Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)
2003-06-01 / 21. szám
SZEKSZÁRDI 2003. JUNIUS 1. yasarnap M Pedagógusnapi köszöntő „A pedagógusi lét alapja a feltétel nélküli gyermekszeretet" Vendégem a Gemenc presszóban, Uzsák Máténé, a Szekszárdi Rózsa Ferenc Kollégium igazgatója, aki eddigi tevékenységéért, a kollégiumokért végzett kiemelkedő szakmai, elméleti és gyakorlati munkájának elismeréseképpen, ARANY KATEDRA díjban részesült, melyet Magyar Bálint művelődési és oktatási minisztertől vett át. A kiváló kitüntetett pedagóguson keresztül köszönti a Szekszárdi Vasárnap minden munkatársa az óvónőket, tanítókat, tanárokat, nevelőket a pedagógusnap alkalmából, kívánva további sikereket munkájukban, s jó pihenést a közelgő nyári szünetben. - A kitüntetés átvételekor elhangzott, hogy közel négy évtizede ugyanW az intézményben nevelőtanárát kezdted pedagógusi pályádat, ahol egy évtizede már, mint igazgató dolgozol. Manapság már kevés ember mondhatja el magáról, hogy itt kezdtem, és innen szeretnék nyugdíjba vonulni... - Amikor elvégeztem Pécsett a Tanárképző Főiskolát - biológia-földrajz szakon - friss diplomával kollégiumi nevelőtanári munkakörbe kerültem, s bár azóta sokszor adódott volna lehetőségem tanárként gyakorolni a hivatásomat, annyira megszerettem a sokoldalú és sokrétű nevelőtanári munkát, hogy maradtam. - Menjünk vissza a kezdetekhez. Mit jelentett évtizedekkel ezelőtt kollégiumi nevelőtanárnak lenni? - Kezdetben a szülőpótlás volt a legjelentősebb feladat, hiszen az ország hét megyéjéből, nagyon távolról jöttek hozzánk gyerekek. Szeptemberben kezdődött a tanév, s először ^»ácsonykor mentek haza. El lehet Képzelni, hogy egy 14 éves gyereknek, aki addig nem volt még távol a szülőktől, ez mit jelentett. Egy olyan légkört kellett teremteni, amely pótolta a gyereknek az otthont, s ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha a pedagógusok önmagukat adják, nyíltak, befogadók, akár a társalgóban, akár a hálószobában - a gyermekek legnagyobb titkainak meghallgatásakor - kellett tanácsot adni. Meggyőződésem, hogy nemcsak katedráról lehet tanítani, nevelni, fejleszteni. - Szép, vidám, szomorú és tanulságos történetekben bővelkedsz. Mind azt tükrözik, hogy 'a bizalom, az őszinteség nagyon fontos a hivatásodban, s hogy ezt a gyerekek viszonozzák. - Az egyszerű, falusi, tanyasi gyerekeknek, akik szorgalmukkal megérdemelték, hogy kiemelkedjenek az addigi környezetükből, nagy szükségük volt a segítségre a mindennapi élet dolgainak megoldásához. Ezeknek a gyerekeknek nemcsak a tantárgyakat kellett megtanulniuk, hanem a közösségi élet valamennyi formáját. - Mennyire változott meg a gyermek-pedagógus kapcsolat az utóbbi három-négy évtized alatt? - Az alapképlet maradt. A pedagógus dolga az ismeretek átadása, a gyermek segítése. Az utolsó években már a gyermek helyzetbe hozása, ami azt jelenti, hogy a képességeit feltárva és azok fejlesztését segítve, olyan helyzetbe hozzuk, hogy érvényesülni tudjon a későbbiek során. Ami még megmaradt a képletből, az a gyerekek ellenállása, ami a korosztályt ismerve természetes. Régen a becsengetés és a kicsengetés közötti idő volt a pedagógus munkája, ma sokkal több. Az órákon adott ismereteken túl mást is kell adnunk a gyerekeknek. Miért alakult ez így? Megváltoztak a társas kapcsolatok. A diákok 50%-a csonka családban él, amely éppen a kamaszodó gyerekeknek nagy gondot jelent. Nincsenek apa-, esetleg anyaminták előttük. Barátságokról, társas viszonyokról, tanáraikkal való problémáikról kivel beszélhetnek, kinek a tanácsát kérhetik? Annak a nevelőnek kell segítenie ezekben a gondokban, aki ismeri, akihez bizalommal fordulhat, akinek véleményét, tanácsát elfogadja. Ehhez nem elég a tanóra, ehhez a tanórákon kívüli, minden helyzetben való együttlét szükséges. A legtitkosabb és legmélyebb érzéseikkel, problémájukkal keresik meg a nevelőt, s avatják bele, kérnek tanácsot. Ezeket a meghitt pillanatokat csak egy kollégiumi szobában, egy társalgó csendjében lehet megélni, s talán ez az oka