Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-03-21 / 9. szám

, SZEKSZÁRDI TASARNAP 2004. MÁRCIUS 21. M ERDEKLI? BEMUTATJUK! „Nem szabad töprengeni a feladatok nagyságán... 55 Vajon mennyi ideje jut a csa­ládra, sportra, pihenésre dr. Wagner Gyulának a két fontos állás betöltése - a művese állo­más igazgatója és az l-es belgyó­gyászati osztály nephrológus (vesegyógyász) főorvosa - és fel­adatainak maradéktalan ellátá­sa mellett? - tette föl a kérdést sorozatunk legutóbbi részében Csuprik László, a Célgép Kft. ügyvezető-igazgatója. * - Egy kórházban sem tapasztal­tam ilyen remek hangulatot, mint itt a művese állomáson a recepci­ótól a folyosókon át a kezelő helyi­ségekig. Senki nem morcos, in­kább mosolygós, mindenki készsé­ges, a betegek sem türelmetlenek... - Jól látja. Nagyon zavaró és hátráltató, ha valaki összeszorult gyomorral lép be a munkahelyé­re. A stressz terhe alatt nem le­het teljesíteni. Nálunk valóban igen jó a légkör, amit a személy­zet és a betegek között kialakult kapcsolat is hűen tükröz. Nézze, ez a krónikus betegek esetében különösen fontos. Vannak, akik már nyolc-tíz esztendeje járnak hozzánk kétnaponta kezelésre. Jellemző például a bensőséges karácsonyi ünnepség, amikor a cég és a Tolna megyei vesebete­gek egyesülete praktikus aján­dékkal lepi meg a betegeket. Ta­valy például fürdőköpenyt aján­dékoztak nekik. - Azt hallom, Önöknél nincs hálapénz. - így igaz. Ennek két oka van: egyrészt a cég és az itt dolgozók erre adnak, másrészt pedig a ke­zeiteknek nem is lenne miből ki­szorítaniuk a paraszolvenciát, így megkönnyítjük egymás dol­gát. Nem kell visszautasítanunk az érzékeny betegeket, ugyanak­kor a hálapénzt sem. Hiszen mi a fizetésünkért dolgozunk. - Kik és hányan dolgoznak itt? - Négy orvos, 12 ápoló, azaz dializáló nővér, egy gazdasági igazgató, három technikus, egy dietetikus, s ami nagyon fontos, vagy egy szociális munkásunk is. - O mentális támogatást nyújt a betegeknek? - Igen, de sok időt fordít a be­tegek ügyes-bajos dolgainak in­tézésére. Például ha valaki fel akarja újíttatni a fürdőszobáját, a szociális munkás szerzi be hozzá az engedélyeket és így tovább. - Igazgató úr kitől örökölte óriá­si munkabírását, szervezőkészsé­gét, kitartását... ? - Baranya megyéből, gazdál­kodó pedagógus családból szár­mazom. Nagyapám a pipáiról hí­res Ibafán volt kántor-tanító. Természettudományi érdeklődé­sem valószínű tőle származik. Gyermekkorom nyarainak nagy részét ott töltöttem. Bebarangol­tam a dimbes-dom­bos környéket ­mindig csodákra bukkanva. Nagy­apám vezetett be a csillagképek rejtel­meibe is, aminek később, az udvarlá­soknál sok hasznát vettem. Mindig azt mondja, szerencsés ember. Az említette­ken kívül még mi­ért? - A pécsi gimná­ziumi és egyetemi évek gondtalan időszakot jelen­tettek számomra, hiszen szeret­tem tanulni, amihez tanáraim „kedvet tudtak kerekíteni". E ki­fejezést Romhányi professzor úr­tól kölcsönöztem, aki az egyete­men a kórbonctan felejthetetlen egyénisége volt. A másik hajtó­erőt a gimnáziumban kaptuk Kö­ves tanár úrtól, aki így érvelt: „Nem szabad töprengeni a fel­adatok nagyságán, s akkor nem törik meg akaratunk." Tehát lel­kesedés és kitartás. - Kezdő orvosként Szekszárdra került. - Pontosan, de hozzáteszem, igen tehetséges kollegákkal együtt érkeztem olyan „nagy öre­gek" közé, akik nagy szakmai tu­dásuk és emberségük révén vál­tak szakterületük meghatározói­vá. Tudom, nevük sorolására nincs hely, s ha csak néhányukat említeném, igazságtalan lennék az általam is nagyon tisztelt töb­bi szaktekintéllyel. - Miért ingatja a fejét? - Kicsit sajnálom a mostani fi­atal kollegákat. Ugyanis annak idején mi általános szemléletet kaptunk a belgyógyászati beteg­ségekről, s így a gyógyításban is kiterjedt gyakorlati tapasztalato­kat szerezhettünk. Ma