s minthogy ezek nem tettek benne nagy kárt, beleugrott az ott levő kútba, amelyből felhallatszó nyöszörgéseit meghallották az arra jáKintornásnőról nem találtunk képet, de Jankó János egy politikus kortársáról, Pulszky Ferencről készített kintornás karikatúrát rók. Kihúzták az erővel meghalni akaró embert, s beszállították a szekszárdi közkórházba. Fejős sérülései - bár a lövések mind találtak - nem életveszélyesek." Tulajdonképpen mosolyoghatnánk a híren, de azért ne siessük el. A sióagárdi atyafi valószínűleg fölgyógyulhatott, mert nem találkozunk a nevével később, csak egy felirat formájában azon az emlékművön, amelyet az első világháborúban „hősi halált halt vitéz fiai emlékére emelt Sióagárd község közönsége". Ott idősb és ifjabb Fejős János egyaránt szerepel: hogy melyikük kereste a halalt, nem tudjuk, de mindketten megtalálták néhány szomorú esztendő múlva... Lanius Excubitor