Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-11-09 / 39. szám

- SZEKSZÁRDI ! VASAHMAP Harminc év után is töretlen a lendület... Emlékplakettek a lelkiismeretes munkáért A Magyar Ebtenyész­tők Országos Egyesü­letének Szekszárdi Önálló Jogú Szerveze­te immár betöltötte 30. születésnapját. E nem mindennapi évfordu­lón a munkájukat lel­kiismeretesen végzők emléklapot és emlék­plakettet vehettek át. A szervezet működéséről, a múlt­ról és a jövőről Éppel János elnök­kel beszélgetünk. - Úgy gondolom ez a harminc év megérdemli, hogy beszéljünk róla. Nem sok szervezet éli meg ezt a kort... - Valóban nehéz talpon mara^ii ennyi év után is, de úgy gondolom ha a cél nemes és a taggk optimis­tán tekintenek a jövő elé, akkor nem lehet gond. Amjak idején az egyesület bonyhádi szervezetként indult. Alapító tagjai között volt többek között dr. Acsády Gyuláné (a szervezet első elnöke), a Szekér család, Bősz József, dr. Csók Sán­dor és jó magam. Célunk az volt, hogy a környéken legyén a kutyát tartóknak, kedvelőknek, és te­nyésztőknek egy érdekvédelmi Ausztráliából indult, pünkösdi­karizmatikus, keresztény misszi­ós tevékenységünk, amely 1992­ben először Székesfehérváron, majd 1995-ben Szekszárdon is megkezdte működését. Talán ez a szó „kapocs" jelle­mezné a legjobban azt a törekvést és célt, amelyért immár 8 éve küz­dünk: kapcsolatot, hidat építeni ember-ember és ember-Isten kö­zött. Az emberek a mindennapok­ban különböző nehézségekkel küzdenek, sokak élete keserű, örömtelen, csalódtak az életben, csalódtak egymásban, házastár­sukban, szüleikben és gyermekeik­ben, úgy érzik mást érdemeltek volna az élettől. Ez az érzelmi han­gulat ma az egész világon jellemző. Félek, ha az emberek nem változ­tatnak önző magatartásukon, nem lesz jobb, sőt...! Ha sikerülne helyreállítani a Te­remtőnkkel való kapcsolatot, meg­oldódna sok probléma is. Ennek a feladatnak a szolgálatában dolgo­zunk nap mint nap. Munkánk 90%­át a hétközi személyes vagy kiscso­portos tanítások teszik ki, melye­ket mindig a jelenlevők élethelyze­tei, problémái és gondjai határoz­nak meg. A hétvégi istentisztelete­szervezete. A munkát te­hát nagy lendülettel kezd­tük meg - s elárulhatom, hogy e lendület töretlen a mai napig - és az elmúlt ti­zenkettő évben olyannyira „kibővültünk", hogy ma már szolgáltatásainkkal Dombóvár kivételével át­fogjuk egész Tolna megyét (pl.: tetoválás, alombeje­lentés). Elsődleges feladatunk úgy­mond elmenni a tagokhoz, éppen ezért működik szinte valamennyi városban helyi csoportunk. Mára az ország egyik legnagyobb taglét­számmal bíró szervezete vagyunk e téren, és tevékenységünk sora is hosszú. m üialatt a harminc év alatt lett önálló irodánk - ami általában nem jellemző - számos őrző-védő és ko­torék pályát sikerült létesítenünk. Szekszárd város jóvoltából például kialakult az őrző-védő bázis, illetve Tolnán a napokban fejeződnek be a kotorékpálya kialakításának munkálatai. KSÉ Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a kutyatartás és kiképzés na­gyon sok információt kíván, éppen ezért több alkalommal szervezünk négy-öt hónapos tanfolyamokat. A inken inkább általános, bibliai taní­tások hallhatók. Megpróbálunk szellemi alap­igazságokat lefektetni tanítványa­ink életében. Ezekre ráállva, Isten ki tudja mozdítani őket a negatív helyzetből, legyen az családi, anya­gi vagy betegségből származó gond. Nagyon fontosnak tartjuk a názáreti Jézusról, mint személyről szóló tanítást. Az elmúlt években ez a szó „keresztény" csak úgy hemzsegett környezetünkben: tv, rádió, pártok és személyek ontot­ták magukból e jelzőt. Sokan azon­ban nem tudják, hogy a keresztény szó nem a kereszt szóból ered, amelyre Jézust felfeszítették, ha­nem a Krisztus szóból és jelentése ez: olyan, mint Krisztus. Tehát az Újszövetség kezdeti idejében azo­kat nevezték keresztényeknek, akik úgy gondolkodtak, úgy be­széltek és úgy viszonyultak az élet­hez, mint Krisztus. Ahhoz viszont, hogy úgy éljünk, mint Ő és valóban a követőivé, „keresztényekké" vál­hassunk, tanulnunk