Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-09-28 / 33. szám

SZEKSZÁRDI 2003. SZEPTEMBER 28. VASÁRNAP M Szakszerű otthoni szakápolás Létezik a megyében is az otthoni ápo­lás, ám keveset tudnak róla a betegek. Előnye, hogy olcsóbb, mint a kórházi kezelés, és családi környezetben gyor­sabb a gyógyulás is. Az otthoni vizitek a házi orvos elrendelésére és kontroll­ja mellett zajlanak. Az otthoni szakápolási tevékeny­ség nem az alapápoláshoz tartozik, kimondottan szaktevékenységnek minősül - mondta lapunknak Kiss Istvánné, a szakápolási szolgálat egyik vezető munkatársa. A kórháznak viszont érdeke, hogy minél több beteg forduljon meg az egyes osztályain, hiszen az Országos Egészségbiztosítási Pénz­tár ez alapján fizet az intézmények­• k, valamint az intézmények - né­ny kivételtől eltekintve - nem kötnek szerződést a szolgálatok­kal. A betegek, ma még mindig meglehetősen kevés információval rendelkeznek a témát illetően -, tette hozzá a diplomás szakember. A rendelet kitér a szakképesítések­re, csak egészségügyi főiskolai vég­zettséggel vagy ápolói szakképesí­téssel (3 év gyakorlattal) láthatja el a szakápolási feladatokat az ápoló, a tárgyi feltételek biztosítása az adott szolgálat feladata. Az otthoni szakápolást a körzeti orvos rendeli el hivatalosan, abban az esetben, ha az kórházi kezelést vált ki vagy lényegesen lerövidíti azt. Termé­szetesen csökkennek a kórházi költségek, a sebgyógyulás folyama­ta is gyorsabb családi környezet­ben - említi a szakember. Mindez a háziorvos kontrollja mellett zajlik, maximum 14 vizitre szóló elrende­adhat, amely alatt folyamato­don ellenőrzi a beteg állapotát. Amennyiben indokolt, az adott be­tegségben ez még, további három esetben megismételhető. Termé­szetesen az orvos mondja meg, és dönti el a kezelés milyenségét. A fi­nanszírozó (OEP) és a szakápolási szolgáltató (városunkban két ilyen szolgáltató van gyógytornászokkal, fizikotherápiás asszisztensekkel) szerződése alapján a biztosított ré­szére naponta egy vizit számolható el. A szolgáltató vizitszámkeretét a település lélekszáma alapján hatá­rozzák meg. Ezzel kapcsolatosan Kiss Istvánné több problémát is említ: a lakosság részéről több vi­zitre lenne igény, a keret nem elég havonta, és a szolgálatok között nem lehet átcsoportosítani. A vizit­díjat 2850 forintos alapdíjat figye­lembe véve, szorzók alkalmazásá­val kell kiszámítani. A szorzók úgy vannak megállapítva, hogy minél tovább tart a páciens ápolása, a szorzó értéke úgy lesz egyre ki­sebb. Az sem mindegy, hogy a be­teg mely ápolási kategóriába tarto­zik, teljes, részleges ápolásra szo­rul, avagy önellátó. A fejlettebb nyugati demokráciákban ez az ápolási forma teljesen beépült az egészségügy rendszerébe, a bete­gek korlátozás nélkül hozzáférhet­nek. Hazánkban az elkövetkezen­dő években várható áttörés, a ter­vek szerint nemcsak a szakápolást biztosítaná, hanem kiegészülne az alapápolás tevékenységi körével is. B. L. - Fotó: N. Á. Jelzőrendszeres házi segítségnyújtás Biztonságot ad az egyedülálló időseknek Decemberben kiépítik Szekszárdon is az úgynevezett jelzőrendszeres házi segítségnyújtási rendszert. Első kör­ben huszonötén kapják meg a kézre kapcsolható vagy nyakba akasztható jelzőkészüléket. Ha olyan rosszul van­nak, hogy még a telefonig sem tudnak elvánszorogni, ezzel jeleznek. Rottenbacher Ádám, a Mérey ut­cai szociális központ igazgatója el­mondta: a készülék a nap 24 órájá­ban szolgálja az egyedülálló idős betegeket, illetve fogyatékkal élő­ket. A jel megjelenik a szociális köz­pontban elhelyezett, és szakkép­zett ápoló által figyelt monitoron. Az ügyeletes ekkor nyomban a jel­zést adó ember lakására megy, hogy segítséget nyújtson vagy or­vost, illetve mentőt hívjon. Az igaz­gató hangsúlyozta, hogy a készü­lék biztonságot ad a rendszerben levőknek. Ám hangsúlyozta, hogy természetesen csak a belátási kész­séggel rendelkezőket látják el az in­gyenes készülékkel. A huszonöt idős embert azok közül választják ki, akik eddig benne voltak a házi segítségnyújtási - szociális gondo­zási - rendszerben, vagy az idősek otthonába való elhelyezésre vár­nak. Ők jelenleg nyolcvanan