Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-04-13 / 14. szám

SZEKSZÁRDI 2003. ÁPRILIS 13. VASÁRNAP M „Szelíd Ráktérítők" klubja „Addig tegyél egészségedért, amíg nem késő!" Ezt a szlogent választották a „Szelíd Ráktérítő" Klub tagjai. A klubot öt évvel ezelőtt Kovács Pálné és Csajbók Gabriella hozta létre. A klub jelenlegi vezetőjével Molnárné Bay Erzsébettel a célkitűzésekről, tervekről beszélgetünk. Elmeséli betegségének történetét egy bátor ember, aki név szerint is felvállalja: rákos beteg volt, s meggyógyult. Csajbókné János Éva hitet és erőt szeretne önteni ezzel a megnyilvánulásával sorstársaiba. - Tagságunk 99%-a emlőműtött, akik már a legnagyobb traumákon, a műtéten és a kezeléseken átestek, s ezt követően csatlakoztak hozzánk - mondta Molnárné Bay Erzsébet, az onkológiai osztály szakasszisztense. - A kórház kultúrter•

)en tartjuk a foglalkozásokat, den hónap harmadik csütörtökjén. Közösen döntjük el, milyen programokat szervezünk, kik legyenek a vendégeink egy-egy összejövetelen. Előadásainkon szó esik a változó korról, az inkontinenciáról, emlőhelyreállító műtétekről és a műtét utáni tornáról. Klubtagjaink különböző korúak, s abban is különböznek, ahogy a rákbetegséggel próbálnak megbirkózni. Vannak, akik kibeszélik magukból a félelmet, a kezelésekkel járó problémákat, s vannak, akik titkolják betegségüket, esetleg szégyellik. Ez természetesen a nőknél többszörösen jelentkezik, miután többségük részben vagy egészben a nőiesség jelképét a mellüket veszítik el. Ők önbizalmat igazán csak azoktól kaphatnak, akik már megbirkóztak ezzel a problémával. A Rákbetegek Országos Szövetségének nyílt programját, amelyben, 2003. május S-én 70 rákbeteg klub, 6000 tagja küldi el üzenetét az egészséges emberek felé, szeretnénk majd közreadni. Minden fórumot, minden alkalmat és minden lehetőséget kihasználunk, hogy a betegeknek megkönnyítsük és emberhez méltóan, élhetővé tegyük életüket, s az egészségesek figyelmeztessük: „Addig tegyél az egészségedért, amíg nem késő." (Az üzenetet lapunk május 4-i számában olvashatják majd.) Csajbókné János Éva egészségügyi dolgozó, alig múlt negyvenéves, két gyermek édesanyja. Optimizmusa, családtagjainak, munkatársainak szeretete és segítsége kísérte végig őt e nagy betegségen, s biztosította arról, hogy nem harcol hiába. Számítanak rá. S ő felgyógyult. Betegségének felvállalásával szeretne erőt és hitet önteni azokba, akik kétségek között gyötrődnek, akik rettegnek a műtéttől, kezelésektől, beláthatatlan következményektől. Ő megbirkózott a gyilkos kórral, de azt senki sem gondolja, hogy ez könnyebb volt neki, mint bárkinek. - Zuhanyozás közben észrevettem, hogy a mell és a bordaközi izmaim között van egy csomó, amit a melltartóm pirosra dörzsölt. Mindez 1999 októberében történt. A háziorvos mammográfiai szűrésre küldött, ahol azonnal mintát vettek, s a diagnózis rosszindulatú daganat volt. November l-jén megműtöttek, és ugyanebben a hónapban 16-án már megkaptam az első kemoterápiát. Méghozzá az ún. szendvicsterápiát, ami azt jelentette, hogy a két kemoterápia között Pécsett kis kobaltsugárzást is kaptam. A műtét alatt a jobb mellemet csonkolták, valamint kivették a nyirokmirigyeimet. A kezelések 8 hónapig tartottak, 2000 júniusában fejeződtek be. Visszamentem dolgozni, mert szükségem volt arra, hogy emberek között legyek, á lelkemnek és a gyógyulásomnak is nagyon