Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-02-23 / 7. szám

SZEKSZÁRDI MVAS4RNAP 2003. FEBRUÁR 23. A hazai számítástechnika úttörője 70 éves A héten lesz 70 éves, 1933. február 27-én született a magyar számítástechnika egyik úttörője, a Garay Gimnázium hajdani diákja, Kovács Győző. Ő biztosan játszana a számokkal, mondván, éppen száz éve született a számítástechnika világhírű óriása, Neumann János, s idén húszéves az a határainkon rég túlért számítástechnikai vetélkedő, aminek a szekszárdi Garay Gimnázium a gazdája. Azzal nem dicsekedne, hogy ő indította. Szekszárdi évei kapcsán inkább Béla Pali bácsit emlegeti, aki amellett, hogy megszerettette vele a francia nyelvet, leszoktatta a nagyotmondásról, Antal Ilonka nénit, aki elhitette vele, érdemes nem csak helyesen, de szépen is írni, Létay Menyhértet, aki a természettudományokat vagy Pataki Jóskát, aki a történelmet szerettette meg vele. Diákéveit egyébként Baján a cisztereknél kezdte. Pap akart lenni, s mikor apja - ahogy említi - a tiszántúli nyakas kálomista, ezt megtudta, nyomban átíratta a szekszárdi, szabadelvű és civil Garay Gimnáziumba. Az egyetemre kis kerülővel került, édesapját koncepciós perben elítélik, előtte pedig bezárul az összes felsőfokú oktatási intézmény kapuja. Elment inasnak, s egy évre rá, mint a munkásosztály képviselőjét küldték egyetemre. Véletlen hozta közel a számítástechnikához. Mint ifjú villamosmérnök, a műegyetem elvégzése után kapott egy meghívást a Magyar Tudományos Akadémiáról, hogy jelenjen meg egy felvételi beszélgetésen. Ott pocsékul szerepelt, mire Tarján Rezső, a kibernetikai kutató csoport tudományos igazgatóhelyettese csillogó szemmel mondta: végre egy üresfejű ember, akinek kobakjába ő tölthet új tudást. És felvette. Elkészítették az ország első számítógépét, az M-3-at. Később Temesváron a románok első komputerét is ő keltette életre. Nekik nem sikerült memóriát készíteni hozzá, Kovács Győzőnek igen. Aztán, mikor itthon már sikerült elkezdeni a Közgazdaságtudományi Egyetemen a számítástechnika oktatását, Bukarestbe is meghívták tanítani. Már 1960-ban akartak alapítani egy kibernetikával, számítástechnikával kapcsolatos tudományos egyesületet, de az akkori politika ezt nem engedte. Sok év múlva sikerült, ez lett a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság, s ő lett az elnöke. Külföldön volt, telefonon mondták el neki. Azt is, hogy a második menetben választották meg. Először ugyanis a már kialakult szekértáborok nem tudtak megegyezni, s akkor fordított szavazást kezdeményeztek. Ő volt az egyetlen, aki nem kapott nemet, akinek megválasztását senki nem ellenezte. Úttörője volt a számítógép alkalmazása kiterjesztésének. Először ugyanis csak azt tudták, hogy ez a gép gyorsabban számol, mint a többi gép. Betűket még nem ismerte a masina. Kovács Győzőék pedig azt keresték, mit tud még? így készítették el az első, muzsikálni tudó komputert. Mikor másodszor lett öt évre a Neumann Társaság főtitkára, kezdődött az a korszak, amikor a számítástechnika az amatőrségből átváltott a profizmusba, s úgymond bediffundált a lakosság közé. Kormánytól szerzett pénzből vásárolt számítógépeket, s azokat odaadta az iskoláknak. Mindenki őrültségnek tartotta, iskolába számítógépet adni. Az idő őt igazolta. Könyves Tóth Pállal megcsinálták az első, mindenkinek szóló számítástechnikai lapot, a Mikroszámítógép Magazint, s alakítottak