Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-12-07 / 43. szám

SZEKSZÁRDI 2003. DECEMBER 7. EGY KERT, AMELY TELEN EBRED... A „Szekszárdi irodalom kertje" Ahol csak a fekete-fehér kanyarí­tott betűk, a rendezetlenül is ren­dezett szövegek számítanak... Ahol lehet beszélgetni a „konkurens­nek" tartott újságot, folyóiratot megtöltő társakkal... Mert „Kell egy hely és alkalom, ahol és ami­kor minden író ember író emberek­kel találkozhat, szóba állhat és kéz­iratot cserélhet, ahol mindannyian beszélgethetnek olvasóikkal, hall­gatóikkal: ifjabbak és érettebb ko­rúak, idősek és időtlenek... - és a Holt Költők Társaságát is megpró­báljuk megidézni..." Szekszárdon sok tehetséges ember él sok mon­danivalóval, aminek nem szabad benn rekednie a testben! Babits Mihály központunk és a Polip Ifjúsági Klubja adott helyet az első estnek a márványteremben, ahol élni kezdett e gyönyörű kert. Babits születésének évfordulójára emlékezve a költő hangján szólalt meg az Esti kérdés, majd többek között Hosy (Hosnyánszky Ta­más) , Szűcs Jocó, Heim Károly ver­sei és prózái hangzottak el, Komjá­thy Tamás előadta Dicső Zsolt, Gacsályi József és Kis Pál István egyazon Sebő-dallamra írt versét... íme, a XXI. században is léteznek költői versenyek, még csak másik megyébe sem kell mennünk. Stílu­sok, finom „csiszolatlanságok", megszokott kiforrott fordulatok ka­varogtak az éjszakában, ebbe ol­vadt bele H. Németh István Domb­oldalon című kötetének íze, szin­tén Samu Attila olvasta fel - szavai­val élve - néhány-néhány költemé­nyét Jankovics Zoltánnak. Zárás­képp Csötönyi László szeretett Ba­bits versei csitították az oldhatatlan feszültséget. Képtelenség rendezet­tebben leírni azt az élményt, a meglepettséget, ami az összegyűl­teket érte. Mint egy ősi dallam vá­ratlan, heves felszínre törése, fény­képek, pillanatok, arcok, kérdések. Ujjongó hálánkat - mert az! - a Po­lipnak, az Összkéznek, és a Fiatal Művészekért Alapítvány „Szek­szárd Irodalmi Kert" című közös programjának tolmácsolhatjuk. A következő estre a Régi Sédben vá­runk mindenkit, szívesen meghall­gatjuk a frissen érkezők magukkal hozott írásait is december 10-én, szerdán este 9 órakor. Bővebb információ: szekszardikert@freemail.hu Telefon: 06-30/39-47-069 Levélcím: Szekszárd 7100 Pf.: 119. P. z. BABITS MIHÁLY ÉLETMŰVE AZ EZREDFORDULÓN A Babits-emlékház története " tfimi'Wm ' ; .:"; al;s: Múlt heti számunkban ismertettük a költő születésének 120. évfordulójára rendezett szimpózium főbb eseménye­it. Ám szeretnénk érdekes, elgondol­kodtató és új adalékokat átadni Önök­nek Babits Mihályról, környezetéről, hogy feltáruljon előttünk egy-egy új ar­ca, közelebb érezzük magunkhoz a sokszor irigységből európalaskodónak, konoknak kikiáltott költőt. Témánkhoz szervesen kapcsoló­dik szülőházának története, ame­lyet november 26-án, Lovas Csilla irodalomtörténész „A Babits-em­lékház és gyűjteménye" című elő­adásából ismerhettünk meg. A tör­ténet 1945-ben kezdődik, amikor a szülőház Babits Mihály öccse, dr. Babits István tulajdonában áll. A vályogtéglából épült, másfélszáza­dos emeletes ház állapota egyre romlik, vizesednek a falak, „két tűzfala összedőléssel fenyeget, födémé omladozik". A háború, majd a gazdasági helyzet sorra megakadályozza a helyrehozatalt. A kilátástalanságnak 1946-ban a Szabadművelődési Hivatal vet vé­get: gyűjtést kezdeményez a tataro­zásra. Mint az előadásból kiderült: az 1947 áprilisáig összegyűlt 2093 forint „a legszükségesebb munká­latokra volt elegendő. A ház vizese­dő falainak szigetelése, a keleti tűz­fal újrafalazása, a belső terekben apróbb javítások és az emeleten