Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-08-10 / 27. szám

SZEKSZÁRDI 2003. AUGUSZTUS 10. VASÁRNAP s R JLUU/JAKUI YAS4RN4P EGY NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP LXU. A szőlőőrzés hagyománya Folytatás az 1. oldalról. így szeretnénk megóvni tisztességüket, ezért hét hétig, a szőlő éréséig, még legény sem mehet feléjük. A törököt meglepte a felelet, de őrizetükre eunuchokat is rendelt. Szegény leányok éhen is haltak volna, ha a bátor legények nem visznek nekik elemózsiát. A dombok aljáról ugyan rég eltakarodott a turbános had, de a Sárköz lányserege azóta is tartja a szokást: nappal a szárnyas és szárnyatlan tolvajok •

en őrzi a termést, esk hálótanyán ki-ki a kedvesével mulat. A filoxéráig tartották a hagyományt, amelynek egyre több ellenzője akadt. Az egyház nem nézte jó szemmel a szabad szerelmet, amit még a házasság után is fenntartottak, bizony, sokszor a férjük tudtával. Az 1890-es években azonban a szőlőgyökértetű és a viharok tönkretették az ültetvényeket, ahol már körte, szilva, szőlő. a rekonstrukció után nem a lányok álltak őrt, hanem az egyesével őrködő legények vagy lányok. Ez a forma Szekszárdon volt ismeretes. Egy XVIII. századi számadásból kiderül, hogy az élelmezésen kívül egy pár papucs vagy egy keszkenő volt a szőlőpásztor bére. Nem túl nagy érték, de a munka sem megerőltető, másra még nem fogható fiatal is teljesítheti. Naponta többször illett a szőlőt körbejárni kereplővel, s ha erre sem riadtak föl a seregélyek, parittyával kellett közéjük suhintani. A lőszer vagy a kölkes kű (löszbaba), vagy agyagból hengergetett, napon szárított golyó. A seregély pecsenyének sem utolsó, mellé ott az érő Baksav Sándor Ez a szokás nálunk túlélte a filoxérát, amely után a Bartina lábához már házakat építettek. Valószínűleg a Tisztviselőtelep egyik lakója írhatta a Tolnavármegye és a Közérdek 1911. szeptember 7-i számába a következőket: „Mély tisztelettel kérjük Szekszárd város tanácsát, hogy szíveskedjék elrendelni (azaz: betiltani) a szőlőkben lévő kereplők kellemetlen lármáját. Azok a madárijesztő kereplők igazán nagyon fölöslegesen teljesítenek éjjeli szolgálatot, mert a madárkák akkor alusznak, nem mennek szőlőt lopni. Azokat a tolvajokat, kik éjjel bujkálnak a szőlők között, kereplővel elijeszteni lehetetlen. Amidőn tehát egyéb célja nincs az éjjeli kereplésnek, minthogy az otthon csendesen pihenő lakosságot bosszantsa, álmából fölriassza, azt hiszszük, jogos a mi fenti kérelmünk. Több polgár." Megszűnt-e, nem-e, nem tudjuk, de többet erről a helyi sajtóban már nem esett szó eddig. Dr. Töttős Gábor ESZ-LELETEK 3. Rácscsodálkozás Mielőtt valaki helyesírási szótár után kapkodna, ne tegye, a cím új szó, most született, méghozzá itt, helyben. Kezdetben ugyanis vala a rács, amit az új kórházi bejárat díszjárdájának lezárásához tettek a csatorna fölé. Igen helyesen mérlegelték, hogy ide nem jó a beton: könnyen törik, szétfagy, túl nagyok a hézagjai. Az öntöttvas rács állta a sarat, de nagyon elhagyta magát, amikor néhány élelmes vasgyűjtő 25-30 méteren fölszedte, s gondolom, eredeti árának tizedéért eladta, vagy valami magánházhoz közvetítette barátilag. Nekem nagyon imponál ez a modern ember, aki pontosan tudja, mi az, amire ő joggal tart igényt a közzel szemben. Most