Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)
2004-03-21 / 9. szám
2004. MÁRCIUS 21. M , SZEKSZÁRDI TASARNAP akorló karvezető, képzett zenei könyvtáros, a hazai és nemzetközi Liszt-kutatás első számú szaktekintélye. Eckhardt Mária mindig szívesen jön Szekszárdra. A nagy művész hagyatékán kívül az emlékét ápoló és szellemét őrző zeneszerető szekszárdiakat is nagyon kedveli. Mindenekelőtt arról kérdeztem: miért kezdett Liszttel foglalkozni? A világhírű Liszt-kutató „Ha látta, hogy új érték születik, segített" - Tanári és karvezetői diplomát szereztem a Zeneakadémián, de rögtön utána az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárának munkatársa lettem és gyakorlatilag kitanultam a zenei könyvtárosságot - feleli a tudós asszony. - Ott kaptam azt a feladatot, hogy újrakatalogizáljam a könyvtár nagyon szép Liszt -kéziratanya^át. Akkor kezdtem el komolyabban foglalkozni Liszttel. Egyénisége közel áll hozzám S akkor döbbentem rá, hogy ha valaki Liszttel foglalkozik, akkor gyakorlatilag az egész 19. századdal is kénytelen foglalkozni, vagy talán úgy mondanám, hogy foglalkozhat. Liszt Ferenc ugyanis annyira nyitott volt, olyan széles látókörű, oly sok kapcsolata volt sok-sok érdekes emberrel, hogy amikor vele foglalkozunk, akkor mindezekkel szintén kell. Ezenkívül az ő emberi egyénisége is nagyon közel került hozzám, mert azon kevés zeneszerző közé tartozik, aki nem csak saját magára gondolt, hanem ahol azt látta, hogy valami értékes van, vagy új érték születik, akkor amellett kiállt, és ahol tudta, segítette. Pályafutásom egyébként eléggé röviden öszszefoglalható, mert nem volt nagyon sok munkahelyem, és Liszt Ferenc tényleg végigkísért a pályán, ^^igyébiránt a Széchenyi könyvtárban ^p970-ben alapítottam egy kórust, amelyet a mai napig vezetek, és ilyen módon a gyakorlati zenéléstől sem vágtam el magamat. Elmondhatom, hogy igen nagy szeretettel gyakorlom eredeti hivatásomat, éppen a héten lesz egy nagy koncertünk, ezúttal ráadásul egy német vendégkarmesterrel. Nos, később a Zenetudományi Intézetben dolgoztam, és 1986-tól a Liszt Ferenc Emlékmúzeumban, és abban az örömben is részem volt, hogy ennek a múzeumnak a megnyitásán,, előkészítésén már én is dolgoztam. Állandó múzeumot sikerült létrehozni, ott, azon a helyen, ahol Liszt tényleg élt. A tárgyak, hangszerek, könyvek, kották, - amiket részben korábban is próbáltunk emlékszobákban bemutatni - a Zeneakadémia Liszt téri épületben, most méltó helyükre kerültek. - Ön nem csak kutatja Liszt életét és munkásságát, hanem minden időben és helyen népszerűsíti is. A Liszt Ferenc Társaság életében mióta vesz részt? - Amikor hosszabb szünet után Forray tanár úr újra életre hívta a Liszt Fa Társaságot, akkor az alapító tagok között már én is ott voltam. Ennek nagyon sok éve már. Ekkor persze még olyan nagyon prominens szerepet nem játszottam benne, jó pár évvel később történt csak az, hogy már a vezetésben helyet kaptam. A Liszt Társaságnak köszönhetem egyebek mellett a szekszárdi kapcsolataimat is. „Abban hiszek, hogy az egyének formálják a történelmet" Bár nem minden évben tudok jönni, mert néha külföldi elfoglaltság miatt nem oldható meg, de mondhatom, kétévenként biztos