az országban négyszáz számítástechnikai klubot, s létrehozták az ország első távtanulási felsőfokú intézetét, amit ma Open Business School-nak hívnak. Aztán 90-ben nyugdíjas lett. A régi, el-elhagyott újságírásra is jut először ideje. Aztán cégek, intézmények hívják tanácsadónak, 95-ben a Miniszterelnöki Hiva^P ban a tárcák számítógépes kapcsolatának kialakítását kezdte el. Majd rátalál az éppen szirmát bontogató teleház program. Kovács Győző a héten lesz 70 éves. Néhány hét múlva pedig itt lesz Szekszárdon, a Garay Gimnáziumban a diákok nemzetközi számítógépes versenyének döntőjében elnököl. Isten éltesse. - sz l HERNÁDI JUDIT A SZÍNFALAK MÖGÖTT j> Nem tudtam volna másként élni" Néhány autogram, és jöttem én. Hernádi Judittal a „Játszd újra el nekem" című zenés estje után az öltözőben beszélgettem. - Most mit csinálna legszívesebben? - kérdeztem, gondolván azt mondja majd, aludnék, pihennék... - Kipucolnám a nadrágomat, mert ráléptem véletlenül, mikor át akartam öltözni. Azért most, mert otthon én ezt már nem szeretem elővenni. - Az imént egy kollégámnak azt mondta, nem szereti az újságírókat... - Semmi bajom velük. Az interjúszituációkat nem szeretem. Saját magam nem érdekel a kérdéseik tükrében. Például, hogy miben láthatnak legközelebb. Én azt már úgy is tudom. Jobban izgat, hogy aki tőlem kérdez kicsoda, miként jutott el idáig. - Milyen a titokzatos művészvilág belülről? - Én abból mindig kivontam magam. Embereket szeretek, de ha társaságban nincs dolgom, rögtön összeveszek valakivel. Valahogy mindig megtalálnak ezek a szituációk. Egyébként nem iszom és a füstöt sem szeretem. - A Heti Hetesben mégis megmaradt egyedüli nőként a férfiak között... - Nem tudom, ez hogy alakult ki. Talán az a titok, hogy én nem akarok győzni rajtuk. Soha nem is akartam. Láttam már lányokat, akik vívtak a férfiakkal. - Nem fájó, hogy a női humorra azt mondják, nem létezik? - Valóban. A kabaréban is egy legfeljebb két nő szerepel. De tovább megyek, a zeneszerzők között sincs nő. Nincs olyan nagy baj ezzel, én nem is tartom fontosnak, hogy ezen változtassak. A férfiak például nem tudnak gyereket szülni. - Mit gondol arról, hogy színészek vezetik a valóságshowkat? - Miért ne? Ettől nem lesznek rosszabb színészek. Aki az ellenkeMég mindig a „Soha se mond..." kezdetű dal a közönségkedvenc zőjét állítja, annak savanyú a szőlő. Igaz, hogy nem ez életük csúcsteljesítménye, de képesek rá, és pénzt kapnak érte. A színészetből nem lehet megélni. Abból nyomorogni lehet. - A pénz motiválja az Ön vidéki fellépéseit is? - Nem. Én azt csinálom, amit szeretek. Ezért vagyok 16 éve szabadúszó. Soha nem nyomorogtam, de nem is érdekelt a pénz. Min^fc munkámnak kell, hogy legyen lami értelme, amiért elvállalom. Ez többnyire az, hogy olyan emberekkel dolgozom, akiket szeretek. Meghaltam volna már egyetlen színháznál. - A kapcsolataiban is fontos a szabadság? - Hű vagyok. Mindig is az voltam. Nem mondanám, hogy nem voltak rövid kapcsolataim. Még tíz perces is volt. A szexuális forradalom idején nőttem fel! A mostani párommal tizenkét éve vagyunk együtt, és ez a legkiegyensúlyozottabb kapcsolatom. Soha nem hazudtam neki. Én a színpadon is őszinte vagyok. Ezt senki sem hiszi el, de nem baj. Ez nekem okoz örömet, nem másnak. - Az erős egyénisége miatt nem voltak problémái? - Dehogynem. De soha nem firtattam, hogy mi lett volna, ha... Nem tudtam volna másként élni. mácz