a díszburkolat és az aszfaltjárda között arasznyi hiány jelzi, hogy itt lehet legkönnyebben bokát törni, kerékpárral esni, babakocsit billenteni. Tiszta szerencse, hogy az előrelátó fémgyűjtők a legjobb helyről vitték el a rácsot: innét 100-200 méterre rögtön gyógykezelést kaphat az, akinek csontja törik, lába ficamodik. Valóságos emberbaráti gondolkodásra vall tehát, hogy az éber biztonsági őröktől húsz méterre emelték el a rácsot. A csodálkozásom tárgya nem is ez, hanem az, hogy ott miért maradt meg, ahova ők nem látnak? -ős -bor Kortárs Művészeti Fesztivál Szekszárdon Szabadtéri szoborkiállítás, keletázsiai harcművészeti bemutató, népzene és táncmulatság, mozgásszínház, borkultúra bemutatók, irodalmi estek, filmvetítések, valamint jazz és egyéb koncertek várnak augusztus 26-tól 30ig minden szekszárdit és a megyeszékhelyre látogatót a Negyedik Symposion Kortárs Művészeti Fesztiválon. Helyszínek: a Babits Mihály Emlékház, a Művészetek Háza, a Régi Séd Presszó, a „KOSZI" (volt ZUG) és a Régi Vármegyeháza. A programok közt szerepel többek közt: Molnár Ákos Ali Stars és Tóth Viktor Quartett Jazz koncertje, valamint borkultúra bemutató a Szekszárdi Borút, Mészáros Péter, Márkvárt János és a Taksonyi Pincészet részvételével. Mindezek mellett több helyi művész, zenekar is bemutatkozik. FORMA SYMPOSION, TIZENEGYEDSZER Degradálódott az egész kultúra Két pesti - Szabó Virág és Szabó György -, valamint két szekszárdi - Adorjáni Endre és Szatmári Juhos László szobrász vett részt az idei Forma Symposion művésztelep programján Szekszárdon. Négy hét alkotómunka után, július 18-án, kiállításon mutatták be az elkészült munkákat a helyszínen, a Pollack utcai művészház galériájában. A tárlaton 19 alkotás szerepelt, köztük egy nagyméretű festmény is, amit a csoporthoz csatlakozó - Svédországban élő, erdélyi származású - festőművész, Kasza Imre vitt vászonra. A házigazda szobrász, Szatmári Juhos László és felesége Csuhaj Tünde tojásdíszítő több mint egy évtizede hívta életre a Forma Symposiont. Ez idáig 63 kortárs alkotó fordult meg itt, mintegy 250 szobrot készítve. A legemlékezetesebb közös művük a Luther téren álló „Évezred kapuja" volt. Az élet küzdelem, a művésztelep-működtetés meg pláne az. Mint azt Szatmári Juhos László elmondta, gyakran előfordul, hogy a pályázatok útján nyert, de még be nem folyt pénzt is saját zsebből előlegezik meg. Az alapanyag, a bronz beszerzésétől, a résztvevő művésztársak elszállásolásáig, ellátásáig minden az ő gondjuk. Támogatást általában a Nemzeti Kulturális Alaptól és a szekszárdi önkormányzattól kapnak, de semmi biztosra nem lehet számítani. Nagyot fordult a világ. Régebben a művészeknek is volt „sportállásuk", állandó jövedelmük, manapság viszont energiájuk jelentős részét a pénz utáni rohangálás köti le. A vállalkozó elköltségelhetné az alkotásvásárlást, mégsem vesz. A beruházó visszaigényelhetné az összköltség két ezrelékét, ha azt képzőművészeti alkotásra költené, mégsem él ezzel a lehetőséggel. Nem hoz gyorsan, sok profitot, ezért degradálódott az egész kultúra. Kitűnő művészek kenyérgondokkal küzdenek - mindhalálig. Aztán felértékelődnek a képeik, szobraik, mert a publikum szerint a befejezett életmű, az elhunyt művész alkotása az igazi érték. Wessely Fotó: Nagy Ágnes