Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-03-14 / 8. szám

SZEKSZÁRDI 2004. MÁRCIUS 14. VASÁRNAP 77 Ki legyen bátor verset, novellát írni babitsról? Olvasni, hogy irodalmi pályázatot hirdet fiataloknak a Művészetek Háza, Babits Mihály élete és költészete címmel, akkor is a nagy művek megismerésére sarkallva, ha nincs kerek évforduló, mint tavaly, nem lesznek szimpóziumok és tanulmánykötetetek, műsorok. Maradnak a magukért beszélő alkotások és az egyéni felfedezés. Ki kell alakítani a XXI. századi Babits-képet nekünk szekszárdiaknak is, mondják az irodalombarátok, s ez kétségtelen. Mit tanácsoljunk azonban a 14-15 és 20-24 éves pályázóknak, akiknek versben és novellában lehet most elmondani, hogy szeretik és ismerik a költőt? Lehet, hogy fel kellene baktatniuk a Babits-tanya múzeumhoz s egy régi wugszéken pimenve olvasni, elmerülni a sorokban - „Jaj, minden úgy mint hajdanán) s három kereszt a Bartinán) a régi sziluett." Néhány nap után le a szülőházhoz úgy estefelé, alkonyatkor, megsejteni - „Van a tárgyaknak könnyük" - a múló időt és az örökkévalóságot. Aztán a szakirodalmat is forgatni kell, például Gáldi László: Ismerjük meg a versformákat! című elméleti munkáját (e nélkül nem megy), az Új Dunatáj tavaly decemberi számát, amely Babits születésének ^0. évfordulóján interjút kö0bl a költő monográfusával, Rába Györggyel, aki a hagyatékban végzett munkájakor került közelebbi kapcsolatba az életművel, majd Babits személyiségéről van értekezés, s abban egy 17 évesen írt, Petőfire emlékeztető vers. Részlete: „Tarts sokáig, tarts örökké/ Édes ifjúságom,/ s hagyd szívemre, hogyha eltűnsz,/ Tűzni szép virágom." Olvasónak szinteintimitás Török Sophie, a feleség naptárának részletébe tekinteni, amit 20 éven át vezetett. Végül nem maradhat ki Heilmann József tanár úr gyakorlati műelemzése a Héphaisztosz című szonettről, amely a fiatal Babitsnak „álarcos" vagy „szerepjátszó" versei egyikéről ad kitűnő magyarázatot a diákmellékletben. Ki legyen hát bátor verset vagy novellát írni Babits Mihályról? Az, akiben a költészet élménye életre kel, és önálló „játékba" kezd a szó, a ritmus, a mérték, a rím, a nyelv zenéje; az, aki beleborzongott már a babitsi líra sommás súlyába: „Húnyt szemmel bérceken futunk/ s mindig csodára vágy szivünk:/ a legjobb amit nem tudunk,/ a legszebb, amit nem hiszünk./ Az álmok síkos gyöngyeit/ szorítsd, ki unod a valót:/ s hímezz belőlük/ fázó lelkedre gyöngyös takarót." (Húnyt szemmel) Egyébként hírlik, hogy a szülőház udvarán egyvégtében felolvassák az Isteni színjátékot, amelyért Babits a legjobb európai Dante-műfordítás díját nyerte el egykor San Remóban. Szekszárdon ez lesz az irodalmi belépő a közös Európába: „Az emberélet útjának felén..." Németh Judit KREáte? Szakképzés a Kreátor Kft.-nél! - K

Fy 1 OKÉV: 03-0161-03 Munkanélkülieknek támogatott: - NC-CNC-gépkezelő - Könnyűgépkezelő - Nehézgépkezelő Jelentkezés a Munkaügyi Központoknál! Qnköltséges tanfolyamok: Új törvény szerint: - Biztosításközvetítő - Társasházkezelő érettségizetteknek: Nemzetközi szállítmányozási és logisztikai menedzser (emelt szintű képzés) Jelentkezés a Munkaügyi Központoknál! Qnköltséges tanfolyamok: Új törvény szerint: - Biztosításközvetítő - Társasházkezelő érettségizetteknek: Nemzetközi szállítmányozási és logisztikai menedzser (emelt