Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-08-31 / 29. szám

SZEKSZÁRDI 2003. AUGUSZTUS 31. VASÁRNAP M MESELO EMLEKEINK 6. Kisdedóvós históriák A népnevelés és a kötelező óvoda áldásaiban felnőtt utókornak nehéz elképzelnie, milyen regényes volt a szekszárdi óvoda élete az első két emberöltőben. Már maga az óvodaalapítás eszméje is a nemzeti ébredés hajnalára esik, a polgárosodás kívánalmait szolgálta azzal, hogy játékosan tevékeny, társadalomban élő emberré alakította a gyermekeket. Nem meglepő ezek után, hogy az óvoda Szekszárdon egyszerre jelentett művelődési központot, jótékonyan kisugárzó, összefogásra serkentő eszményt, büszkeségre és dicséretre méltó intézményt. A XIX. század első évtizedeiben ^^ídunk róla, hogy Garay János ^•esanyja, Walter Zsuzsanna saját es rokon gyermekei számára afféle magánóvodát tartott fenn, ahol 1015 fiúcskának és leánynak mesélt, rájuk vigyázott. Ez a kezdeményezés azonban nem sokban különbözött a családok hagyományos, nagymamára hagyatkozó gyermekmegőrzésétől. Talán nem is változott volna ez a helyzet, annak ellenére sem, hogy még 1834-ben elkezdték szervezni az első igazi óvodát, és 1836-ban már országos mozgalom is állt a kezdeményezés mögött. A nálunk Augusz Antal elnökletével megalakult óvodai egyesület közadakozásból megvette ugyan azt a házat, aminek a helyén fölépül a jövendő intézmény, s a kor szokása szerint bált is rendeznek, hogy az óvodai alapot növeljék, de mindez nem lett volna elég. Bodnár István és Gárdonyi Albert Bezerédj Istvánról szóló könyvében megírta, hogy Huber Katalin, az első óvónő (vagy inkább gondozónő) naplója szerint „a bolondító csalmatok nevű növénytől itt nagyon sok gyermek megbetegedett", s a szülők ezután belátták, jobb, ha a nagymama helyett egy közös helyen vigyáztatnak gyermekükre. Ilyen előzmények után 1836 májusában indulhatott az első szekszárdi óvoda, amely a megyében a harmadik, hazánkban a 910. volt, de mind közül a leghosszabb életűnek bizonyult. Huber Katalin, a későbbi Stann Ferencné, aki Hannoverből származott, még édesanyjától elleshette s a kicsinyeknek továbbadhatta az agyagozás tudományát, a helyi vörös agyag erre igazán alkalmasnak bizonyult, s nem kellett érte meszszire menniük: a Bartina szoknyáját gazdagon hímzi ezzel a szőlők talaja. Az agyagozás mellett mese, vers, ének és társasjáték is szerepelhetett az óvodai hétköznapokban. Egy ilyen leírása - talán éppen a szekszárdi óvoda meglátoLiszt karikatúrája 1864-ből (Karel Klií rajza) gatásának emlékeként - megjelenik Garay Az utolsó magyar khán című drámájában táncos körjátékként, s majdnem szó szerint egyezik a mai Ispilángi rózsával. Biztosan tudjuk, hogy Deák Ferenc is látta a kicsinyeket, sőt 1846-ban Liszt Ferenc is, hiszen éppen az országos mozgalom vezetőjétől, Festetics Leótól érkezett Szekszárdra, ahol vendéglátója az óvodaegylet elnöke. Az ekkori találkozást valószínűsíti, hogy Augusz Anna naplójának tanúsága szerint 1865ben, a Mester második látogatásakor, szeptember 4-én és 5én is fölkeresték őt az óvodások. Első nap „egy a gyermekek közül kis alkalmi beszédet mondott, a többiek zenéltek, doboltak..., nemzetiszínű szalagos díszükben büszkén meneteltek". Másnap ismét az Augusz-ház kertjébe sereglettek a kicsinyek, s Lisztnek egy fehérruhás lányka szőlővel telt kosarat nyújtott át e szavakkal: Szekszárd kis lánya szőlőt hoz a zene királyának! Az Abbé (Liszt) jó szívvel fogadta a kis ajándékot, és homlokon csókolta