Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)
2003-09-07 / 30. szám
2003. SZEPTEMBER 21. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP EGY NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP LXIII. Borunk híre hajdanán Manapság, amikor egyre többen törekszenek kiváló borok készítésére és a külfölddel való megismertetésére, nem érdektelen fölidéznünk a dicső múltat, amelyben két emberöltő alatt Ázsiát is meghódította vörösborunk. Az 1853-1856 között zajlott krimi háború második évében már érdeklődtek londoni kereskedők a megbízható minőségű nedű iránt. A Vasárnapi Újság megírta, hogy az ott bemutatott minta ízlett 1854ben, már csak az üzlet részleteit kell tisztázni, s akkor a királynő serege ihatja az egészséges és jó ízű szekszárdit. Ha meggondoljuk, a környéken beszerezhető vízhez képest föltétlenül egészséges lehetett, hiszen tannintartalma gyérítette a • rhast is okozó, különben minden omorban meglévő kólibacilusok számát. Borunk dicsőségének növekedésében a véletlen is szerepet játszott: héthavi szüntelen ágyúzás után az angol seregek éppen akkor foglalták el Szevasztopolt, amikor először kaptak 1855. szeptember 5-én szekszárdi bort: nem csoda, ha a sikert összekapcsolták evvel. Majdnem szeptemberre esik egy másik siker, amelyet a Szekszárd Vidéke 1888. augusztus 30-i számában olvashatunk Az első szekszárdi bor Észak-Indiában címmel. „Szenyovszky H. utódai, amely budapesti cég főnökei a szekszárdi Ferdinánd testvérek, kik üzletükben saját termésű palackozott szekszárdi borokat tartanak és azt a világ minden tája felé szállítják, legutóbb Ázsiába, Észak-India egy új gyarmatába, Lahoreba küldtek dr. Stein Aurél hazánkfiának, az ottani kollégium igazgatójának szekszárdi vörösbort, ki is a következő érdekes levelet intézte a céghez, melyet itt szó szerint közlünk: »Örömmel értesítem, hogy az üzletéből küldött 25 palack szekszárdi • ó-vörös bor legjobb minőségben Bombayből ide megérkezett. Fölötte jó tanúságot tesz kegyed borának minősége mellett azon körülmény, hogy egyetlen palack sem romlott meg a hosszú tengeri és vasúti úton, annak dacára, hogy küldeménye éppen a legforróbb évszakban érkezett Indiába. Itteni ismerőseim kegyed borát határozottan az itt kapható francia és spanyol claret-borok (vörösborok) fölé helyezik, aminek már csak hazafiúi tekintetből is őszintén örülök. Maradtam tisztelettel híve, dr. Stein Aurél, az Oriental-College igazgatója.«" A ma már Pakisztánhoz tartozó egykori város akkoriban valóban a világ végén volt, a bor számára több heti negyven-ötven CelsiusStein Aurél, akihez az első szekszárdi bor Indiába ment fokos tortúrát jelentett. Ha azt is számításba vesszük, hogy a palackozásnál aligha gondolhattak ilyen megpróbáltatásra, korabeli borászaink szakértelmét utólag csak dicsérnünk lehet. A Monarchia idején, 1906-ban a Kelet legtávolabbi pontjára is eljutott borunk. A császárságba küldött nagykövet magyar ember volt, akinek már itthon alkalma nyílt az igazi minőségi szekszárdi bor megismerésére. Amikor külszolgálatát töltötte, akkor sem feledkezhetett meg a hazai ízekről, ezért diplomáciai csomagként vitetett magának és legkedvesebb vendégeinek a vörösborból. Az első, krími adat talán csak érdekesség, de azért jól jelzi az egykori kereskedelem nyitottságát: ma nem menne ilyen könnyen... A második és harmadik eset a filoxéra hatásának idejét is jól behatárolja: amikor 1888-ban másutt már sorban elpusztultak a hegyi szőlők, nálunk még kiváló minőséget állíthattak elő a gondos védekezés nyomán. Nem kevésbé érdekes ebből a szempontból 1906 sem: amikor még másutt nem, itt már exportképes minőségi bort adtak a fogyasztónak a szorgos déd- és