Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-10-12 / 35. szám

SZEKSZÁRDI 2003. OKTOBER 12. VASÁRNAP M Kamarás Józsefné Sárika 75., Kamarás Miklós 50., Kamarás Levente 25. születésnapjára A sors szinte hihetetlen véletlenének köszönhetően, éppen negyed század választ el egymástól, három embert, akik a legszorosabb vérszerinti kötelékben élnek. A jó meghatározás mégis úgy gondolom, hogy háromnegyed évszázad köti össze őket. Kevés család érhet meg egy olyan ritka ünnepet, amikor szülő, gyermek, unoka együtt ünnepelheti a születésnapját, s azt még kevesebben, hogy ezen az ünnepen, rokonok és barátok lelke is díszbe öltözött, mert három olyan emberről van szó, akiket nagyon szeretnek. A tisztelet és az udvariasság úgy kívánná, hogy a legidősebb ünnepeltet említsem először, mégis kivételesen szeretném e sorrendet ^fcfordítani. Kamarás Levente 25 Köszöntök egy fiatalembert, aki 25. évébe lépett. A mindig vidám derűs kisfiú, ma felnőtt, friss diplomás férfivé érett, ugyanolyan kedves optimista ma is, ahogy azt megszokták tőle már kisgyermekkora óta. Volt kitől örökölni - ahogy szokták mondani - a humort, az optimizmust, hiszen nemcsak kívülről de belülről is hasonmása édesapjának. Ezt a születésnapi útravalót „kapta" szüleitől: „Levente! Szép terveid, céljaid vannak az életben, kergetnéd az időt, hogy ezeket megvalósítsd. Aztán később már visszapergetnéd az éveket, csakhogy soha semmi sem tér vissza. Az élet egyszeri és megismételhetetlen ajándék, minden rossz dönHl, minden céltalanul töltött nappal magunk ellen vétkezünk. Kívánunk sok-sok boldogságot, találd meg a célokat, küzdj értük, és majd amikor eljön az ideje, élvezd a megharcolt és valósággá vált siker és boldogság minden pillanatát." Kamarás Miklós 50 Köszöntök egy édesapát, egy gyermeket és egy férjet, Miklóst, aki éppen fél évszázaddal ezelőtt született. Mennyi minden történt ezalatt a világban, az országban, itt szülővárosában Szekszárdon, és a családban. Amire a legbüszkébb, hogy 25 éves fia jó úton halad az életben, hogy jó házasságban él már lassan három évtizede, hogy egészségesek, s hogy rengeteg barát, ismerős szerette és volt mellette egész életében. Kamarás Miklóst a barátai így jellemezték: egy kedves nagy mackó, aki mindig vidám, mindig a társaság központja, s mindemellett hatalmas szíve van. A családja sze-. rint a végletek embere, minden tekintetben. Nem ismer lehetetlent, ha kell, hátára veszi a világot, főleg ha szeretteiről van szó. Talán még maga sem hiszi el, hogy ötvenéves lett. A legszebb férfikor szoktuk mondani, mégis... Néha nem árt arra gondolni, hogy az a család, akiket úgy imád, féltő és óvó szeretettel szeretik éppen azért, mert tudják, neki semmi sem sok, semmi sem lehetetlen. A születésnapját köszöntő pillanatokban senkivel sem cserélt volna. Lehet-e nála boldogabb ember, amikor édesanyjával és fiával együtt ünnepelhet, s ezzel saját öröme megháromszorozódott mondta. Kamarás Józsefné Sárika Mosolyával, sugárzó szeretetével, hatalmas kompromisszum képességével, felidézi azt az édesanyát, és nagymamát, akiről csak a mesékben olvashatunk. Úgy ad, llogy nem vár köszönetet, és úgy él, hogy példát mutat a fiatalabb generációnak udvariasságból, kitartásból. S valamiből, amit mármár elfelejt a világ, ebben a nagy rohanásban, és a nagy egyenjogúságban, hogy milyen az igazi nő, aki sosem feledkezik meg arról, hogy bár a gyengébb nemhez tartozik, „fegyverei" a szelídség, s mosoly, a szépség erősebbé teszi az erősebb nemnél. Akik ismerjük, sokat tanulhattunk tőle, és sokat köszönhetünk neki. A fantasztikus optimizmust, amellyel megáldotta a sors, a fáradhatatlan tempóját, a mindig nett megjelenését, azt a mindig harmóniára, békességre törekvő, minden problémát elsimító egyéniségét, tanulgattuk