Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-08-10 / 27. szám

SZEKSZÁRDI ML VASÁRNAP 2003. AUGUSZTUS 10. Bückeburgi bemutatkozás Fair Play-díjjal Koller József először Őcsényben repült Koller József Veszprémben lakik, de Tolna megyéből származik. Gyerekként Tevelen nevelkedett, s szülei orvosnak vagy papnak szánták... volna! Ő azonban pilóta akart lenni! 1982-ben Őcsényben szelte először az eget! - Ennyire komolyan gondoltad gyerekként a pilótaságot? - Igen - mosolyog a pilóta. - Bár ezt sokan nem hitték el. Őszintén bevallom, hogy az első repülésem után, amit 1982-ben Őcsényben tettem meg, elgondolkodtam azon: vajon nem túl komplikált ez a sport? Annyi volt a műszer... De vonzott az a hangulat, ami a repülőtéren volt. Mire eljutottam az érettségiig, már ezüstkoszorús vitorlázórepülő voltam. Sőt, előbb volt jogosítványom repülőgépre, mint autóra. Pályafutásomat a Kilián György Repülőműszaki Főiskolán folytattam. Büszkeséggel töltött el, hogy ugyanabban a székben vizsgáltak, mint annak idején Farkas Bercit, az első magyar űrhajósunkat (és utolsót). Majd két évet húztam le a távoli Kirgíziában, a kínai határtól 300 km-re, a Tiensan-hegység lábánál, ahol a Kara-kum sivatag kezdődik. Frunzéban képezték ki a harci helikopter pilótákat. Az alacsony életszínvonalat, a repülés kárpótolta. A főiskola után a Veszprém melletti Szentkirályszabadján kezdhettem meg pilóta pályafutásomat. - Kirgízia, kínai sivatag... Milyen pluszt jelentett ezután a biickenburgi verseny? - A németországi versenyen Őcsény hírnevét is próbáltuk öregbíteni, itt zajlott a 11. Nemzetközi Katonai Vitorlázórepülők Bajnoksága. Volt olyan nap a versenyen, amikor 5 óra 40 percet repültem. A csapatunk, akit a külföldiek csak Al-es csapatnak hívtak nagy népszerűségnek örvendett. Az Ales tagjai Vincze Olivér, Mándli Árpád, Nagy László és én, mindanynyian a Bakony Harci helikopter Ezredhez tartozunk. A versenyen 53 fehér vitorlázógép volt, és egy sárga. Természetesen ez volt az őcsényi PIK-20. Csak néhány pillanat a verseny hangulatából: a német precizitással rendezett versenyen furcsa színfolt volt, amikor első versenynap a felszállás előtt csapattagjaim leállították a felszállást, számomra is meglepően. A gépemhez szaladtak, hogy nyissam le a tetőt, merthogy elfelejtettek „pacsizni", azaz rácsapni egymás kezére. A meglepődött németek legalább tíz percig nem tértek magukhoz. Később az egyik versenyfeladat közben észleltem, hogy néhány száz méterrel alattam az orosz versenyző megpróbál „termiket" találni. Néhány másodperc múlva láttam, hogy az iménti gép darabokban van egy domb oldalában meghűlt bennem a vér. Azonnal próbáltam hívni, de semmi. Próbáltam leszállni, de nehézséget jelentett, hogy a „besiklási úton" villanyvezeték húzódott, a terület végén pedig erdő volt. Hibázni nem lehetett! Végül leszálltam. Futás a gép felé. Kb. 20-30 m-re voltam a sérült pilótától, amikor láttam, hogy mocorog. Kisegítettem és nekitámasztottam a fent lévő szárnynak. Ő meg csak azt hajtogatta, hogy összetört a gép. Aztán rájött, hogy ez most nem lényeg, az a fontos, hogy él. Bevallom én is küszködtem a könnyeimmel. A Bur^^ deswertől egy titán Eurocopter kai^^ órát kaptam FAIR PLAY díjként. Este az orosz csapat hálából meghívta a magyar Al-es csapatot magához. A két év kintlétem alatt kikerültem, most nem sikerült, hogy igyak „percovkát" (vodkában erős paprika). A harmadik pohár