Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-12-14 / 44. szám

2003. DECEMBER 14. , SZEKSZÁRDI YASARNAP EGY NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP 69. Bodnár István munkássága A Bezerédj utca legszebb, de jelöletlen háza két jeles férfiú emlékét is őrizhet­né: a tervező Hans Petchnigét s az egykori építtető tulajdonos Bodnár Ist­vánét, akinek sokoldalú munkássága megérdemelné az általa nemcsak la­kóhelyül, hanem kutatási területül is választott város figyelmét. Sokan - tegyük hozzá: joggal ­nem értékelik nagyra a Máramaros megyei Dabolcon 1863. december 22-én született Bodnár költészetét. Ez valóban csak ritkán hagyott az utókorra maradandót, már ha ezen nem azt értjük, hogy a hősök szobra talapzatán vagy az Augusz-házi Liszt­domborművön lévő márvány fc Bodnár-sorokat őriz. Két Verseskötete, a Tiszavirágok és az Alkonyat sem tartal­mazza azt a reklámversikét, amelyet mindenki népköltés­nek hisz, pedig a költőt még­is halhatatlanná tévő rigmus: „A szekszárdi bikavér / or­vosságnál többet ér, / aki isz­sza, hóttig él!" Nem hiszem, hogy akadna szekszárdi, de még borunkat kicsit is ismerő, szerető ember, aki ne halotta volna, ne tud­ná idézni. Költészetének más vonatkozás­ban haszna, hogy korjelenségeket őrzött meg: sokról nem tudnánk nélküle, kezdve az agárdi postako­csis hamis kürtjével s befejezve akár Ujfalusy Imre, az agg '48-as alakjával. A maga idején épp azért szerették annyira verseit, mert ol­Bodnár István és az utolsó mű címlapja EMÍJtKKOHW ÜLZEft'CJ ISTVÁN SZUIKAXAK LüLSfLKZÉS 1'NNfJBBE bodnár istván vasóinak észjárását követ­te, őket a legteljesebben kiszolgálta. Ez alighanem életeleme lehetett, hiszen a Beregszászon szerkesz­te n g zün (5 ra cj m(j szép­irodalmi lapot előbb szekszárdi al­kalmi újságok, majd a Tolnavár­megye munkatársi címe követte. Önállóan is indított újságot: 1905­től a Közérdek megalapítása fűző­dik nevéhez. A fürge és hírgazdag hetilap 1910-ben egyesült a Tolnavármegyével, s heti kétszeri megjelenésével 1919-ig szűkebb hazánk vezető orgánuma lett, nem utolsósorban Bodnár révén. Ekkorra már egy sereg hasznos kez­deményezés ^fűző­dött nevéhez. Ő hoz­ta tető alá a Garay­szobor és -Album megvalósítását, ő kérte meg sikeresen Zichy Mihályt a ké­sőbb oly híressé lett Háry János-illusztrá­cióra. Később a Wi­gand Edit remekelte Liszt-dombormű, majd a Bezerédj-szo­bor fűződik nevé­hez, s persze a száz­éves szekszárdi kaszinóról kiadott könyv is. (A közelmúltban a Babits Kiadó jelentette meg ennek hason­mását.) Mindezt már közel nyolcvan éve­sen, a Szekszárdi Kaszinó utolsó elnökeként szervezte, vezette, de jól ismerték őt a helytörténet iránt érdeklődők is. Máig nélkülözhetet­len kézikönyve a Gárdonyi Albert­tel közösen írt kétkötetes Bezerédj István-életrajz, amely 1918 decem­berében jutott el az olvasókhoz ­Csapó Vilmos pályázati támogatá­sával. Számos kisebb munkája mellett az 1930-as években vált ol­vasmánnyá a Mesemondás kedves adomákkal teli két kötete, amely­hez előszót az 1890-es években még Szekszárdra hazajárt, Bodnár­ral barátságot ápoló Herczeg Fe­renc írt. Utolsó nagy műve, amely 1938-ban jelent meg, Béri Balogh Ádámról szólt, s számos addig is­meretlen adalékkal szolgált a vitéz kuruc életéhez. Kissé jelképes, hogy a két kor­szakot is lezáró 1945-ös év novem­ber 10-én halt meg. Szomorú lát­nunk, hogy az a Szekszárd, amely­re életéből két emberöltőt áldozott, nevét semmilyen formában