eljutok a városba. Nagyon szeretem Szekszárdot, mindig jó ide jönni. Bőséges Liszt-anyag van Szekszárdon, és az itteni csoportot, ezt a jó kis társaságot is nagyon kedvelem. Nem hiszek abban, hogy tömegek formálják a történelmet, abban hiszek, hogy egyének formálják. És azt gondolom, Szekszárd arculatához hozzátartozik Hűsek tanár úr, aki éltetője az itteni zenei világnak, ő szervezte meg a Liszt Társaság helyi csoportját is, amely már 27 éve töretlenül működik. Ezért szeretném, ha e helyen is dicséret illetné fáradhatatlan munkálkodását. - Folyamatban van egy hatalmas, igényes munka, a Liszt-összkiadás. Hallhatnánk erről? - Ezzel nekem nincs ugyan dolgom, ennek ellenére természetesen tudok róla. Egyrészt jól áll, másrészről nem áll nagyon jól. Olyan szempontból jól áll, hogy már csak két kötet hiányzik ahhoz, hogy a második sorozat befejeződjön, és ezek a kötetek rövidesen elkészülnek. A rossz hírek azok, hogy nem lehet tudni, ha befejeződik a második sorozat, folytatódik-e az összkiadás. A kiadó nem látja biztosnak. Azt gondolom, talán a Zeneakadémia is lépni fog ez ügyben valamit, csak hát pillanatnyilag sajnos ott is pénzhiány van. - Berlioz. Rákóczi induló. Ünnepeink zenéje, fülbemászó dallam, de sokan alig valamit tudnak a mesterről, akiről éppen most tart előadást Szekszárdon. - Decemberben volt Berlioz születésének 200-dik évfordulója. Magyarországon erről nem emlékeztek meg, de világszerte annál inkább. Itthon éppen mi, a kis Liszt Ferenc Emlékmúzeum vállaltuk magunkra azt a feladatot, hogy legalább egy emlékkiállítással tisztelegjünk. Tavaly októberben nyitottuk meg a kiállítást, és őszig még látható. Ezenkívül talán eljutott Önökhöz is a Muzsika januári száma, amiben beszámoltam arról, hogy abban a szerencsében volt részem, hogy meghívtak Párizsba novemberben egy nagyszabású nemzetközi Berlioz-konferenciára, így láthattam a franciák hallatlanul gazdag Berlioz kiállítását. Azt is megtapasztaltam, hogy a nemzetközi zenetudomány is milyen nagyon-nagyon sok jóval jelentkezett, és milyen sok projektet fejezett be, illetve majdnem befejezett. Nos, ott megkérdezték tőlem azt is, hogyan készülünk mi a 201 l-es Liszt évfordulóra? Azt gondoltam először, hogy ugyan hol van az még! De valóban, a tartalmas, nagyszabású megemlékezésre már ma el kell kezdenünk készülni, hiszen sok minden ma elkezdett munkának később érik be a gyümölcse. „Talán hangulatos élőmuzsikával ünnepelnek majd" - Szekszárdnak is juthat majd valami különleges szerep a megemlékezések sorában? - Mindenhol, ahol Liszt emlékét ápolják, meg lehet találni a módját, hogy valami sajátos hozzájárulást adjanak a nagy egészhez. Szekszárd egyébként már eddig is nagyon kitett magáért, hiszen itt jelentős Liszt-anyagok vannak, és ezek publikálása különböző formákban megtörtént. Nem vagyok meggyőződve, hogy nem lehet még egyebet találni, de mindenesetre a legfontosabb dolgokat Szekszárd már közreadta. Gondolom, a babérokon ülni ezután sem fognak a szekszárdiak, talán hangulatos élőmuzsikálással ünnepelnek majd - ennek itt már hagyományai vannak - de az is lehet, hogy valami olyasmit fognak kitalálni, ami nekem most egyáltalán nem jut eszembe. Az lenne a legszebb. Udu d Teréz
