Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)
2003-04-27 / 16. szám
M- 2003. ÁPRILIS 27. SZEKSZÁRDI Szluha György plébános képzeletbeli képe (Kallivoda Katinka alkotása) kell elküldeni; mire az egyik világi vendég azt mondja: - Atyafi! menjen be az öreg úrhoz, s mondja neki, hogy a betegnek éppen az öregben van bizodalma: értett-e? - Igenis értettem - szól amaz, s elment az öreghez. Csakugyan föl is kelt az öreg mély álmából, minthogy a bizodalom ellen nem tehetett, hanem közbe-közbe magában csak elmondá: - mit is mondjak a bizodalmának! Elment az öreg úr a beteghez, meg is gyóntatá. Nagyon köszönte a beteg, hogy ilyen késő éjszakán maga ide fáradt, holott a káplán úr is eljöhetett volna. - Na - mondja az öreg -, de ha éppen engem kívántál édes lányom. - Nem mondtam, kedves nagyságos úr; nem is mertem volna ide fárasztani, hanem a káplánokhoz küldtem az uramat. Észrevette az öreg, hogy őt megsétáltatták; amint haza ért, beszól a káplánokhoz, s azt mondja a hetesnek, ki még akkor is játszott: - Édes uramöcsém - itthon felejtettem az ostyát -, menjen csak, áldoztassa meg a beteget." Szluha utódja Újvári József, aki nemesített gyümölcsfái és forradalmi prédikációi révén egyaránt szép emléket hagyott maga után. Ez persze nem akadályozott meg hét szekszárdit abban, hogy föl ne jelentsék a császári hatóságoknak. Újvári az akkor már plébániának nevezett épület kertjén át a szőlőkbe menekült, s Pécsett fogták el. Pesten, a szerviták kolostorában halt mártírhalált. A XIX-XX. század fordulóján innét járt napi lelki szolgálatára Wosinsky Mór, megyei múzeumunk tudós alapítója is. Káplánjaként, majd plébánosként itt élt Virág Ferenc is. Dr. Töttős Gábor Már szinte természetes, hogy a POP TV valamikor tulajdonos-rendezője, a Szekszárd Városi Televízió főszerkesztője, az DJ-k sztárja, akinek keze alatt lemezlovasok csapata nőtt fel, Kindl Gábor, az utóbbi két évben repülget a világban, s ha hazatér mindig valami filmes munkájáról ad „számot". Egy kis időt megint itthon töltve, elmesélte hol járt az utóbbi hónapokban, hogy lett Brazíliában egy amerikai filmben rendezőasszisztens. Gábor! Azt ugye tudod, hogy téd Szekszárdon és persze mindenhol, sokan szeretnek, amit a jó természetednek, s hihetetlen ötletgazdaságodnak köszönhetsz. Megint valami nagyon különleges dologban vettél részt az utóbbi időben... - Mióta Szekszárdon megszűntem tévés lenni, azóta zajlik az élet körülöttem - persze ez itthon is így volt - méghozzá a világ különböző részein. Most Brazíliából jöttem haza. A mesterségem címere, egy egész estét betöltő játékfilm, amelyben másodasszisztensi „szerepet" kaptam, s hihetetlenül élveztem. - Egyáltalán, hogy jutottál Brazíliába, kinek és hogyan jutottál eszébe? - Tulajdonképpen szerencsém volt, hogy az utóbbi években kisfilmek forgatása kap- Kindl Gábor KINDL GÁBOR BRAZILIABAN „Az egész film menete a kezemben volt" csán több rádiós-filmes szakmabelit ismertem meg, s ezek a kapcsolatok hozták magukkal a többit. New Yorkban, az amerikai-magyar televízió tulajdonosához, Bárdos Károlyhoz már évek óta jó barátság fűz. Vele egy magyar konzuli fogadáson találkoztam. Ő Magyarországról elszármazott amerikai. A New Yorki Egyetemen a televíziózás és a filmes tanszék professzora, több mint harminc éve él kint, rengeteg filmet készített, és több fesztivált nyert meg velük. Mikor mega film főszereplőivel: Luis Fernandóval és Jessicával tudta, hogy mennyi mindent csináltam már, de még játékfilmforgatáson nem vettem részt, felkért másodrendező asszisztensnek, a Brazíliában készülő filmjéhez. A konkrét feladatom az volt, hogy a film folytonosságára figyeljek, állandóan