Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-04-13 / 14. szám

SZEKSZÁRDI 2003. ÁPRILIS 13. VASÁRNAP •S EGY NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP LVII. Az első artézi víz A Közérdek így lelkesedett 1908. április 11-i vezércikkében: „a víz a lét alapja, áldása a földnek, az egész emberiségnek. Nélküle nem lenne tenyészet, fű, fa, virág, pázsitos rét, madárdal, leánynak, asszonynak hamvas, piros arca, egyáltalán nem lehetne ember, még ha nem is él vízzel, csak jó bikavérrel, mert víz nélkül, hűsítő esőcsepp nélkül bor se teremhetne." A cikk hosszú küzdelem diadalát ünnepelte. A hagyomány szerint a rómaiak talán, de a törökök bizonyosan égetett agyagcsöveken vezették a források vizét a Béla térre. (A római ciszternát az Őrffy-ház udvarán, a török vezetéket a mai Szent László-szobor háta mögött tárták föl.) Allah katonái itt fürdőt •

esítettek, a karavánszeráj számákülön kút szolgált a Garay tér elődjén, amelyet 1881-ig épp ezért a Zöld kút terének hívtak. A víz hiánya azonban komoly gond volt: száraz időben még a kutakból való mosást is megtiltották, a Fürdőház utcai gőzfürdő pedig, amely lajtos kocsin hordatta a vizet, többször tönkrement. Amikor 1883-ban a vasút elérte Szekszárdot, már próbáltak artézi kutat fúrni, de a fúró eltört, a munkát abbahagyták. Közel harminc évig érkeztek a hírek az először 1126ban (!) Artois grófságban sikerrel fúrt kút terjedéséről: 1878-ban az első Budapestről, aztán sorba az alföldi városokból. Csakhogy ezeket hatalmas összegekért fúrták, ezért nálunk csupán 1906írták ki az első pályázatot. Izgalmas küzdelem után Majzik Imre temesrékási kútfúróval egyeztek meg, mert ő legföljebb tízezer koronáért biztos sikert ígért, s már több helyütt bizonyított. A mester a munkálatokat 1908. március 4-én az Erzsébet (ma: Luther) tér tereprendezésével kezdte, 11-én már fúrói dolgoztak. Öt nap alatt - agyag és homokkő rétegen át - 84 méter mélyen volt már az anyacső, 113 méternél 5,3 liter folyt percenként, innét 30 méter agyag, két méter kavics, majd 68 méter kék agyag, s 215 méterig agyagos-kavics következett. „Ezt a mélységet április 5-én reggel érték el. A fogva tartott víz tüneményszerűen tört fel, a munkások szinte megrettentek tőle" - írja a Közérdek. Az eredmény mesés: a víz percenként 1466 literrel, naponként több mint húszezer hektoliterrel ömlött, kétszer annyi, mint az eddigi legbővízűbb kútból, s ráadásul közel 29 °C-os volt! A kutat vizsgáló minisztériumi mérnök bevallotta: a „vízmennyiséget egyszerűen távirdahibának vélték, nem akarták elhinni". Pedig igaz volt, ráadásul bámulatosan olcsón, mindössze 8190 koronáért... Persze rögtön megindult a tervezgetés: vízvezetéket szántak a belvárosnak, a villanytelep, a gőzfürdő, gőzmalom, selyemgyár, a vasút, népfürdő, ruhaöblítő medence meg a telepítendő gyárak kaptak volna artézi vizet. Április 25-én már tudatta a lap: „a város megbízásából Debulay Imre lakatosmester Budapestre utazott, hol megrendeli a víz ideiglenes elvezetésére szolgáló vascsőhálózatot". S bár a vízvezeték terve 1912re, megvalósítása a világháború miatt a húszas évekre csúszott, akadt Különösen a gyomor* bajosoknak igen ajánlható 1 KI/ /IV Az üvegeket sértetlen állapotban, teljes árban Szekszárdi artézi Kristályvíz Tisztán és borral vegyítve « legjobb üdítő ital. Kellemes izénél fogva, rövid idő alatt Szekszárd és vidéken annyira elterjedt, hogy orvosi rendelésre is szállítok, ti mennyiben a szaktekintélyek ezen kristályvízről a legnagyobb el—- meréssel nyilatkoznak. ~~~ árak: . literei övedben 14 í, > - 10 • 6 . Ovefsel 48 f. > J« • . 