Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-03-09 / 9. szám

2003. MÁRCIUS 16. VASÁRNAP JUL SZEKSZÁRDI A szőlőművelés és a borkészítés atyja Aligha van ember Szekszárdon, aki vitéz Horváth József nevét ne ismerné. Szakmája, hivatása, élete volt évtizedeken keresztül az, amitől Szekszárd város egyre ismertebb lesz, s felzárkózik az ország híres borvidékei közé, s a legjobbak már külföldön is sikerrel mérettettek meg. A relikviák Úgy léptem be dolgozószobájába, mint egy szentélybe. Odakint még „erősködik" a tél, de a nap egyre több helyet foglal el az égen. Mi pedig a meleg szobában a régi időkre emlékezünk. Erzsike, Józsi bácsi „volt menyasszonya", élete hű párja friss pogácsát tesz elénk, s közben előkerülnek a szebbnél szebb írásokjmelyek részben Józsi bácsiról szc^A;, részben ő írta le gondolatait^fföl, amiről egész élete szólt, a mezőgazdaságról, a szőlőművelésről, a borkészítésről az utókornak. Körbekémlelem a falakat. Emléklapok, díszoklevelek, diplomák magyarul, angolul, németül, latinul. A szekrények tetején egy bormúzeumnak is beillő gyűjtemény az ország és a világ minden tájáról, névre szóló címkékkel. Részben saját érmes borai, részben ajándékok a kollégáktól. A még megmaradt falfelületet mázas és szőrös kulacsok díszítik, s az óriási könyvespolcokon a mezőgazdasággal, borral, Szekszárddal kapcsolatos könyvek garmada található. Hány év szorgalmas gyűjteménye! Józsi bácsi a könyvek minden betűjét kívülről tudja - memóriája mindig is legendás volt - s a többi tárgyak származási helyét is, hiszei^zok évtizedek emlékeit hordo^B magukkal. Mindegyikhez társul egy történet, egy anekdota, ízesen elmesélve, miközben szabadkozik, hogy már nem úgy forog a nyelve, mint régen, s egy-egy név nem jut eszébe. Ugyan Józsi bácsi! Sok-sok fiatal megirigyelhetné még ezt a sok tudást és tapasztalatot, s miután nem ez az első interjú, amit vele készítek, jól tudom, mindez azért van, mert egy délutánban szeretné elmesélni egész életét. Nem dicsekvésből, mert azért volt abban bizony jó pár nehéz év is, talán inkább azért, logy újra és újra felhívja a figyelnet, az élet teljességét az adja meg, iá valamit igazán elhivatottan, sok izakértelemmel, szorgalommal nűvel valaki. Mint ahogy ő tette, a szőlővel, a borral, a gazdaképzőkön tartott előadásaival, mint megyei főkertész, a borversenyeken,.a Kertbarát körben, az Alisca borrendben és még sorolhatnám... Egy mondatban, az ő életében a legfontosabb volt a magyar mezőgazdaság, azon belül a nagy szerelem a szőlőtermesztés és borkultúra fejlesztése, megszerzett tudásának, tapasztalatainak átadása, s mindezeken belül és felül, Szekszárd város borainak ismertté tétele. Betegen is optimistán és segítő szándékkal Vitéz Horváth József beteg, mondja ő, ez azonban csak pillanatokig téma. Annál inkább a szakma jelenlegi helyzete, amelyről a következőket mondja: Most, amikora magyar mezőgazdaságból a nagyüzemi szakemberek megszöktek, és a sok kis magántermelő vette át a helyüket, akiknek a szőlő- és gyümölcstermesztésben nincs tapasztalatuk, nagy szükség lenne azokra a régi előadásokra, ahol a gazdák megfelelő szakmai oktatásban részesülhetnének. Akik erre rátermettek, azok magánvállalkozók lettek, s nincs idejük, mint tudjuk, a mezőgazdaság nem ismer ünnepnapot, vasárnapot. A szőlőtermelő vállalkozók, akiknek nem ez a szakmájuk, mielőtt belevágnának a több millió forintos vállalkozásba, tudniuk kellene, hogy meg tudnak-e birkózni a feladattal. Aki tőlem kér tanácsot, annak nagyon szívesen adok, ugyanis a szőlő és borászati szakirodalommal a mai napig naprakész vagyok, s örömömre szolgál, ha valakinek segíthetek. Ha hívnának, s ha erőm engedné, sok mindent tudnék a kornak megfelelően oktatni, segítő szándékkal elméleti irányvonalat adni. Ez csak így működhet, hogy az idősebb generáció átadja a tudását, akár családon belül is, mint ahogy nálunk történik, a gyerekeimnek, sőt már az