Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-06-15 / 23. szám

, SZEKSZÁRDI m VAS ARKAP „Az év kiemelkedő szellemi alkotása" Díjazott főiskolai tanárok A Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolai karán két oktató, dr. Kurucz Rózsa főiskolai tanár és dr. Töttős Gábor főiskolai docens, az egyetem ál­tal minden évben meghirdetett: az év kiemelkedő alkotása pályázatán - amelyre minden alkalommal sokan pályáznak tanulmányokkal, jegyzetekkel, kutatási eredményeket tartalmazó művekkel - egy-egy kiemelkedő értékű könyvvel nyer­te el az idei díjakat. A díjak átadásával egyidejűleg rektori dicséretben részesült dr. Tolnai Gyula főiskolai tanár, s nyerte el a hallgatók által odaítélt: a kar legnép­szerűbb oktatója címet. - Mindhárom díjazott oktatóval egy forró délutánon, vizs­gáztatás közben, után sikerült beszélgetni. Dr. Tolnai Gyula, a Szociálpolitikai Intézet igazgatója A rektori dicséretről és a legnépsze­rűbb oktató elismerésről, többek között a következőket mondta: - Az intézetnek szól ez a rektori dicséret, annak az intézetnek, ahol egy jól működő oktatói gárda van. Aminek igazán örülök, hogy eb­ben az intézetben kialakult egy nyitott ajtajú oktató-hallgató kap­csolat, amit ebben a világban egyre kevésbé lehet megteremteni és megtartani. Annál is inkább, mert radikálisan megnőtt a hallgatók száma, s ez nagyon megnehezíti a jó viszonyt tanár-tanítvány között, bármennyire is igyekszünk. A ren­geteg tennivaló mellett is megéri ezt a jó viszonyt tartani, ugyanis ha a hallgató jól érzi magát, akkor ez az eredményein meglátszik. A nappali képzés mellett nagyon kibővült a levelező képzés. Egy ré­szüknek már vannak szakmai ta­pasztalataik - nagy részük ilyen munkakörben dolgozik - éretteb­bek, s a szociális munkához kell egy kis érettség is, ezért velük job­ban meg is értjük egymást. Sok a fiatal, ambiciózus hallgató közöt­tük, érdeklődők, és igénylik a szo­rosabb kapcsolatot, jobban, mint a nappali tagozatosok. Az intézetben megpróbálunk bi­zonyos szakmai napokat, rendez­vényeket ébren tartani, hogy a taní­táson kívül is legyen kapcsolat ok­tató és hallgató között. Ennek je­gyében jött létre és működik a Szekszárdi Szociális Munkás Hall­gatók Egyesülete. A tanároknak többletmunkát, a diákoknak egy olyan pluszt jelentenek ezek az él­mények, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy évek múlva is elmond­hatják, milyen élményekkel gazda­godtak s milyen hangulatban járták végig a négy esztendőt. Az a jó, ha a tanár a háttérből sugallja azt, amit a hallgató szívesen csinál, ez­zel lehet igazán eredményes, kö­zösségi munkát létrehozni. Meg­győződésem, hogy a jó diák buli ugyanúgy hozzátartozik a diákélet­hez, mint a felkészülés, a felelés, a vizsga. Az eredményekről: a környék in­tézményeinek nagy részében volt hallgatóink a vezetők. Már két olyan fiatal kollégánk van, akik itt végeztek, továbbtanultak, s aztán visszatértek. Legnépszerűbb oktató? 39 éve tanítok. Nincs jobb érzés annál, amikor itt vannak a gyerekek és él a ház. Dr. Kurucz Rózsa, a pedagógiai és pszichológia tanszék vezetője „Az első magyar óvóképző" című könyvével nyerte meg a pályázatot, tudományos munkásságáról, a ta­nításról a következőket mondta: - Könyveim tudományos köte­tek, melyekben neveléstörténettel foglalkozom. A legutóbbi „Az első magyar óvóképző" a tizedik, s ta­lán a legszebb. A felhasznált régi dokumentumok „kívánták" a könyv méretét és a borító antik bor­dó színét arany díszítéssel. Úgy mint az előző, ez is a Babits kiadó gondozásában jelent meg. A könyv 15 év kutatómunkájá­nak gyümölcse európai kitekintés­sel. A dokumentumokat az ország számtalan levéltárából kellett ösz­szegyűjteni. Büszke vagyok arra, hogy az EL­TE felvette ezt a könyvet a kötelező irodalom ajánlatok közé, annál is inkább, mert ez a téma ilyen mély­ségig még nem került feldolgozás­ra. Oktatói munkámról? 