van­nak. Rottenbacher Ádám szólt arról is, hogy a rendszer kiépítésére sike­resen pályáztak az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztéri­umhoz, s megkapták a 6,2 millió forint nagyobb részét, a fennmara­dó 770 ezer forintot a város biztosí­totta. A huszonöt jelzőkészülék kö­zül ötöt a Máltai Szeretetszolgálat oszt ki. A rendszer ötvenre bővít­hető - erre is pályáznak -, ám azok, akik ki tudják fizetni a jelzőkészü­lék hetvenezer forintos árát, rövid időn belül megkapják azt. - hm ­Fogy a népesség Kevés a minőségi lakás Szekszárdon Szembetűnő Szekszárd népességének fogyása, ez meghaladja az összes töb­bi megyei városét - mondta Fehér Péterné, a Központi Statisztikai Hivatal Tolna Megyei Igazgatóságának igazga­tója a Tolna Megyei Államigazgatási Kollégium csütörtöki ülésén. Előadásából megtudtuk, hogy a megye népességszáma az 1980-as évektől kezdve fokozatosan csök­ken, figyelembe véve az idei adato­kat is. E csökkenés a falvakon túl a városokat is elérte. Továbbra is az öregedési folya­mat jellemző, ami a népesség kor­összetételét illeti. 1990 óta a gyer­mekkorúak körében tapasztalható a legjelentősebb változás, nem egé­szen 11 000 fővel lettek keveseb­ben. Legalább ilyen érdekes kite­kinteni a nemek arányára. 2001­ben ezer férfira 1090 nő jutott; a vá­rosokban 1117, a községekben 1062 - itt tehát kiegyenlítettebb az arány. A 35 évesnél fiatalabbak körében férfitöbblet, az ennél idősebbeknél pedig nőtöbblet jellemzi a korosz­tályt - derült ki az előadásból. A tapasztalatok szerint a házas­ságkötési idő kissé későbbre toló­dik: a férfiak 31, a nők pedig 28 éves korukban házasodnak átlag­ban, s egyre több család vállal két­három gyereket. Mind gyakoribbá válnak az élettársi kapcsolatok is és az így történő gyermekvállalás. A megye kistérségeit tekintve a Ta­mási körzetében élő házas nők a legtermékenyebbek: száz nőre 200 élve született gyermek jutott a 2001. évi népszámláláskor. Az utol­só helyeken Dombóvár és váro­sunk kullog. A népesség iskolázottsági szint­jének alakulását az elmúlt évtize­dekben a közép- és felsőfokú isko­lai végzettséggel rendelkezők ará­nyának növekedése jellemezte, ám a rendszerváltozás óta végbement gazdasági-társadalmi folyamatok megváltoztatták a foglalkoztatott­ság jellemzőit. Sajnálatos módon csökkent a foglalkoztatottak szá­ma, s a munkanélküliség három­szorosára nőtt az 1990. évi adatok­hoz képest. Gyakori a rokkant nyugdíjba „való menekülés" ez ál­lapot elöl, ezzel persze még több lesz az inaktívak száma. 2001. feb­ruár l-jén 83 733 inaktív keresőt regisztráltak megyénkben, ez az 1980-ban mért adatokhoz képest 64 százalékos növekedést mutat. A munkanélküliség 2001-ben a gaz­daságilag aktív népességen belül leginkább a 15-29 éveseket sújtotta - ez hívja fel igazán a figyelmet a pályakezdők elhelyezkedési ne­hézségeire. A mezőgazdasági szektorban sem sokkal jobb a helyzet, s visz­szaesett az ipari termelés is. 2001­ben a mező- és erdőgazdálkodás­ban 66 százalékkal kevesebb dol­gozót foglalkoztattak, mint 1990­ben, iparon belül a bányászatban, a villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízel­látás területén és a feldolgozóipar­ban következett be drasztikus lét­számleépítés. Ezek után mind többen próbál­tak/próbálnak munkához jutni más városokban, településeken, megyénkre kiemelten jellemzővé vált az ingázás - foglalkoztatottja­ink 34%-a teszi ezt. Míg 1990-hez képest negyedével csökkent a me­gyén belül ingázók száma, a me­gyén kívülre járóké kétszeresére nőtt. Legszélsőségesebb esetben a fővárosban vállalnak munkát a kényszerhelyzetben levők. Végezetül a lakott lakások tulaj­donjellegéről esett szó. Az elmúlt tíz évben többségük magántulaj­donba került. Elmondható, hogy megyénkben nem mennyiségi, ha­nem minőségi lakáshiány van: a la­kásállományok 20%-a félkomfortos vagy komfort nélküli. Jelenleg 45 000 személy lakik ilyen körül­mények között. A lakások felsze­reltsége ugyan javul, ám ennek üte­me meglehetősen lassú. Az idei fél­éves felmérések szerint lendület mutatkozik a lakásépítési piacon, jelenleg 304 új építési engedélyt adtak ki. P. z.

Next

/
Thumbnails
Contents