nem őrzi ma már. Dr. Töttős Gábor Igényesség, formai gazdagság Németh István alkotásainak kiállítása A Liszt Ferenc Művészeti Iskolában, 2003. december 8-án 16 órakor Né­meth István alkotó kiállítását nyitotta meg dr. Gaál Zsuzsanna Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzatának alpolgármestere. A megnyitón közre­működött a Művészeti Iskola Rézfúvós Kvartettje, Kovács Zsolt művész-tanár vezényletével. Pecze István, a Művészeti Iskola igazgatója a következő gondolatok­kal köszöntötte a szép számmal megjelent látogatókat: „Iskolánk nagyterme, reményeink és terveink szerint, már most és folyamatosan több funkciót tölt be. Hangverseny­terem és kiállítóterem is. Szeret­nénk visszavarázsolni ezek közé a falak közé azt a pezsgő művészi életet, amit valamikor elődeink itt az Augusz-házban, megélhettek. Ahol valamikor Liszt Ferenc zon­gorázott, ma hangversenyeket tar­tunk, képzőművészek munkáiban gyönyörködhetünk, s ez még csak a kezdet. A ma kiállító alkotót azért a rézfúvós kvartett köszöntötte, mert a falakon látható képek is fémből készültek." A kiállítást dr. Gaál Zsuzsanna alpolgármester, többek között, a következő szavakkal ajánlotta a tárlatlátogatók figyelmébe. „A kiállító alkotásai ezer szállal kötődnek a sokak által hidegnek tartott fémhez. Németh István ka­rosszérialakatos sosem adta fel gyermekkora álmait, hogy a kezé­be kerülő anyagot megformálja. Most azt teszi mindennap, amivel dolgozik, abból az anyagból ké­szülnek alkotásai. Munkásságát igényesség és gazdag formavilág jellemzi. Vállalkozó, kísérletező kedvű alkotó, fémplasztikai mun­kái ezt bizonyítják, hiszen ezt a technikát Németh Ist­ván találta fel, alkotásai ez­zel a technikával készülnek. A képek fém anyaguk ellené­re lírai gondolatokat hordoz­nak. Sokoldalúságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ezen a kiállításon lá­tunk tűzzománc képeket, olajfestékkel készült képe­ket és szobrászati kísérletit is megtekinthetjük. Ezek a kiállítások, amelyeknek a Liszt Ferenc Művészeti Isko­la ad teret, Szekszárd város kulturális színvonalát eme­lik, színesítik, akár művész, akár amatőr alkotók a kiállí­tók." Sas Erzsébet Fotó: Nagy Ági ÉSZ-LELETEK 16. Picasso­falfreskó? Az Arany János utcai APEH-szék­ház falán évek óta díszlik az a fres­kó, amelynek sorsáért jobb érzésű, földijeink Luca-napján is aggódhat­nak. Jómagam például véresre rág­tam mind a húsz körmöm, amikor a minap állványerdő késztette aka­dályversenyre az arra járókat, s ve­lük együtt izgultam, hogy a becses alkotás végül el ne tűnjék. Meg nem alapozott szakértői vé­lekedés szerint a mű vagy Picasso korai alkotókészségét hirdeti, vagy egyik kései tanítványáét. Röviden leírva az ezüst festékkel odafújt kép félreérthetetlenül egy férfi nemi szervet ábrázol, amely fölfelé mu­tat, s kéttojásos mivoltával megfelel az EU-szabványnak. Kétarasznyi mérete sejteti, hogy nem természet után készült, vagy ha igen, talán az égi fölöttünkvalónak ama szervét hívatott cégérré tenni, amelyet hihe­tőleg sokszor és sokan emlegetnek éppen e falak között. Biztos vonalvezetése avatott neo­primitív kézre vall, akárcsak a kapu alatti föliraté, amely részben az egy­kori Fradit idézi, részben büdösnek titulál egy népcsoportot, amelynek leszármazottja a híres názáreti is... A felirat a Picasso-münek vélt ezüst­bögyörővel együtt aligha van azon a listán, ami után áfát igényeltek vissza. -ős -bor

Next

/
Thumbnails
Contents