Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-05-04 / 17. szám

2003. MÁJUS 4. SZEKSZÁRDI Kép, logo, címke; csomagolas, könyv és a többi.. Folytatás az 1. oldalról. Nem is gondolkodtam más pályán, hivatáson. A művészetben nem a hírnév, a pénz, a halhatatlanság volt a csábító, hanem az alkotás folyamata. Amikor elkezdtem új képet festeni, rajzolni, rézbe karcolni vagy fába metszeni, soha nem gondolkodtam azon, mit is ábrázoljon a kép. Nem törtem a fejem milyen technikával és stílusban kezdjem el, csak azt tudtam, milyen érzést szeretnék magamban felfedezni, amikor a kész művet a falnak támasztva leülök elé és elmerülök benne. á

z első könyvborító-megbízások |új világot tártak elém a hetveévek közepén. Itt az alkotói szabadság mérhetetlenül sok kötöttség között teljesedhetett ki. Az alkalmazott grafika világában már fontossá vált a mű, az eredmény. Már nem a végső megálmodott érzésnek kell vezetni a kezet és az agyat, hanem előre kell tervezni, és azt következetesen végrehajtani. Ahol nem színt kell ismerni, hanem színtant, nem centiben kell mérni a mű méretét, hanem a millimétert is még tíz részre kell osztani. Ahol a mű végső arca nemcsak tőlem függ, hanem sok szakma jó, vagy kevésbé jó szakemberének felkészültségétől, lelkiismeretes munkájától. Ahol elmarasztalhatnak olyan hibáért, amit nem én követtem el, mert a munka végén a nevem sok más név helyett is áll, mintegy eredőjeként az alkalmazott grafika össze^tt folyamatának. Ay idő után rádöbbentem, hogy választanom kell. Kép vagy alkalmazott grafika. Az utolsó igazi képem, egy rézkarc, 1977 októberében, legkisebb fiam születésének hetében készült. Lezártam vele valamit, amit túlságosan szerettem, tiszteltem ahhoz, hogy félgőzzel csináljam. Az alkalmazott grafika nem élhet a nyomdászszakma ismerete nélkül. Meglepődve tapasztaltam, hogy a nyomdában kamatoztathattam mindkét iskolában tanultakat hiszen a nyomdászat gépészet és vegyészet, a kinyomott mű pedig, legyen az könyv, meghívó, levélpapír, a művészet szintjére emelkedhet. - A következő „állomás" a logo... Örömmel fedeztem fel őket a katalógusban, a kiállításon, s legszívesebben mind felsorolnám, hiszen eddig is ismertem, ismertük őket, naponta találkozunk velük. A teljesség igénye nélkül: Babits Művelődési Ház, CenterTours, Csuka Kft., Páskum Nyomda Kft., Kvantum, Kereskedelmi és Hitelbank, Sárszeg Áfész, Szekszárd Megyei Jogú Város címere, több település címere, Terra Kft., és talán elsőként illett volna említenem, a Művészetek Háza kigóját... - Cégemblémát tervezni egy kicsit olyan, mint sok-sok munkával magról palántát nevelni, és amikor már életképes, eladni valakinek. Abba már csak reménykedni lehet, hogy aki megveszi ért hozzá, vigyáz rá, jó termőtalajba ülteti. Mi, grafikusok nem tudhatjuk, hogy mi lesz a cégből, akinek lógót tervezünk. Sok száz évig élő virágzó birodalom válik belőle, és ilyenkor munkánkat emberek milliói ismerik meg, vagy néhány év múlva csődbe megy. Ha cégemblémát kell készítenem, mindig jóval több időt kérek a megrendelőimtől, mint amit a végeredmény indokolna. Az emblémának érnie kell. Nem rövid távra készül. Nekem mindegyik kedves gyermekem. - A címke, a következő „állomás". Felsorolásukkal oldalakat lehetne megtölteni, viszont megszámlálhatatlan márkás és közismert szeszes és üdítő italok töltése, ezen „címkék mögé" történik. - A címke a leghétköznapibb alkalmazott grafikai műfaj, hiszen nap mint nap találkozhatunk vele a csicsóka szörptől a tokaji aszúig. Kicsi, kevés szöveggel, némi ábrával, látszólag egyszerű semmitmondó dolognak tűnik. Pedig nagy felkészültséget kíván a tipográfustól. A szép címke titka a betűtípus helyes kiválasztásában és az elhelyezés harmóniájában rejlik. Az első címkém a nyolcvanas években a Somlói Juhfark volt. A borászok egyik része magasztalta a másik fele pocskondiázta. Mindenesetre sokat beszéltek róla, és én egyre-másra kaptam a megrendeléseket. Villány, Badacsony, Balatonfüred, Budafok, Tokaj. A legkevesebbet Szekszárdra készítettem. A próféta dolog itt is bejött. A címke mindig kihívás volt számomra. Tizenöt