a kislányt, akit Máriának hívtak." Nem túlzás feltételeznünk, hogy a szónokló és szőlőt nyújtó bátor kislány nem más, mint Eibenschütz Mari, a később Ditrói Mór nejeként elhíresült magyar színésznő. Dr. Töttős Gábor Megyehét Tolnában Ötödik alkalommal rendezik meg a megyehetet szeptember 1-6. között Tolnában annak emlékére, hogy a vármegye 1699. szeptemr 1-jén pecséthasználati jogot ert I. Lipót császártól. A pecsétnyomót 1836-ban újra vésették, magyar nyelvű körirattal látták el és rajzát címerként használták. Frankné dr. Kovács Szilvia, a megyei közgyűlés elnöke a programról tájékoztatva kiemelte, hogy az első nap o n , szeptember 1jén 10 óra 30 perctől a Vármegyeházában tartandó ünnepi közgyűlésen kitüntetéseket adnak át. A Vármegyeháza lesz a helyszíne 2-án, szintén Szekszárdon annak az agrárfórumnak, amelyen Németh Imre földművelésügyi miniszter aktuális agrárpolitikai kérésekről tart előadást. A kezdési időpont reggel 9 óra. A megyei könyvtár a „Palackposta Európából" címmel sorozatot indít útjára, s be__ mutatja az EU-tagországainak kulturális örökségét, ezútI tal a görög és az olasz hagyományokat. Régiónk a dualizf mus korában címmel levéltári napot tartanak 3án délelőtt fél tíz órás kezdettel ugyancsak a megyeháza dísztermében. Szintén e napon kezdődik és 17 óráig tart az irodalmi muzeológusok országos továbbképzése, s ugyanebben az időben a nemzetközi limes kongresszus részeként Tolna megyei programsorozatra kerül sor, például ismertetik a bölcskei római kori kikötőerőd kutatástörténetét. Bonyhádon 3-án 10 órától rendezik meg a szociális otthonok nyugalmazott és jelenlegi vezetőinek találkozóját, 5-én pedig a pincehelyi Szent Orsolya Kórház fennállásának 50. évfordulóját ünneplik. Bűnmegelőzési konferenciára 4-én kerül sor a Vármegyeháza dísztermében, amit az Esélyek és veszélyek napjainkban című civil fórum követ délután 2 órától a Vármegyeháza tanácstermében. Másnap vagyonvédelmi tanácskozást tartanak a Babits Mihály Művelődési Házban délelőtt 10 órától egyebek között azzal a céllal, hogy felhívják a lakosság figyelmét értékeik hatékonyabb védelemre. A régiós bál - Baranya, Somogy és Tolna megye közös báli vigalma - 5-én este hét órakor kezdődik Tengelicen, a Hotel Orchideában. - hm ESZ-LELETEK 4. Nyárimikulás Boldogult Antall József beszélt hajdan a politikai mikiegerekről, pedig ő még nem ismerhette a maiakat. Legrokonszenvesebb tulajdonságuk, hogy mindenbe be tudják vinni a politikát, s ha jó ízlésem nem tiltaná, azt mondanám: kéretlenül odapofátlankodnak mindenhova. Nem mondom, ehelyett jöjjön a történet. A rekkenő kánikula sem rettentette el a nyárimikulást, hogy kisded csapatával megjelenjék a halászléfőző-versenyen. Zaklatással ért föl, ahogy a vörös lé alternatívájaként túrós csúszát kínálgatott, mondván: - Mi ki osztjuk, azt, ami még jár! Ebből aztán a fogékonyabbak azt is kitalálhatták, a Miki Párt nevét rejtette el szellemesen a kínálásba. Legkevésbé sem zavartatta magát attól, hogy senki nem hívta. A politikus elsősorban önmagát szereti, másodsorban, aki őt szereti. A beetetés nem sikerült, csak kettőnek támadt gusztusa a kéretlen politizálásra és a csuszára. Hogy az út mégis sikeres legyen, személygépkocsija csomagtartóját aktivistái megrakták sóderrel, mert az ingyen van. A jármű erre nem indult, akkumulátora lemerült. Lehetett kilapátolni a sódert, vontatni a nyárimikulást. Ezer szerencse, nem Rovaniemiben lakik, rózsaszínű villájában... -ős -bor