unokáimnak. Elmondom, mert büszke vagyok rá, hogy paraszti hangyaszorgalommal dolgoztam végig az életem, és jól sáfárkodtam az „örökségemmel". Édesapától a szent magyar anyaföld szeretetét, édesanyámtól az emberek szeretetét tanultam meg és örököltem. Ehhez még hozzájön Baumann Zoli bácsi pincevezető - első főnököm - útnak indító gondolata, amelyet 19 éves koromban kaptam tőle, s amely szerint éltem és dolgoztam egész életemben: „Aki ezen a kapun belép, az nem állást, hanem hivatást választ." Üzenet az utódoknak A több mint három évtized alatt 34 tanítványom volt, s ezek közül mindössze négy lett „hűtlen" a hivatáshoz, azok sem saját elhatározásból. Jelenleg Szekszárdon nagyon sok és kiváló szőlőtermesztő és borász szakember dolgozik, ők az utánpótlás, a szekszárdi bor sikerének zálogai. Mindegyikkel jó viszonyban vagyok, bárcsak ők is egymással ilyen viszonyban lennének. Meg kellene tanulniuk örüini egymás sikerének, s a szakmai féltékenység helyébe az emberbaráti és a szakma iránt feltétlen szeretet és az önzetlen segítségnek kellene lépni. Aliscavin Rt. Kovács József vezetésével, dr. Domonyai Péter, Dúzsi Tamás, Ferenc Vilmos, Halmosi László, Liszt Pincészet, Gál József vezetésével, Mészáros Pál, Módos Ernő, Probus Borászati Kft. Bajnok Sándor vezetésével, Sárosdi Ferenc, Takler Ferenc, Vesztergombi Ferenc, Vida Péter. Ők azok - remélem senkit sem hagytam ki, ha igen, az véletlenül volt -, akik kiváló borászok, nagy szakmai ismerettel rendelkeznek, s akiktől elvárható lenne, s remélem egyszer ez be fog következni, hogy a Szekszárdi borvidéknek egy közcélú zászlóvivője legyen. Ha ez megtörténik, akkor felsorakozhat majd Szekszárd is Magyarország kiváló borvidékei közé. Mindez csak akaraterő kérdése, hogy van-e aki a saját érdeke mellett Szekszárdi borvidék zászlaját magasba emelje. Bízom benne, hogy lesz, sőt már van is, csak még nem ért meg benne az elhatározás. Jó egészséget, szép tavaszt! Újabb és újabb történetek kerülnek elő Józsi bácsi emlékeinek tárházából, s a történetek mindig a borral, a szőlővel, a borversenyekkel, a tanulással és a tanítással kapcsolatosak. Ő felidézi megmutatja az összes kitüntetést, jómagam féltő kézzel megsimogatom őket, mennyi fáradság, mennyi munka, mennyi megalkuvás - ami nem jellemző vitéz Horváth Józsefre mennyi akarat van ezek mögött az írásos, kitűzős elismerések mögött. Miközben hallgatom a történeteket, érzem, hangja fátyolossá válik, s hogy véletlenül se vegyem észre, előjön a hamisíthatatlan Horváth Józsi bácsis vicceivel. Már sokszor hallottam őket, s mégis jókat mosolygok rajtuk. Mert olyan jóízűen tudja ezredszer is elmesélni, mint első alkalommal. A repülős, a bányász, a borász, viccek garmadájának, a „még ezt nem meséltem, ezt még muszáj meghallgatnod" anekdotákkal ér véget a nap, s másnap reggel, jókedvűen hív telefonon: „azt nehogy elfelejtsd, hogy az Alisca Borrendes fényképem legyen az újságban." Nem felejtem Józsi bácsi! S mást sem felejtek. Akárcsak azok, akiknek a nevéhez oly nagy reményt fűzöl, a szekszárdi bor felvirágoztatásában. A szép történeteket, a szellemes vicceket, a „volt menyasszonyod" finom pogácsáját, de leginkább a valamikori vakítóan kék szemed csippentését, amikor az ezer elmondott örök igazságot mondod, amely otthonod és présházad falát egyaránt díszíti: „Ha egy pohár magyar bort fogsz a kezedben, hogy édes álomba ringasd magad, gondolj a szőlőmívelő népre, mert minden pohár borban egy csepp verítéke benne van." Sas Erzsébet A világhírű Zepter cég 2003-ban is újabb fantasztikus termébeivei áll az Ön rendelkezésére. SZÉPSÉGÁPOLÁS. EGÉSZSÉGVÉDELEM, LAKÁSKULTÚRA a legmagasabb színvonalon. GONDOLJON A ZEPTERRE. A ZEPTER IS GONDOL ÖNRE! Személyesen. levélben, telefonon keresse a Zepter Tolna megyei képviseletének munkatársalt. 7100 Szekszárd, Augusz I. utca 11-13. • Tel.: 74/511-9I0. 74/511-911 Gondoljon a Zepterre, a Zepter is gondol Önre.