Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)
2003-05-11 / 18. szám
2003. MÁJUS 11. , SZEKSZÁRDI tasArnap M Illegális lakók a roma közösségi házban mmmmm smmm wmmmmmmmmmmmmmmmmmmx^mmmi^mmm^mmmKÁ'i'mmrm Minden segítő szándék megvolt bennünk, de a család kijátszott, mert mentünk, intézkedtünk az ügyükben, amikor sínen volt, hogy a város hozzájuk szegődik és segít, hogy lakáshoz jussanak, akkor történt meg ez a turpisság, hogy pont a roma etnikumhoz tartozó közösségi házba költöztek be illegálisan - mondja Sárközi János József. Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata a Rákóczi utca 57-59. szám alatti, akkor még lakás célú ingatlant térítésmentesen közösségi ház létrehozására a Roma Kisebbségi Önkormányzatnak adta. A megállapodás értelmében csak e célra használható, albérletbe nem adható. Az októberi döntés időpontjában még három roma család lakott az épületben. A közgyűlés a 30/2002es határozata értelmében felkérte Kiss Gyulát, a Szekszárdi Vagyonkezelő Kft. ügyvezetőjét, hogy SárJános Józseffel, a kisebbségi ormányzat elnökével együttműködve keressen megoldást az ott élők elhelyezésére. Két család esetében ez meg is történt, egy férfi azonban még jelenleg is ott lakik. Áprilisban pedig két újabb roma család költözött az ingatlanba. Amennyiben az új lakók nem hagyják el az épületet, a kisebbségi önkormányzat eleshet egy PHARE programiroda és az oktatási minisztérium által kiírt 23 millió forintos pályázati lehetőségtől, hiszen forrásokat csak abban az esetben kapnak, ha ezt az ingatlant lakás célra nem használják. A jogszabály szerint, ha a tulajdonos hatvan napon belül bejelenti a lakásfoglalás tényét, a jegyző saját hatáskörében elrendelheti az épület kiürítését, ami meg is történt. A két illegálisan beköltöző családnak az aljegyző döntése ér^•mében május 19-ig el kell hagynia az ingatlant. Ha ez nem történik meg, hatósági eszközökhöz folyamodnak. A régóta ott lakó férfi sorsa azonban ezzel nem oldódik meg. - Felelősnek érzem magam a harmadik személy elhelyezésért mondja Kiss Gyula. - Tettem is rá kísérletet, volt megüresedett ingatlan a „Chicago" városrészben, de a lakó nem fogadta el, arra hivatkozva, hogy a környéken élők többször életveszélyesen megfenyegették, így nem mer odaköltözni. Más üres ingatlan nem volt, pénzügyi források pedig nem álltak rendelkezésre a lakásvásárláshoz. Amikor pedig a közgyűlés az épület közösségi házzá való átalakításáról döntött, volt egy hallgatólagos megállapodás a roma önkormányzat és a város között, hogy nem járhat azzal, hogy bárki utcára kerüljön. - Az együttműködési megállapodás szövege azonban úgy szól, hogy lakás célra nem használható az épület... - Egyenlőre nem akadályozott ott senkit ez a férfi. Nem ő volt az illegális beköltöző. A kisebbségi önkormányzat már eddig is nyugodtan elkezdhette volna a felújítást, a rendbehozatalt, sőt oda is költözhetett volna. - Ez nem lett volna jogszerűtlen? - Már az is jogszerűtlen, hogy a férfi ott lakik. Nincs bérleti szerződése, már fölmondtuk. A város részéről az elhelyezés egy gesztus lenne. A kilakoltatás hosszadalmas és nem is cél. Előbb-utóbb találunk mondták, hogy én személy szerint beengedtem őket. - Ez nem így volt? - Nem. Ezért nyilatkoztam a közgyűlésen, hogy semmilyen engedélyt nem adtam. Ha a város a harmadik családot elhelyezte volna, azonnal meg tudtuk volna tenni az intézkedéseket. Ki cseréltük volna a zárakat, biztonságossá tettük volna az épületet, és nem tudott volna bemenni két másik család. - Feltörték a zárakat? - Igen. Sárközi János elmondta, az ügy megoldása érdekében ő is tett már lépéseket, így a házban megszűnt a vízszolgáltatás, és