féle Rizlingszilváni címkét készítettem, amelyek a szövege, alapmotívumai, mérete és formája azonos, de mégis különbözőnek kell lenniük, izgalmas feladatot jelentett. Az akkori megrendelőim nemcsak az én életem egy-egy fontos korszakát jelentették, hanem a mai magyar korszerű borászat elődei, úttörői voltak. - A csomagolás! Amelyre manapság azt szoktuk mondani, hogy legalább annyira fontos, mint ami benne van... - Szeretek csomagolóanyagot tervezni. Ez a munka szinte mindig líj kihívást jelent. Itt nem lehet a jól megszokott, grafika-film-nyomtatás módszerrel rutinból dolgozni. Ismerni kell a papír mellett a műanyagok, a fa, a fémek és egyéb speciális nyomathordozók tulajdonságait, nyomtatási lehetőségeit, de a továbbfelhasználás módozatait is. A folyamatos tanulás, az új technológiák, berendezések ismerete itt kötelező. Sokszor felvetődik a kérdés, miért csomagoljuk be a terméket, hiszen a csomagolás drágít, felhasználását hulladékhegyek kísérik, sokszor tévútra vezet a minőséget illetően. A csomagolási igény, „az enyém szebb és mutatósabb legyen" gondolat serkenti a nyomdaipart, a papíripart, a csomagolóanyagokat gyártó cégeket. - A katalógusban munkásságodnak következő állomásaként „a könyv"-ről írsz... Az utóbbiak között válogatva lelket gyönyörködtető Szabó Ernő: BOR, ECSET ÉS FAKANÁL című könyve, ahol a borító, és a könyv minden egyes oldala, az írott szóval csodás harmóniában van. - Ha az alkalmazott grafikában valamit igazán a nagybetűs művészethez legközelebb érzek, az a könyv. Ha valaki komolyan veszi, akkor ez olyan, mintha évszázadok ereje élne a kezében, agyában, szívében. Könyvet készíteni csak felkészülten, a megfelelő alázattal lehet. A tipográfus munkája egy könyvnél kicsit hasonlít a női sminkre. Ha már látszik, akkor valami nem stimmel. Egy könyv tervezésénél elsődleges szempont mindig a tartalom megfelelő szintű, esztétikailag a hozzá leginkább illő, a művel összhangban álló bemutatása. Egy könyv tipográfiájának tervezése hasonlít egy épülettervhez. Van statikája (szerkezet), van funkciója (olvashatóság), és esztétikája (megfelelő megjelenés). És ebből mindegyik egyformán fontos. Hiába szép egy ház és hiába stabil, ha a bejárat a második emeleten van. A könyv összetett mű és ebben a folyamatban, a tervező, a szedő, a nyomtató és a könyvkötő egyformán fontos a végeredmény szempontjából. - Volt kép, embléma, címer, csomagolás, könyv. Mi lehet még viszsza? Kérded önmagodtól a prospektus záró „állomásán"... - A fent leírt témák anyagai szép rendben sorakoznak a fal mellett. És akkor mi ez a hatalmas kupac, ezek a roskadásig tele fiókok, szekrények, dobozok? Igen, ez „a többi..." Prospektusok, névjegyek, levélpapírok, meghívók, plakátok, oklevelek, katalógusok, folyóiratok, reklámújságok, cd- és lemezborítók és még sorolhatnám. Ezek között válogatva végigkövethetem a saját fejlődésemet, de a nyomdaiparét is. A számítógép, ha nem is tud tervezni helyettünk (remélem legalábbis) arra nagyon jó, hogy a kivitelezés drága és fárasztó munkáját felgyorsítsa. A többi nyomtatvány is fontos, ezekből van a legtöbb. Ugyanúgy lehet ízlésromboló, káros egy rossz, selejtes, használhatatlan nyomat, mint a csúnya beszéd. Küzdeni ellene mindnyájunk feladata! - Mielőtt bezárnánk a képzeletbeli kaput, amely munkásságod három évtizedét próbálja összefoglalni, az utolsó oldalon köszönetet mondasz sok-sok embernek... - A családomnak elsősorban, a feleségemnek Jutkának és a gyermekeimnek. Személy szerint mindenkit úgysem tudnék megnevezni, ezért köszönet mindenkinek, akik a katalógusban, a kiállítás megrendezésében, megnyitásában segítettek. S köszönet azoknak, akik eljöttek megnézni a kiállítást. A katalógust pedig forgassák szeretettel, remélem sok örömük telik benne. Gondoljon a Zepterre, a Zepter is gondol Önre. MOST KERESSE A ZEPTER MUNKATARSAIT! VEGYEN RÉSZT BEMUTATÓKON. LEGYEN HÁZIGAZDA. ÉS SZERETETTEL VÁRJUK MUNKATÁRSNAK IS! Óriási kedvezmény és meglepetés varja Önt! • Akár egy kis lámpát is kupliat ajándéklui! 7100 SZEKSZÁRD, AUGUSZ IMRE UTCA 9-11. • TELEFON: 74/511-910. 51 1-911.