ükapák. Hála és köszönet nekik haló porukban is. Dr. Töttős Gábor A Szekszárdi Vasárnap prózaíró pályázatának nyertesei HARMADIK DÍJ: KOMÁROMI ÉVA felhőtlenül Elvitték a nyáron visszatérő égi nyájakat. Hová lehettek a bárányfelhők...?! Ez okozott az elmúlt napokban akkora fejtörést. Délután van. Kedves szülővárosom utcáin koptatom tavalyi szandálomat. Készültem valahová, meg nem is és ebben a felhőtlen időjárásban ki is megy a fejemből minden teendőm. A legszívesebben kifeküdnék a parkba, hasamat a felhőknek tartva. Már csak ők hiányoznak a randevúról. így magam maradok és csak kéket látok. Amúgy jelentéktelen dolgokat kezdek összerakni. A nem gondolkodásban talán még intenzívebben peregnek a képek. Válogatok, csipegetek az elmúlt történtekből és valahogy egy kicsit magamra is találok. Aztán már mindegy... Meg se kell magam erőltetni. Mintha egy nagy tál lenne előttem, megpakolva sósmogyoróval. Önkéntelen, át sem gondolt mozdulatokkal nyúlok a finom falatok után. Valahogy így van most is. Már csak a felhő hiányzik. Kisebb koromban csodálattal bámultam az óriási, hófehér pamacsokat. Egyszer úgyis eljutok oda! Meglovagolom mindet, kiugrálom belőlük a habot. De mára elfelejtettem hogyan kell, így csak a hiányérzet marad és a kétség, hogy: 1. nincs meg már a felhő sem 2. nincs meg a tett sem, csak hogy én ezt egyszer akartam... De tényleg? Merre vannak azok a felhők? Fordítom a fejem jobbra, forgatom bal oldalt, semmi változás. Nem evickél a látóterembe egy árva kis esőfelhő sem. Hol vannak a mindenféle alakot öltők, az egyszer birkabundát utánzók, a komor szürkék, a dühödt, gomolygó feketék? Mindent megtalálok bennük. Ikon, index, szimbólum? Inkább szimbólum. A teljesség szimbóluma. Egy felhőből nem kell elvenni, hozzátoldani, kipótolni egyes részeit. Nincs már színe, mint amilyennek lennie kell az adott pillanatban. Kémiai, fizikai tökéletesség. Mit keresünk akkor? Törekszünk, hajszoljuk, vágyjuk a tökélyt. Közben csak egyszer-kétszer meg kellene állnunk és felnéznünk. Ha nagyon szerencsések vagyunk, megláthatjuk azt, amelyiknek éppen akkor kellett elmennie felettünk. Csak az az egy legyen! De az mindig más. Olyan, mint te... Persze, lehet, hogy ez csak egy unatkozó fiatal egy-egy gondolattúlkapása. Felnéztem, de nem találtam meg a gyerekkori felhőmet. Pedig meg kell lennie. Majd gyakrabban nézek fel... így folytatva utamat, róttam a várost a tavalyi szandálomban, megfeledkezve a csodákról. ESZ-LELETEK 5. Ötvenszobás A ma még csöndes Szekszárd alig három hét múlva szálláskereső sóhajoktól lesz hangos: a szállodák és kollégiumok minden szabad zegét-zugát kiadják majd, de sokaknak így sem jut hely. Ugyanakkor a városban ötven szoba több év óta ásító ürességgel tátong a központban az ellenségei szerint lila, a barátai szerint sióagárdi kék épületben. A beolvadt egészségügyi szakiskola egykori kollégiuma - kellő biztonsági őri felügyelet mellett - mindössze konyháját hasznosította meg ebédlőjét, de szobáit nem. Rebesgették ugyan, hogy ebből is nővér- és orvosszálló lesz, mint szomszédjából, de amióta a kórházban örülnek, ha lyuk van a sztetoszkópjukon, a terv csak terv maradt. Még projekt sem lett belőle, pedig az is terv, csak külföldiül. (Kőhajításnyira a milliárdokért üres teniszpálya: a műtőblokk.) Ha rám lenne bízva, öntevékeny ifjú házasoknak, sőt akár egyedülállóknak is kiadnám - ingyen vagy jelképes térítésért. Akkor mi lenne ebből a haszon? - kérdezhetné valaki. Például az, hogy albérleti nehézségek miatt nem hagyná el városunkat senki. Ez persze vonatkozik arra a több tucatnyi főiskolásra is, aki éppen most keres - kollégiumi hely híján - szállást. Van, de mégsincs. -ős -bor