le­szakadt mennyezet" stabilizálása valósult meg. Ekkor még igen messze áll a ház a műemlékké nyil­vánítástól. Az 1950-es években mind több lakó költözik a falak kö­zé, még a Babits-gyűjteménynek fenntartott szoba is veszélybe ke­rül. „A Múzeumok és Műemlékek Országos Központja Ortutay Gyula aláírásával leiratban kéri a Városi Tanácsot, hogy a Babits Mihály em­lékgyűjteményt és családi lakást védje meg, azaz ne utalja ki lakás céljára." Ezt követően kezd el Ba­bits István támogatókat keresni a ház műemlékké nyilvánításához. Célját eléri ugyan, ám emléktáblát sem hivatal, sem társadalmi szer­vezet nem helyez el. Végül egy vá­rosunkra oly jellemző fordulattal oldódik a probléma: az 1950-es évek derekán „Szekszárdra költö­zött író, Csányi László első dolga volt, hogy felkeresse Babits Mihály szülőházát, életének helyszíneit. Szinte titokban készítette és he­lyezte el az emlékjelet a szülőhá­zon." Következő év márciusától ál­lamosítják az egész házat, ez idő tájt már hét lakást alakítottak ki benne. „István végül feladja a há­zért való küzdelmet, Budapestre költözik." A relikviák nagy részét és a bútorokat a Petőfi Irodalmi Múzeumnak ajándékozza. A többi hagyaték sorsa Török Sophie kezé­ben van, végrendeletében az Or­szágos Széchenyi Könyvtárra hagy­ja „azzal a kikötéssel, hogy a szek­szárdi emlékek a létesítendő szek­szárdi emlékmúzeumba kerülje­nek." Ez ügyben azonban hosszú ideig csend honolt. 1964-ben szá­mos új lakást épített a város, így le­hetőség nyílt a szülőházban lakó családok elhelyezésére, s a Babits­emlékmúzeum megvalósítására. Épp időben, ugyanis az esetleges felújítás magas költségei miatt fel­merült a lebontás gondolata - ezt szerencsére az Országos Műemléki Hivatal nem engedélyezte. Az ese­mények innentől mondhatni sze­rencsés fordulatot vettek. 1965-re elkészült a ház felújítási terve, ok­tóber 3-án már a Babits-emlékmú­zeum létesítéséhez kértek enge­délyt a minisztériumtól. Rá egy év­re végre megkezdődtek a munkála­tok és az emlékkiállítás megrende­zéséhez szükséges anyaggyűjtés. Még újsághirdetésben is kerestek emlékeket - kisebb-nagyobb aján­dékok érkeztek költőnk tisztelőitől, s az Országos Széchenyi Könyvtár és a Petőfi Irodalmi Múzeum is köl­csönzött tárgyakat. A kiállítást vé­gül 1967. július 2-án nyitották meg 400 fő jelenlétében, a házat Illyés Gyula avatta fel. Már ekkor érlelő­szében múzeummá a szülőház! A nagyszabású felújítási munkák 1979-ben indultak, s két évig fol^^ tak. A költő születése napján, vember 26-án újra megnyílt a föld­szinti kiállítás és felavatták az em­lékház udvarán Farkas Pál szobrát. A záróakkordot az immár teljes egészében múzeummá vált Babits­emlékház avatása jelentette, amelyre 1983. november 26-án ke­rült sor. így vált hát emlékmúzeummá a ház, amely mellett nap nap után el­megyünk, néha betérünk, sétálunk a kertben, ami nyaranta kiállítások­nak ad helyet, belenézünk Babits gondolkodó szemeibe és nem gon­dolunk rá, mennyi munka, mekko­ra kitartás van akár egy emléktábla mögött. Ezért tartozunk köszönet­tel a Wosinsky Mór Megyei Múze­umnak, amiért kezdeményezte a Babits család tanyáján való emlék­tábla elhelyezését, és Tövisháti András szobrász-restaurátornak, dött a gondolat: váljon teljes egé- aki megalkotta azt. PanyiZiq Belvárosi GaléHa v*. b KI N Á L A T A • festmények • glofikák • iczmetszétek • tűzzománcok • kexámia és poícelán kisplasztikák • Jísztáu/yak Szolgáltatásunk: képkeretezés Ünnepi nyitva tartás! Szekszárd, Liszt Ferenc tér 2. Telefon: 510-226 AZ AJANDEKTARGYAKBOL • DECEMBER HÓNAPBAN 10% KEDVEZMÉNYT ADUNK • RÉSZLETVÁSÁRLÁSI LEHETŐSÉG

Next

/
Thumbnails
Contents