szintű képzés) Információ: Kreátor Kft. Szekszárd, Holub u. 6. Tel.: 74/311-383, 06-20/9859-699 Egy nevezetes szekszárdi nap 72. Boros évfordulók Már önmagában érdekes, hogy borvidékünk két jeles eseménye pontosan 75 évvel követi egymást, az pedig különös, hogy mindkettő a termelők összefogását célozta a jobb megélhetésért. Valaha megyeszékhelyünkön nyílt titok volt, hogy szőlősgazdáink jelképes és méltó formában emlékeztek meg 1848-ról. A nagy forradalom évnapjain összejöttek egy-egy présházban, szívtak a lopóval az első és sokáig utolsó - dézsmamentes borból, amelyet a forradalmi őszön készítettek. Egy ilyen beszélgetéskor, 1854 márciusában nemcsak múltakon borongtak, hanem megalkották és közzétették A szekszárdi borkereskedők társasága előrajza címmel egy tervezetet. Ebben feltárták, hogy szűkebb hazánk „külföldön is dicsérettel emlegetett vörösbora" „holmi nyerekedési viszketegségből kereskedési tekintetben nyomasztó állapotban fetrengeni kényszerül", mert „termesztményünkkel gazdagulni akaró apró borkereskedők az itt olcsó áron megvett jeles bort, eredetiségében meg nem hagyva, más e vidéken összeszedett borokkal összezagyválják, és a világ előtt nékie a szegzárdi nevet adva, jó hírét és nevét készakarva megrontani igyekeznek." Az aláírók, egykori '48-asok, két év múlva létrehozták az első magyar borkereskedő részvénytársaságot, amely húsz évig teljesítette nemes hivatását. A magyar és benne a szekszárdi borkereskedelem az 1920-as évekre hasonlóan nyomasztó helyzetbe került - bár más okok miatt. A trianoni határokkal vámhatárok is keletkeztek, az addigi piaci kapcsolatok felbomlottak, miközben egyre szélesebbre nyílt az agrárolló: a bor, a búza soha ilyen olcsó, az ipari cikkek viszonyítva ilyen drágák nem voltak. A pénz 1919-től 1927-ig elhúzódó inflációja csak súlyosbította mindezt. A kormány saját hívei és az ellenzék közös nyomására határozta el, hogy pinceszövetkezetek létrehozását segíti elő kamatmentes kölcsönnel. Szekszárd képviselője, dr. Őrffy Imre - kormánypárti lévén - viszonylag könnyen elérte, hogy a tíz szövetkezet egyikét nálunk alapítsák meg 1929. március 10-én. Az állam ötvenezer pengő kölcsöne mellett a Földművelésügyi Minisztériumon keresztül százezer pengős részvényt, a megye húszezret, a város tízezret jegyzett, de szükség volt a termelők bizalmára és összefogására is. SZEKSZÁRD BORVIDÉKI BORTERMELÖK PINCESZÖVETKEZETE Jelképük az ágaskodó lován ivó Háry volt A korabeli sajtó így összegezte a célokat: „A szövetkezet a tagok szőlőtermésének feldolgozásán, kezelésén és értékesítésén kívül jogosítva van mindazon kiegészítő üzletágak vitelére is, melyek a szőlő és bor melléktermények feldolgozásával kapcsolatosak." Előleget adott a remélt eladási ár hatvan százalékáig, elvégezte a korszerű kezelést, utóbb szerte az országban nyolc helyen borkimérése is volt. Kezdetben évi 2200, tíz év múlva több, mint 9000 hektolitert értékesített kiegyensúlyozott áron. Volt olyan öt éve, amikor munkássága eredményeként közel hat százalékkal nőtt a borvidék területe. Akárcsak elődje, ez a társaság is csak húsz évig működhetett, de egykori szakemberei és részesei még az 1980-as években is nosztalgiával gondoltak rá. Szomorú jelkép, hogy éppen a nagy forradalom centenáriumán határozták el fölszámolását - állami sugallatra. Dr. Töttős Gábor