fotóztam, és számítógépes eljárással dolgoztam. Ez hihetetlenül jól ment, s ettől központi figura lettem a felvételénél, és sok-sok barátot szereztem ez által. - Mesélj valamit a film témájáról... - Nagyon aktuális, ugyanis egy modern Rómeó és Júlia történet, talán kevésbé drámai, viszont a téma, a világra most oly nagyon jellemző vallási nézetkülönbségekből adódó problémák, tragédiák. Egy fiatal pár szerelmén keresztül mindez bemutatva, ugyanis egy amerikai keresztény misszionárius lánya és egy brazil zsidó fiú szerelme a történet. A producer is amerikai volt, a főszereplők pedig amerikai és brazil színészek. Luis Fernandó és Jessica tüneményes szerelmes párt alkottak. Nagyon jó barátságot kötöttem velük, amint a kép is bizonyítja. - Mikor kerül a film bemutatásra? - Jelenleg az utómunkálatok folynak, a bemutató fél év múlva lesz. Ennek a filmnek a kapcsán azt tapasztaltam, hogy sikerült az amerikaiaknak és a braziloknak egy jó, harmonikus és hosszú távra szóló kapcsolatot kialakítani, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a rendező már jelezte, hogy a következő filmben is számít rám. - Mi volt a legnagyobb élmény számodra a forgatás közben? - Az egész! Lehetetlen kiemelni egy élményt, ugyanis a szereplőkkel való munka legalább olyan élmény volt, mint a fantasztikusan gyönyörű, szinte elmondhatatlanul különleges helyek, ahol jártunk. Párat azért megemlítenék: egy óriási repülőgép fedélzete, templomok, egzotikus tájak, a természet olyan csodái, amit eddig még nem láttam, teljesen lebilincselők voltak. Ebben a környezetben egy teljesen mai aktuális témájú film, nagyon szép feladat volt. - Bizonyára már újabb terveid is vannak... - Egy éven belül egy magyar film forgatását is elkezdjük, de erről, majd ha újra itthon leszek... Egyenlőre annyit, hogy nem akárhol, nem akárkikkel és nem akármit forgatunk majd. Sas Erzsébet MESÉLŐ EMLÉKEINK 2. Az apáti Valaha a 2. számú épület volt, mert a házszámozás a városházától Indult. Fakapuján közel tíz emberöltő óta díszlik két Dávid-csillag, fölöttük pedig a dicsfény. Talán még Trautsohn apát emeltethette köré az épületet romjaiból, mivel 1751-ben a megyegyűlés ugyancsak rosszallóan állapította meg: a később bécsi érsekké lett apát nem itt él, jövedelmét nem itt költi el. Két év múlva kinőtt a földből a Szentháromság, 1757-től pedig Rodt bíboros építtethette tovább a székházat utolsó javadalmas apátként. "Ő maga aligha lakott a míves, barokk épületben, aligha vetett alamizsnát városunk ma is egyetlen (de szerencsére megmaradt) márványkőpadján pihenő koldusoknak ^agy oszthatott áldást az utazóknak. Aki ezt bizonyosan megtette, Kovárszky Márton plébános: 28 évig szolgálta híveit. Nálánál híresebb lett utódja, Szluha György, akinek a belvárosi templomot, első kórházat és állandó iskolát köszönhetjük. Vas Gereben egy kedves történetet is megörökített róla. „Az öreg Szluha, szegszárdi plébános, prépost, egyszersmind igen székház eredeti ember volt. Történt egyszer, hogy az öreg úr jó idején fekünni (!) ment s meghagyá, hogy senki ne háborgassa. Az alatt a káplánok jó társaságban saját szobájukban tarokkoztak, és épen a java mulatság közt bekopogtat egy ember, hogy a felesége beteg, s papot kíván. Nagyon rosszkor talált jőni az ember, mert a társaságot végkép elrontja, ha az egyik elmegy, a minthogy a hetes készülődött is már. - Rosszul van nagyon az aszszony? - kérdi a káplán. - Nincs éppen rosszul, tisztelendő uram, csakhogy mégis meg kívánna gyónni. Ezen közben a többiek így diákra (= latinra) fordítván a beszédet, elhatározzák, hogy az öreg urat Az apáti székház első ábrázolása egy 1836-os céhlevélen