már el­képzelhetetlen - persze, így van jól - hogy ugyanaz az orvos vé­gezze az EKG elemzést, a gyomorsav-titrálást... Vagyis a kezdő kollegák hamar elkötele­zetté válnak a belgyógyászat egy­egy szűk területe iránt. Ez azt je­lenti, hogy a többiben nem sze­rezhetnek kellő jártasságot. A másik gond, hogy az orvosok egyre kevesebb időt tudnak a be­tegek között tölteni, ugyanakkor nem vitatom a számítógépes ad­minisztráció előnyeit, aminek fo­lyamatosan nagy hasznát vesszük. -A városban, sőt a megyében is ismert személyiség. Több szakvizsgája van, több szakterület is­merője. Közülük ké­rem, hogy a mostani szakmai területéről szóljon. - Még Tarján ta­nár úr osztályveze­tősége idején indult nephrológiai (vese­gyógyászi) pályám. Ekkor kezdtük el a vesebetegek szervezett gondozá­sát és kivizsgálását. 1988-ban nyílt meg a veseelégtelenségben szenvedő betegek életben tartá­sát biztosító művese állomás. Addig a 45 év feletti betegeknek reményük sem volt, hogy művese kezelést kapjanak. A hetvenes évek elején Magyarországon 4-5 művese állomás működött, jelen­leg pedig már meghaladja az öt­venet. - Mikor nyílt meg ez az új, kor­szerű központ? - Már 15 éve adták át a félmil­liárd forint értékű modern dialí­zis központot, amit az EuroCare Rt. működtet. Jelenleg több, mint nyolcvan vesebeteget keze­lünk, és sok a veseátültetett bete­günk is, akik gyakorlatilag gyó­gyultnak tekinthetőek. Ha a ve­sebetegnek kórházi kezelésre van szüksége, akkor a l-es bel­gyógyászati osztály nephrológiai részlegére kerül. Az osztályon dolgozók és a betegek közös ér­deke, hogy a szív- és vesebetegek egy osztályon kerülnek elhelye­zésre, éppen az előforduló szö­vődmények okán. - Felesége, dr. Németh Emília szintén a kórházban dolgozik gyer­mekszemészként. - Az egyetemen ismerkedtünk meg, szigorló évünket Szombat­helyen már, mint férj és feleség töltöttük. Szekszárdra J ^rház jó szakmai u' Kezdetben albérletben, majd pa­rányi tanácsi lakásban éltünk. Három gyermekünk után kapott „szocpol" révén jutottunk el a háromszobás lakásig. Tavaly ke­rültünk olyan helyzetbe, hogy hi­tel igénybevételével családi házat tudtunk venni, úgyhogy most már „főső városiak" vagyunk. -A gyerekek? - Már kirepültek, de gyakran „szállnak vissza régi fészkükre". Zsolt jól kamatoztatja villamos­mérnöki végzettségét angol né­met nyelvtudással és elmélyült számítástechnikai ismeretekkel. Zoli a pécsi II. számú Belgyógy^^ szati Klinikán - már tudományod fokozattal - klinikai tanársegéd. Zita lányunk angol-biológia sza­kos tanár. Mindhárman házas­ságban élnek. Nagy boldogságot jelent, hogy van már egy uno­kánk. - Szabadidő? - Már az eddigiekből is kide­rült, hogy roppant kevés. A fon­tos dolgokra, mint a sport, a zene és a tánc, valamint a természet fotózása és a horgászat találok időt. Társadalmi tevékenységeim pedig a szakmához kötődnek. - Ki legyen a következő beszél­getőpartnerem? - Sajnos, nekünk csak ritkán jut időnk arra, hogy a testi bajok mellett a betegek lelki bajaival foglalkozzunk. Úgy gondolom, hogy a testi szenvedés és a lell^^ bánatok elviselését az orvosi sd^P gítség mellett a hit is megköny­nyíti. Emiatt is kívjficsi vagyok Sevcsik Zoltán evangélikus lel­kész úr véleményére: lát-e re­ményt arra, hogy az emberek (emberiség) végre felismerik éle­tünk értékét. Van-e elég erőnk arra, hogy ezek alapján ne csak az anyagi világ vezesse tettein­ket? V. Horváth Mária PADLÓLAP FAGYÁLLÓ LAPOK 1195 Ft/m2-t6í l.o. KŐMINTÁS GRES 1890 Ft/m2-tf SPANYOL MÁRVÁNYLAPOS FÜRDŐSZOBABÚTOR 10% ENGEDMÉNNYEL, RAKTÁRRÓL, 44360 MI 140x140-es HIDROMASSZÁZS KÁD 130000 szekszárdi áruházunkban bemutatóval Csempeáruházunk VASÁRNAP IS NYITVA! SZEKSZÁRD, déli városkapu i: im-m Iaz 56-os föútnál, a Skoda Szalon mellett, a 6-os helyijárat megállójánál/

Next

/
Thumbnails
Contents