annak, hogy a pedagógusok sosem öregszenek, benne élnek a fiatalok gondjaiban, örömeiben, sikereiben. - Közel négy évtized a pályán, megannyi kolléga, diák. Jelenleg is négy iskola 274 tanulója a kollégium lakója. Úgy gondolom, ha valaki, te hivatott vagy már elbírálni, ki a jó pedagógus, a diák, a szülők és a pedagógustársak szemében? - A gyerekek azt a pedagógust fogadják el, akinél a tudás és a szeretet áll az első helyen, valamint az, hogy ezt a tudást át tudja adni. Az egyéniségnek ebben óriási szerepe van. A pedagógus szemével nézve, jó tanár az, aki szigorú, de önmagához is. Lehet engedékeny is, de csak akkor, ha az a gyermek fejlődését szolgálja. A gyerek ismerete elengedhetetlen, ugyanis a gyerek tudja, meddig lehet „elmenni". Lehet tekintélye, de fontos, hogy ez ne a hatalmából, hanem a szaktudásából eredjen. Fontos, hogy következetes legyen. Lehet néha következetlen is, hiszen ő is lehet fáradt, ő sem tökéletes. Lehet komoly, ez nem jelent mogorvaságot, viszont kifejezetten jó, ha van humora és jókedvű, ugyanis humorral sok mindent meg lehet oldani. Legyen nyitott, ez teszi lehetővé, hogy bizalommal forduljanak hozzá a gyerekek. Amit sohasem engedhet meg magának az-az igénytelenség. Ez az, amit legelőször észrevesznek a diákok. Fontos a kiszámíthatóság. Akinek labilis a kedélyállapota, annál a gyerek örök bizonytalanságban érzi magát. Az örök értékeket határozottan képviselje, úgymint: becsületesség, őszinteség, tisztelet a másik iránt. Amiért ezeket az értékeket a tanulókkal elfogadtatja, nem lesz konzervatív. Lehet laza is, ha ez az egyéniségéből fakad, és együtt jár a felelősséggel. - Mikor és hogy szereti jól a pedagógus a diákot? - Hagyni kell a diákokat szabadon fejlődni, ugyanakkor mércét kell állítani eléjük. Ez a mérce nem engedi hogy igénytelenné váljanak, s sai! kallja őket, hogy képességüket és til dásukat kamatoztassák. Felkészülni egyetlen pedagógiai szituációra serrl lehet, pillanatok alatt kell dönteni| hogy mi a leghatékonyabb lépés gyermek szempontjából. A pedagó-l gusmunka nem mérhető, nem számszerűsíthető, viszont nélkülözhetett len. - Aki hallgat téged, az I érzi, mennyire szereted a| hivatásod, a diákokat, mennyire becsülöd és | tiszteled, értékeled munkatársaidat. A kollégiu-1 mi nevelők munkája sokban különbözik a többi pedagógusétól, ez már a fentiekből is kiderült. Viszont egy dologban rjiég jobban. Ez nemcsak napközbeni tevékenység, esték, hétvégék, esetleg ünnepek.... - Valószínű ezért is kell keresni mindig kollégiumi nevelőket, hiszen aki fiatal és egyedül van, azért nem jön erre a pályára, a családosok pedig a család miatt, a minden napszakban való elfoglaltság miatt. - Mindezt úgy mondod, hogy szép családod van, két felnőtt fiad - Szerencsém volt. A férjem is pedagógus és megértette, hogy nekem ott kell lennem. Este és éjszaka, hétvégeken és ünnepeken. Ezt a hivatást ugyanis felületesen nem lehet csinálni, csak teljes odaadással. Fiaim már családosak, s remélem, hogy az időt, amit nem velük töltöttem, sikerült szeretettel és odafigyeléssel pótolnom. - Közeledik az év vége, túl a ballagáson... - Még 10-15 évvel korábban, ballagás előtt alig mertünk a végzősökkel találkozni a folyosón, mert elsírtuk magunkat. Ma már a gyerekek nem adják ki az érzéseiket. Az, hogy nem felejtenek, hogy mit jelentettek számukra az itt töltött évek, sok mással bizonyítják. Sok régi diáktól kapok rendszeresen értesítést élete nagy eseményeiről. Évekkel az iskola után is hozzám fordulnak egy-segy nagy döntés előttr S ami a legmeghatóbb, amikor gyereküket hozzák hozzánk, azzal, hogy tudják a legjobb helyen lesz. Ez a pedagógusi pálya legnagyobb elismerése, s számunkra nevelők számára a legszebb köszönet. MOST KERESSE A ZEPTER MUNKATARSAIT! VEGYEN RÉSZT BEMUTATÓKON. LEGYEN HÁZIGAZDA. ÉS SZERETETTEL VÁRJUK MUNKATÁRSNAK IS! Óriási kedvezmény és meglepetés várja Önt! • Afoár egy bis lámpát is baphat ajándékba! 7100 SZEKSZÁRD. AUGUSZ IMRE UTCA 9-tl. • TELEFON: 74/511-910. 511-911. Gondoljon a Zepterre, a Zepter is gondol Önre.