után azt mondtam az orosz versenyzőnek: ha még egy pohárral meg kell innom, legközelebb hiába zuhan le, nem szállok le segíteni neki. Jót nevettünk és koccintottunk... Szél Móni TOLNATEJ SE: A FEHER HOLLO Fiókcsapattá válik az országos hírű egyesület? A Tolnatej SE szinte megalakulása óta folyamatosan sikert sikerre halmoz, a (közben ifi-korosztályúvá cseperedett) csapat országos szinten is elismerést vívott ki magának, a szakemberek véleménye egyöntetűen arról tanúskodik, hogy ez egy remek együttes. Mégis úgy tűnik, hogy megyénk férfi kézilabdasportjának ez a fehér hollója sem lehet próféta a saját hazájában. A csapatról dr. Partos János, az együttes technikai menedzseléséért felelős szakember beszélt lapunknak. A csapatot az 1996/97-es tanévben Nagy István tanár, a Babits Mihály Általános Iskola testnevelője hozta létre. Elkezdett kézilabdázni az ötödikes korú fiúknak ezzel a (képen is látható) tagságával, amely azóta is változatlan, bár időközben három fővel kiegészült. A kezdeti nehézségek, esetlenségek után, egy év alatt sikerült velük megszerettetni a kézilabdát, és hatodik-hetedikes korukban sorra jöttek a városi diákolimpiákon az első helyezések. Hetedikes korukban Csurgón, a nagy hagyományokkal rendelkező utánpótlástornán az ezüstérmet szerezték meg, változatlanul elsők-másodikak lettek a városi és a megyei diákolimpiákon, aztán nyolcadikos korukban Csurgón és Nagyatádon kupagyőzelmet értek el - ez tulajdonképpen általános iskolai szereplésük csúcsa. 2002-ben bejutottak az ország legjobb 16 csapata közé a diákolimpián, amire a megyében 30 éve nem volt példa. Az általános iskola befejezése után a szülők és a névadó vállalat anyagi segítségével Tolnatej SE lett a csapatból. Feljebb léptek a serdülő korosztályba, nem vallva szégyent itt sem, hiszen középcsapatként végeztek, ami a célkitűzés is volt az ismerkedés évében. Most, a kifutó évben bejutottak a tizenhat legjobb csapat közé a rájátszásba, itt azonban technikai okok miatt nem rendezték meg a helyosztókat. Közben voltak kupaszereplések; 2002ben meghívást kaptak Kalocsára az úgy nevezett Pünkösdi Kupára, amelyet aztán meg is nyertek. Ez az ország egyik legnagyobb ilyen rendezvénye, melyen idén 66 csapat vett részt. Tavaly a miskolci, idén pedig a pécsi együttes legyőzésével „gyűjtötték be" az aranyérmet. így ez a cím számukra már örökös, hiszen jövőre már a következő korosztályban, az ifjúságiban kell indulniuk. Most az a dilemmánk, hogy a megye nem igazán tud felmutatni ifi korú kézilabda-versenyzőket. Jelenleg az országos szövetség előtt van a kérelmünk, hogy vala™ melyik együttes fiókcsapataként szerepelhessen ez a tizenkét sportoló az NB Il-es ifi-mezőnyben. A nyári pihenés után júliusban már elkezdődött az egyéni alapozás, augusztusban néhányan a Fotex hagyományosan megrendezésre kerülő kézilabdatáborában edzettek Keszthelyen, augusztus 15-én pedig mindannyian találkozunk Faddon az edzőtáborban, ahol a ifi-bajnokságra és a megyebajnokságra készülünk. Augusztusban a (már tizedik alkalommal megrendezésre kerülő) Radenska kézilabdatornán is részt vesz a csapat. Abban reménykedünk, hogy a tizenkét játékos szüleinek és a névadó cégnek a támogatásával továbbra is adottak lesznek a legalapvetőbb feltételek, amelyeket kiegészít a Babits iskola, amely intézmény továbbra is szívesen látja az együttest az edzések alkalmával. Kosztolányi Koller József a képen jobbról a második