Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-10-05 / 34. szám

2003. OKTOBER 5. , SZEKSZÁRDI VASARNAP M „Ázsiai köretek tudnák feldobni a magyar konyhát" Sill Attila egy angol háromcsillagos szálloda séfje volt Sill Attila, a Hunyadi Mátyás Vendéglátó-ipari Szakközépiskola szakoktatóját az angolok visszautasíthatatlan ajánlattal lepték meg: egy hónapos ismerkedő mélyvíz után azonnal felkínálták neki az éves szerződést Brostairs egyik tengerparti háromcsillagos szállodájában. Kovács János, Szabó Ernő és már a néhai Horvát József tanár urak egyik legkiválóbb diákja fölkeltette az Északi-tenger egyik többcsillagos szállodája séfjének érdeklődését, amikor egy Szekszárdról induló turistacsoport kísérő szakácsaként Margate egyik diákhotelében átvette a konyhában a hatalmat, és olyan alapélelmiszerekből, mint a tojás, a párizsi, a •

gyma, néhány zöldségféés némi fűszer, káprázatos reggelit készített. - Örömmel mondhatom, hogy egy magyar szakácsnak az ajánlólevele eleve jó itt, Európában, mert szorgalmasnak és jó szaktudásúnak tartanak bennünket mondja. - Ami újdonság volt számomra az tényleg az angol konyha a húsoknak a különböző átsültségi fokozatai, illetve egy homár, egy osztriga vagy éppen egy lapos hal elkészítése. - A magyar konyha íz világát mennyire sikerült a konzervatív britekkel elfogadtatni? - Egy kis francia ötvözettel. Különböző mártásainkat, a ragunkat, a paprika különböző változatait használhatjuk erre. Az angolok is hozzánk hasonlóan a tradicionális konyháikat meghagyták, ennél fogva a birkahúst ugyanúgy félig sütik át, mint mi. Ezt úgy teszik korszerűbbé, hogy például francia mártással látják el: egy zöldségköretet adnak hozzá, amivel könnyen emészthető. A magyaros ételek közül egy töltött káposzta, egy paprikás csirke mindenhol megállja a helyét, de természetesen az európai közízléshez kell alakítani ezeket az ételeket. Én úgy látom, ha a kínai vagy thaiföldi konyha zöldségvilágából tennénk valamit az ismert, világhírű alapételeink mellé, akkor nem lenne illúzió a gasztronómia világversengésben egy dobogós helyezés. Sajnos jelenleg nem vagyunk ott. Felszolgálóként angolosan szólva a „silver service"-ben is belecsöppentem. Nekem nagyon tetszik, amikor nem egy nagy svájci tányérban viszik ki az ételt, hanem ott a vendég asztalánál történnek bizonyos munkaműveletek. Például egy hússzeletelés vagy egy flambírozás vagy egy palacsintának, sajttálnak az elkészítése és kivitele. Érdekes lehet, hogy ebben a városban, Brostairsben élt és alkotott Charles Deekens a világhírű angol író - teszi hozzá - akinek egy emlékháza za is található a tengerI parton. A szálloda, I ahol én dolgoztam, enm nek a közvetlen szomae szédságában van. BiW zonyíthatóan ebben a —I szállodában is született a „Dávid Cooperfield" néhány fejezete. Különleges élmény volt az is, amikor egy borbemutató apropóján egy konyakokról szóló igen kiváló könyvet is vásároltam, amit megmutattam a szálloda tulajdonosának, aki nem kis meglepetésemre közölte, hogy a könyv szerzője lesz az említett este fő előadója és díszvendége. Természetesen dedikálta a könyvet. Sill Attila korábbi ígéretéhez híven visszatért a magyar valóságba, s mint mondja, ez nem volt nehéz, mert tanítványa nagyon hiányoztak neki. - Szeretnék visszaadni valamit abból, amit az iskolától kaptam, hiszen meghatározó élmény- és ismeretanyaggal látott el a pályakezdés legfontosabb időszakában kitűnő szaktanárai, maguknak hírnevet szerző mesterei révén. Éppen ezért, minden olyan "helyre, eseményre, szeretném elvinni a tanulóimat, ahol új vagy Szekszárdon nehezen beszerezhető alapanyagokkal ismerkedhetnek meg. Ennek jegyében már ebben a hónapban szeretnék eljutni arra a Siófokon sorra kerülő a múlt századelőt idéző Krúdy-estre, ahol lehetőségünk lenne egy négyfogásos ételsor elkészítésére. Sill Attila, az angol hotel mellett egy ismert borász Vesztergombi Ferenc menedzselésével - a fővárosi Gundelben is csiszolhatta főzési tudományát, valamint az Operabál gasztronómia