30 . Vidékre bármily menj. >• nyiaigben szállítok u Székelyi József Szekszárd, Sléchenyi-u. 150. KiilSnösen a gyomorbajosoknak igen ajánlható I VI/ Az üvegeket sértetlen állapotban, teljes árban visszaveszem I hasznosító. „A szakvélemény szerint a víz igen lágy szikes, kitűnő tápvíz", ezért kútjára néhány hónap múlva Székelyi József artézi kristályvíz-gyárat létesített, ahol szénsavval dúsította a jó vizet, s remélte, hogy ez „maholnap kiszorít minden régi módi szódavizet". A Tolnamegyei Közlöny humoros pillanatot is megörökített április 28-i Csoda című hírecskéjében: „Mint valami csodához zarándokolt az ünnepek alatt a város és a közeli környék lakossága immáron híres kutunkhoz, hogy megbámulja (ki tudja hányadszor?) a föld mélyéből bő sugárban ömlő vizet. A nézőközönség tömegében volt az a jámborképű anyóka is, akinek sehogy sem fért a fejébe, hogy a víz szakadatlanul ömlik (még éjjel is) és meleg. - Hiába - mondta áhítattal, csak az ördög fortélya ez is... Bizonyosan a pokolból jön: azért meleg, aztán meg büdös is..." Dr. Töttős Gábor Talán ma is meginnánk: artézi vizünk karrierje 1909-es hirdetésen Kedves szekszárdi olvasóink! Folyamatosan várjuk az otthonukhoz kötött, beteg és idős olvasók jelentkezését (személyesen vagy telefonon: 528-104), akik szívesen igénybe vennék INGYENES HÁZI KÖLCSÖNZÉSÜNKET (könyvek, hangos könyvek, öregbetűs könyvek...). Munkánkat főiskolai hallgatók is segítik. Illyés Gyula Megyei Könyvtár A BAV Garay téri műtárgyboltjában OLÁH ERIKA tűzzománc-kiállítása látható! Illyés-portré és keret Az Új Dunatáj Illyés-száma Talán még ma is túlzás azt állítani, hogy mindannyiunkban él egyfajta llylyés-kép. Sokszor és sokan elmondták már, hogy Illyés Gyula több figyelmet érdemelne és több, a megismerésére irányuló szándékot érdemelne, mint amennyit napjainkban a felejtés és a hallgatás csendje megenged. Az Új Dunatáj hetedik évfolyamának negyedik száma ezért, és persze nemzetünk költőjének évfordulójára is, portrét s hozzá keretet nyújt át Illyés Gyuláról - neves költők és irodalomtörténészek munkáit. E tematikus szám - szükségszerűen - maga is keretes szerkesztésű: Illyéstől Illyésig jut el. Első írásként a költő hagyatékából közöl, zárásképpen pedig Móser Zoltán róla készített zseniális fotóiból válogat. A kereten belüli portré is lenyűgöz: Illyés Gyula jó ismerőit, a verseit egykor közlő folyóiratok szerkesztőit, kortárs poétákat és az •ő tanulmányaikat, elemzéseiket, verseiket segítségül híva ábrázolja a költőt. Mindehhez hozzáteszi a Műközelben mellékletben közölt majd egy tucatnyi Illyés-verset, Babits Mihály soraival bevezetve. Sokféle helyet szántak már Illyés Gyulának. A magyarság népi-urbánus felosztásában egyértelmű az általa betöltött szerep, ám N. Horváth Béla (joggal) felhívja rá a figyelmet: a népi mozgalom újraértelmezése időszerű és szükséges. Hogy élete a pusztán kezdődött és zajlott az első években, szintén eleve meghatározott pozícióba kényszeríti; ezért is születhet meg később egyik legnagyobb jelentőségű és legismertebb könyve, a Puszták népe. Tüskés Tibor a (soroljuk most ide) szociográfia időállóságát vizsgálva a lírába áthajló próza művészi megformálását emeli ki. A költői, illetve a prózaírói szerepet és munkásságot tanulmányozza Pomogáts Béla és Domokos Mátyás. Pomogáts megállapítja: míg Rácegrest és Párist egyformán magáénak vallhatta Illyés, „a legnagyobb közösségi szerepet vállalta: azt, hogy a magyarság lelkiismerete és a nemzeti folytonosság védelmezője legyen", ám az adott kor sajátságait is elemző Domokos arra is rámutat, hogy „amit nem írnak meg [...] végképp kihullik a feledékenységre igencsak hajlamos magyar társadalom rosszemlékezetéből". A folklór magától értetődően töltötte be szerepét Illyés munkásságában. Jelen volt mind a költő „szerzői globalitásában" (Jánosi Zoltán), mind a Kodályhoz és Bartókhoz fűződő viszonyában (Móser Zoltán). További három kortársához való kapcsolatát tanulmányozva Tarján Tamás Babitsot, Szabó Lőrincet és Nagy Lajost is látókörünkbe vonja, a lángelméjénél melegedő Kovács Sándor Iván pedig, Illyés központi és „peremi" jelenlétét egyszerre hangsúlyozva, a költő hatalmas számú (folyóiratokban és újságokban történt) közléseire irányítja figyelmünket. A Hungáriában olykor Illyés Gyulaságát töltő Lászlóffy Aladár tudja, nemzetünkben és hazánkban „ki mennyi s hol van". Tudjuke mi? Tudjuk és akarjuk-e ismerni megyénk szülöttét? Merjiik-e bevallani, mennyit tett és jelentett és jelent még ma is, mindannyiunknak Illyés Gyula? Akik az Új Dunatáj Illyés-számát írták és szerkesztették, tudják. Ha nem restellünk fáradozni, akasszuk bekeretezett portréjukat méltó helyre: a magunk hű Illyés-képe mellé! Kosztolányi Péter