tőle, mert példa mindannyiunk számára. Élete nem volt könnyű, de aki az ő családjába tartozott, annak mindig ünnep volt. Mert ő azzá tudta tenni a szürke, nehéz hétköznapokat is. Úgy szervezte a család életét, az ünnepeket, hogy sosem volt ajkán zokszó, csak mosoly, és ezt a jó tulajdonságot tovább tudta adni gyermekeinek és környezetének egyaránt... Számára a család SZENT volt, csupa nagybetűvel. Sosem siránkozott, sosem panaszkodott mindig derűs, fiatalos lendülettel, ha kellett tett azért, hogy másként legyen. A családon kívül is mindig sok ember vette körül, a munkahelyein, a kórusokban, ahol énekelt, szerették tisztelték, mert mindig derűt és tisztaságot sugárzott. Fiatalabb sok 20-30 évesnél! Mert a lelke fiatal. S persze, azért az sem utolsó szempont, hogy ma 75 évesen is igazi nő! A szó legnemesebb értelmében. Mert jóban van önmagával, a korával, s mert tudja a titkot, hogy a szeretet, a jóság, az örömmel végzett munka és mások munkájának tisztelete számára hozza meg a „hasznot": a lelki békét, amely az élet legnagyobb ajándéka. Sas Erzsébet Vaslakodalom Folytatás az 1. oláalról. Gyuri bácsi még három évvel ezelőtt biciklizett - sajnos egy esés után ma már csak két bottal tud járni - s bár a puttonyozást már régen a fiatalokra bízta, a szüret nem lenne az igazi nélküle. Mint ahogy utána a finom ebéd, még most is akkor esik jól, ha a paprikást Annus néni főzi. Az ünnepi asztalt tizenhét boldog ember ülte körül. Gyuri bácsi és Annus néni, ahogy végignézett rajtuk, szemükben könnyekkel, szívükben megelégedett boldogsággal, egymás kezét fogva, egymást erősítve, mondták: az élet bármit hozott, jót vagy rosszat, együtt mindent sikerült elérnünk. Sosem voltak nagyra törő álmaink, csak boldog, szerető családot szerettünk volna. S ezt a családot most itt látjuk. Megértük, megéltük, s most velük ünnepelünk. Mit is tehet ehhez hozzá egy krónikás. Csatlakozik Kocsis Imre Antal Szekszárd Megyei Jogú Város polgármesteréhez, aki egy virágkosárral és egy üveg szekszárdi borral köszöntötte fel otthonában a vaslakodalmát ünneplő házaspárt, s kíván a Szekszárdi Vasárnap valamennyi munkatársa nevében, még sok szép közös napot, jó egészséget, hogy sokáig élvezhessék, ennek a hosszú és szép házasságnak „gyümölcseit": gyermekeik, unokáik, dédunokáik szeretetét. Sas Erzsébet Anyakönyvi hírek Szekszárd Megyei Jogú Város Anyakönyvi Hivatalában, az alábbi Szekszárdi lakosok anyakönyvi eseményei kerültek bejegyzésre, 2003 harmadik negyedévében. Isten hozott benneteket Július, augusztus szeptember hónapban hatvannyolc gyermek született szekszárdi szülők gyermekeként. Ebből harmincnyolc a leány és harminc a fiú. A leánynevek között ebben a három hónapban az Eszter és a Lili nevek, míg a fiúknál a Levente és a Zsombor utónevek voltak a legdivatosabbak. Sok boldogságot A harmadik negyedévben 74 szekszárdi jegyespár kötött házasságot, közülük 25 esetben az egyik fél, 49 esetben mindkét fél szekszárdi lakos. A házasságkötést megelőző családi állapotuk szerinti megoszlás a következő: 53 párnál mindketten hajadonok, illetve nőtlenek voltak, 13 párnál az egyik fél volt elvált, illetve özvegy, míg 8 párnál mindkét fél elvált volt. A nők házasságkötés utáni névviselése a következőképpen alakult: A férj családi nevét a -né toldattal, valamint leánykori családi és utónevét 37 nő választotta, a teljes férjes nevet 9 nő, a saját leánykori családi és utónevét 15 nő, míg a férj családi nevét a saját utónevével 13 nő választotta. Nyugodjanak békében Tizenhat szekszárdi lakossal több halt meg a harmadik negyedévben, mint született. A 84 elhunytból 37 volt férfi, 47 nő. A korok szerinti megoszlás a következő: 60 év feletti férfi 25, 60 év alatti férfi 12, 60 év feletti nő 40, 60 év alatti nő 7.