kell világnéze­téről és az élet dolgaihoz való hoz­záállásáról. így a képzéseken értel­mezzük és a világ jelenlegi helyze­tére alkalmazzuk Isten gondolko­dásmódját, mely örök időktől fogva változatlan. így, beszédének a hali­cél a kulturált kutyatartásra való nevelés. Szintén büszkén mondhatjuk, hogy számos nagy rendezvényen vagyunk túl. Ezek azért lényegesek a szervezet életében, mert ilyenkor találkozik a kutyás társadalom és minden aktuális kérdés felvetődik. gatásán és alkalmazásán keresztül állítja helyre Isten az emberi élete­ket. Célunk, hogy tanítványaink számára a kereszténység ne csak egy filozófia legyen, hanem egy va­lóságos életforma, amely kényszer nélkül élhető. Mivel a valódi ke­resztény élet örömöt, szabadságot és bővelkedő jövőt, vagyis valódi megoldást hordoz magában, így egyre többet kerülünk kapcsolatba fiatalokkal is, akikre ma nem jel­lemző a hívő életforma és labilis a jövőképük. Nagyon fontosnak tartjuk el­mondani, hogy bár van saját isten­tiszteletünk, amit többen látogat­nak, mégis munkánk felekezet fe­letti. Sok emberrel dolgoztunk már együtt az elmúlt időszakban és re­méljük így lesz ez a jövőben is. Azoktól, akik eddig megkerestek bennünket, soha nem azt kérdez­tük, hogy honnan jöttek, csak azt, hogy miben segíthetünk. Szolgál­tunk már minden társadalmi réteg felé, lehetett az hajléktalan, vállal­kozó vagy tanár, katolikus vagy a Hit Gyülekezetének a tagja. Tettük ezt felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül. Éppen ez a nyíltság az ok, amiért bizalommal fordul­nak hozzánk az emberek. Egy népszerű alkalmunk a női 2003. NOVEMBER 9. - Ez tehát röviden a harminc év. Mit mutat a jelen és mit várnak a jövőtől? - A jelen? Ha valaki kutyákról hall, akkor óhatatlanul két dolog jut eszébe. Az egyik, hogy a MEOE és az FVM rendelet között bizony nincs összhang, a másik pedig az állatvédelem. Én úgy gondolom, mi ugyanúgy csendben és társadal­mi munkában dolgozunk a jelen­ben is, mint ahogy tettük azt az el­múlt harminc évben és tesszük az elkövetkezendőkben is. Sok a „huza-vona", de meg kell találni az optimális közép­utat. Egy valamit kell szem előtt tartani: a kulturált ku­tyatartást. Nekünk is ez a célunk immár három évtize­de. - Jövő... - Mosolyogva nézünk a jövő elé. Úgy gondolom, ha valaki harminc éve mellj^ tünk van és kiveszi rés^^ úgy a munkából, hogy fizet­séget nem kap, az azt jelenti hogy továbbra is velünk lesz. - Hogyan ünnepelték a születésnapot? - Szerényen. A városi cso­portok javaslatára emlékpla­ketteket és emléklapokat ad­tunk át azoknak, akik a leg­többet tettek a szervezetért. w vagy férfi vacsora. Ez egy olyan összejövetel, amikor csak nők vagy csak férfiak elmennek közösen va­csorázni, megismerik egymást és élethelyzeteiket, kapcsolatot építe­nek egymással és megbeszélik problémáikat. Tehetik mindezt egy szabad, közvetlen és kötetlen kör­nyezetben, de Isten szellemében. Sok öröm, hit és megoldás szah^t dul fel ezeken az alkalmakon. Akik sokkal személyesebb prob­lémákat szeretnének megosztani velünk, azok számára mindig ké­szen állnak férfi és női presbitere­ink, akik bizonyított élettel, felké­szültséggel és természetesen meg­felelő diszkrécióval állnak rendel­kezésre. Jelenleg a közelben Szek­szárd, Kakasdon és Harcon vannak összejöveteleink, de szeretnénk in­dítani csoportot Tolnán, Várdom­bon és a környező falvakban is. Ha szeretne munkánkról, gyüle­kezetünkről többet tudni, hívja in­formációs vonalunkat: R.O.F.C. misszió: 06-30/462-3588 Szeretettel várunk minden ér­deklődőt következő istentisztele­tünkön is, melyet 2003. november 15-én, szombaton, 16 órakor tar­tunk a Comenius Általános Iskola épületében, a Kálvin tér 19-21. szám alatt (a református templom­mal szemben). Wolf József (x) vezető presbiter Kapocs" a legnagyobb vállalkozás Emléklap A jubileumi emlékérem átadása alkalmából pr Aceádiy G^wlóoé részérc szervezetünk megalakulásának 30 éves évfordulójára. Szekszárd.200*. mátv:t«s 29. EpjXil J.'ijioí cittök I *

Next

/
Thumbnails
Contents