kulisszái .mögé is tevőlegesen betekinthetett. A szakmájában kisebb karriert már magáénak mondható fiatalember még ebben az évben apai örömök elé néz. Bálint György Fotó: Nagy Ági Idősödő polgáraink köszöntése MOTTÓ: „Az öregek koronája: az unokák és a fiak ^^ssége az atyák." (Péld.: 17,6) Milyen gyorsan rohan az idő. Mintha tegnap lett volna, hogy e lap hasábjain megemlékeztem ezüstösen csillogó hajú kedves szekszárdiakról. Most ismét az Idősek Világnapja késztet tiszteletadásra rohanó életünkben. Eszembe jut gyermekkorom hittanóráinak fontos leckéje a Tízparancsolat. E regulák közül mélyen szívembe véstem az isteni törvény 5. rendelkezését, mely így szól: „Tiszteld Apádat és Anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a Földön, amelyet Istened az Úr ad neked!" Mire int bennünket a több évezredes bölcsesség? Az előttünk járó generációk tiszteletére és megbecsülésére. Miért fontos ez? Azért, mert megérdemelték, s mert mi is ezt szeretnénk majd ugyanúgy megkapni. Tekintsünk szét a bennünket körülvevő világban, járjunk nyitott szemmel ebben a gyönyörű dél-dunántúli kisvárosban, Szekszárdon és megértjük mitől lett kérges az előttünk járók keze, mitől lett fejükön fehér a haj, mitől akadozik hajszolt emberi testük motorja, mitől vált lelkük törékenyebbé. Értékteremtők, értékhordozók és értékközvetítők ők. Tenni akartak és tettek azért, hogy nekünk az utódoknak szebb, boldogabb, komfortosabb életünk legyen. Hajtsunk fejet nagyszerű törekvéseik előtt. A főhajtás azonban kevés. Mindent el kell követnünk, hogy a szép szavakon és érzéseken túl segítsük és könnyítsük idős embertársaink életét. Olyan anyagi, szociális és lelki körülményeket kell teremteni számukra, hogy ne legyenek megélhetési gondjaik. Ne okozzon problémát a szükséges gyógyszer beszerzése. Ne legyenek társtalanok és magányosak. Ne sújtsa őket a leépülés, beszűkülés, halálfélelem, haszontalanság és fölöslegesség érzése. Ne kínozzák őket az alkalmazkodási nehézségek. Ne kelljen szeretet nélkül élniük. Úgy gondolom és tapasztalom munkám során nap mint nap, hogy ez az utóbbi a legfontosabb számukra. Ha gondoskodó szeretettel személyre szóló tapintattal, figyelmességgel vesszük körül idősödő embertársainkat, még az anyagi javak szűkösségét is könnyebben viselik. Legyen hát számunkra minden nap az Idősek Napja. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt azért, hogy széppé varázsoljuk a „naplementét" deresedő hajú társaink életében. Tegyünk meg mindent azért, hogy emberibb életet adjunk az éveknek. Ezekkel a gondolatokkal és szívem minden melegével köszöntöm városunk nyugdíjasait, korban előrehaladottabb polgárait. Kívánom, hogy Isten adjon hosszú, boldog, megelégedett egészségben és szeretetben gazdag életet kedves mindannyióknak. Kocsis Imre Antal polgármester Pro Vino érdemérem dr. Töttős Gábornak A Pro Vino érdemérmet idén először adták át, megyénkből dr. Töttős Gábornak, a Szekszárdi Alisca Borrend krónikásának a magyarországi borrendi mozgalomban a borrendek, a magyar borkultúra és irodalom érdekében kifejtett több évtizedes kiemelkedő teljesítményének elismeréseképp. A borrendek szövetsége útjára indított egy szép szokást. Idén és ezentúl minden évben érdeméremmel köszönik meg munkájukat azoknak a személyeknek, akik több évtizedes tevékenységükkel járultak hozzá egy kulturáltabb életformához, akik a magyar borokat népszerűsítik világszerte. A Pro Vino Érdemérmet dr. Töttős Gábornak, a Szekszárdi Alisca Borrend krónikása vehette át a Vármegyeháza falai közt szombaton délelőtt. A tanár úr elmondta, teljesen váratlanul érte a kitüntetés és hálásan köszöni. Az oka talán az lehet, hogy több borrendnek is ő írt legendát, köszöntőt, s igyekezett mindig vidám, kedves fogadtatásban részesíteni a Szekszárdra látogatókat. Szerinte egy krónikásnak van a legkönnyebb dolga, hisz előtte áll a gazdag anyag, neki csak válogatni kell és utat mutatnia. Meggyőződése, hogy az érdemérem elsősorban a borrendnek szól, nem pedig személyének. P. Z.