jót tett. Szerencsés embernek mondhatom magam, ami bizonyára furcsán hangzik egy ilyen nagy betegség után. Családom óriási szeretete, gondoskodása, valamint a kolléganőim féltő, segítő magatartása, nagy lendületet adott a gyógyulás útján. Érdekes volt számomra az, hogy szinte kívülről láttam magam, s valami olyan nagy-nagy erőt éreztem, amiről tudtam végig, hogy segít megbirkózni ezzel a betegséggel. Kétszer borultam ki igazán, amikor megtudtam, hogy rákos vagyok, s amikor a második kemoterápiára sor került, elhullt a hajam. Azóta még sűrűbben kinőtt. Amikor már jól voltam és dolgoztam, megtaláltuk egymást a „Szelíd Ráktérítők" Klubjával, ahol sorstársaimmal együtt igyekszünk azon lenni, hogy erőt, hitet öntsünk azokba, akik egyedül nem tudnak megbirkózni ezzel a betegséggel. Hiszen a példám, s többünk példája bizonyítja, hogy nem szabad azonnal tragikusan hozzáállni, arra gondolni, hogy nem tudják végigcsinálni. Bízni kell önmagunkban, az orvosokban, a körülöttünk lévő, bennünket szerető emberekben, s vigyázni magunkra a műtétek, a kezelések után is. Jómagam lassítottam az élettempón, igyekszem egészségesen élni, kevesebb streszszel. S nemcsak magam miatt, hanem mindenki miatt, aki szeret, s akit én szeretek. Jól érzem magam! Ezt pedig köszönhetem annak a korrekciós műtétnek is, amit éppen egy éve, tavaly áprilisban végeztek rajtam. Egy fantasztikus plasztikai műtéttel, elérték, hogy újra igazi nőnek érezzem magam. MOST KERESSE A ZEPTER MUNKATÁRSAIT! VEGYEN RÉSZT BEMUTATÓKON. LEGYEN HÁZIGAZDA. ÉS SZERETETTEL VÁRJUK MUNKATÁRSNAK IS! Óriási kedvezmény és meglepetés tárja Önt! • Akár egy kis lámpát Is kaphat ajándékba! 71OO SZEKSZÁRD, AUGUSZ IMRE UTCA 9-11.- TELEFON: 74/511 -910, 511 -911. FOLYOSÓGALÉRIA A Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórházának folyosógalériája újra nyitott a művészek előtt. Az első két kiállító, Bazsa Imre és Gábori Sándor képeit április végéig tekinthetik meg az érdeklődők. M^ORI SÁNDOR ^ffbócon született 1948-ban. Jelenleg is ott él és alkot. Festményeinek és grafikáinak témáját gyakran a Bibliából meríti. Saját bevallása szerint már gyermekkora óta fogva tartja az alkotási vágy, felnőttként ennek szenteli életét. Tagja az ART 999-nek. Rendszeresen részt vett csoportos kiállításokon, de több önálló tárlata is volt megyénkben. A grábóci templom ikonjainak restaurációja neki köszönhető, valamint a stáció képeit is ő festette. Könyvborítókat, tervezett és több kiadványhoz illusztrációkat készített. Képei, az egész világban megtalálhatók az USA-ban, Német-, Lengyel- és Franciaországban. BAZSA IMRE 1945-ben született, négyéves kora óta rajzol. Különböző rajzpályázatokon vett részt, melyeknek sikerét oklevelek őrzik. Egy évig járt a pécsi művészeti gimnáziumba, majd betegsége miatt visszatért Szekszárdra. A gimnázium elvégzése után Lázár Pál rajzszakkörébe járt. 1990-től az ART 999 keretében állított ki. 2000-től a Bárka Művészeti Szalon tagja. 2001-ben országos amatőr millenniumi kiállításon vett részt, melynek keretében a budapesti Vigadóban tekinthette meg egy alkotásait a közönség. A kórház kertészetében dolgozik, szerénységéről, szolgálatkézségéről ismert. Súlyos szembetegsége sem akadályozza meg abban, hogy a mindennapi munkán túl, életét a festészettel tegye teljessé. Az oldalt írta: Sas Erzsébet Fotók: Nagy Ági Gondoljon a Zepterre, a Zepter is gondol Önre.