1985 óta dolgozom a főiskolán, pedagógia és pszichológia a szakterületem, a doktori disszertációmat és a kandi­datúrámat a reform pedagógiából írtam. Legszívesebben a gyakorlati pedagógia szempontjaival foglalko­zom, tudományos munkáim erről szólnak. A pedagógia minden rész­tudományágát végig oktattam már a főiskolán. Egy éve jött léte a Pedagógus Képző Intézet, amelynek igazgató­ja lettem. Ide tartozik a tanító, óvo­dapedagógus, német nemzetiségű óvodapedagógus képzés, valamint a pedagógus szakvizsga irányítása. Dr. Kurucz Rózsa arra a kérdés­re, hogy tanítani, igazgatni, tudo­mányos művek sorát letenni az asz­talra, milyen energiákat követel, a következőket mondta: Sokat dolgozom, ma 20 hallgató záróvizsgái vannak, amely őket és a tanárokat is ebben a rettenetes melegben nagyon megvisel. Az én tantárgyaim, a pedagógia és a pszi­chológia minden záróvizsgán ott vannak. A teherbírásomról annyit, hogy sokat köszönhetek a szüleimnek, akik mindketten pedagógusok vol­tak. Édesapám sajnos már nem él, de nagyon büszke volt rám. Édes­anyámtól nemcsak a biztos hátteret kapom, hogy leveszi rólam az ott­honi munkák gondjának nagy ré­szét, hanem óriási ösztönzést is. Tudományos munkáim talán so­sem jelentek volna meg - vagy leg­alábbis nem ilyen nagy számban ­ha ő nincs, s nem inspirál arra, hogy csináljam. Szerencsésnek érzem magam, mert olyan szülőktől tanulhattam, akik még igazán hivatásnak tekin­tették ezt a pályát, és így is dolgoz­ták végig. Bár édesapám orvosnak szánt, iskolában nőttem fel, a pedagógus­pályát szívtam magamba, ott volt a példa előttem, más hivatásra sosem gondoltam. Dr. Töttős Gábor főiskolai docens, költő, író, helytörténész A sort lehetne folytatni, bár aligha van ember Szekszárdon, aki a váro­sunk történelmét kutató, és íróem­2003. JÚNIUS 15. bert ne ismerné. A díjat a „Hajdani Tolnai Hölgyek Könyve" című mű­véért kapta. -A 25. könyved volt ez a díjazott, amely az olvasók körében óriási népszerűségnek örvendett, a berni^^ tatóján, 2002. március 8-án rri^V látszott, sikeres lesz. Értéke felbe­csülhetetlen, ezért a kérdés adja magát, a város és a megye hogy re­agált erre a könyvre? - Sehogy! Még csak tudomásul sem vették. Úgy látszik, olyan bő­vében vagyunk az ilyen értékek­nek, különlegességeknek, hogy er­re már nem jutott figyelem. Igaz, hogy eleve nem az anyagi siker re­ményében adtam ki, de ha már az ember a saját életvitelén megspó­rolt összegen valamit kiad, akkor valamilyen gesztust várna cserébe. Talán 20 évi gyűjtés és kutatás töb­bet érdemelne. - Igaz, hogy nem azoktól, akiktől vártad, mégis ez a könyved díjazott lett, s nem akármilyen körben. Mi az, amit a mű nagy erősségének tartasz? - A III. kötetet, a „Tolna megyei nölexikon"-t emelném ki, amely^ maga nemében első, s aki talállQP zott már vele, az tudja miért. A tri­lógiát bemutatni egy-két mondat­ban felesleges próbálkozás lenne, az olvasók pozitív visszajelzései számomra azt jelentik, megérte a fáradtságot. - A könyvben szereplő 215 nő között olvashatunk Dienes Valériá­ról, az első magyar professzornő­ről. Most 2003 pünkösdjén újra egy értékes „ajándékkal" lepted meg az olvasóidat... - 25 éve hunyt el Dienes Valéria akinek ifjúkoráról szól a legújabb kötetem. Számomra is szép ünnep ennek a könyvnek a megjelenése. Dr. Töttős Gábor első könyve 1984-ben jelent meg, amely után Babits-díjat kapott. Ennek már las­san két évtizede. 1996-ban „Közjó­ért" kitüntetést kapott a várostól. Ennek is lassan már egy évtizede... Sas Erzsébet Fotók: Nagy Ági

Next

/
Thumbnails
Contents