jelenleg hasonló kérelem van folyamatban a dél-dunántúli áramszolgáltatónál. Mint mondja, reméli, hogy ez segíti a családokat, hogy megoldást találjanak, mert a közösségi ház sorsa, a pályázati támogatáson múlik. Hozzátette, romaprogramot szeretnének megvalósítani, melynek keretében a cigány gyermekeket oktatnák angol, német nyelvre és inforaz ott maradt bérlőnek valamilyen elhelyezést. Sárközi János Józsefet kérdezem, milyen lépéseket tett annak érdekében, hogy a helyzet megoldódjon. - Amikor tudomásomra jutott, hogy két újabb család költözött a házba, a kisebbségi önkormányzat elnökhelyettesével és néhány képviselővel elmentem hozzájuk, és szép szóval akartuk megértetni, hogy ezerötszáz cigány helyzetét nehezítik meg, mert nem tudjuk a házat megfelelő célra használni, és nem lakásnak van nyilvánítva. Egyáltalán nem léptek semmit, sőt elmentek a polgármesterhez és azt matikára, ismeretterjesztő előadásokat tartanának, valamint szeretnék az önkormányzat irodáját és a városban működő hagyományőrző diák sportegyesületet is itt elhelyezni. A Rákóczi utcában keresem a lakókat, hogy megtudakoljam, vajon miért éppen ide költöztek be. A ház bejárata felöl érdeklődöm a kocsmárosnénál. - A romákat keresi? Egyedül akar bemenni?! - kérdezi, de végül megmondja hol a kapu. Az udvarban egy tíz év körüli fiú. Megkérem hívja ki az édesanyját. A nő éppen az illegálisan itt lakók egyike. A másik család, mint azt később megtudom éppen anyák napján van. Ők kilenc gyermekkel tizenegyen élnek egy lakrészben. Bemutatkozom az asszonynak, majd az iránt érdeklődöm, hogy kerültek ide. - Nem tudom, hogy nevezik azt a vezetőt, de én csak a cigány nevét tudom, Dundi (ő Sárközi János) megmondta, hogy amíg megcsinálják a közösségi házat, itt maradhatunk. Nagyon is szépen köszönöm neki, hogy szívességből megengedte. - Előtte hol laktak? - A nagynénéméknél egymás hegyén-hátán. Megmondom az őszintét. - Mi lesz, ha most ki kell költözni? - Megyünk az utcára a két gyerekkel. - Miben reménykedtek, amikor ideköltöztek? - A Dundi mondta, hogy a mi családunk nagyon rendes, úgyhogy próbál valamit tenni, hogy kapjunk valamit. Nem kívánjuk ingyen, fizetnénk érte, huszonötezer forintot, plusz rezsit. Az egyik házból kilép egy férfi. Ő az a bérlő, aki évek óta itt lakik. Az asszonyba több alkalommal belefojtja a szót, miközben meséli: már többször kért segítséget a várostól, „rombuszokba-rébuszokba" fel is hívta rá a figyelmet, mivel tartoznak neki, de ők csak azt kérdezték, miért követelőzik - állítja. - A polgármesternek volt egy olyan esete, hogy a télen nagyon sok sót kellett kiszórni, a nagy hó miatt, és elfogyott a pénz... De én akkor is azt akarom, mint a többi nem cigányok, normális körülmények közt élni. - De hát önnek felajánlottak egy lakást - mondom. Tiltakozik, hogy őneki soha semmit, majd felhozom az esetet, amikor visszautasította a házat a szomszédokra hivatkozva, belátja ez így volt. Mondja: ő itt is tatarozna, de el kell mennie. Hozzáteszi: írjam meg, hogy szép tiszta az udvar, nem igaz, hogy koszban élnek. Az asszony, aki ismét szóhoz jut, szelíden hozzáteszi, mindent megtenne a normális életért. Nem akar lopásra kényszerülni. Munkát szeretne. Vécét is pucolna, ha kellene, vagy bármit, mert tudná, hogy jó neki is és másoknak is, ha ő dolgozik és megél. mácz Fotó: Nagy Ági MOST KERESSE A ZEPTER MUNKATARSAIT! VEGYEN RÉSZT BEMUTATÓKON. LEGYEN HÁZIGAZDA. ÉS SZERETETTEL VÁRIUK MUNKATÁRSNAK IS! Óriási kedvezmény és meglepetés várja Önt! • Akár egy kis lámpát is knphiit ajándékba! 7100 SZEKSZÁRD. AUGUSZ IMRE UTCA 9-11. • TELEFON: 74/511-910. 511-911. Gondoljon a Zepterre, a Zepter is gondol Önre.
