Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-03-09 / 9. szám

SZEKSZÁRDI 2003. MÁRCIUS 16. VASÁRNAP JUL Tizennégy évig a városi kapitányság élén Búcsúzik Soczó László Soczó László rendőr ezredes, a szekszárdi rendőrség kapitánya búcsúzik. Búcsúzik a kollégáktól, a helyi lakosoktól, a beosztásától. Vegyes érzelmekkel hagyja el a várost, mert úgy érzi Szekszárd a szívéhez nőtt. Élete legnagyobb szakmai kihívását azonban nem tudta és nem is akarta kihagyni: Salgó László országos rendőrfőkapitány őt jelölte ki Somogy megye rendőrfőkapitányának. - 1989. november l-jén neveztek ki Szekszárd Megyei Jogú Város rendőrkapitányává. Akkor 35 éves voltam. A megbízatásom előtt bűnügyi parancsnokként dolgoztam a bonyhádi rendőrségen. Egy kis létszámú alosztályt vezettem, hatalmas előrelépés és kihívás volt tehát számomra az új vezető beosztás. Ekkor a rendőrségen belül is komoly átszervezések és változások történtek. Büszke vagyok arra, hogy több éves munkámnak köszönhetően megváltozott a rendőri állomány magatartása. Elértem, hogy az emberek nem félnek, ha meglátnak egy rendőrt, hanem örülnek, hogy a közelükben van és vigyáz rájuk. Nem csak elfogadják, kérik a jelenlétünket. A legfontosabb feladat ugyanis szerintem, a bűn üldözése és a polgár segítése. Nem volt könnyű azon a szemléleten változtatni, hogy ne minden áron igazoltassanak és büntessenek a beosztottaim. - Volt, amit kudarcként élt meg? - Úgy érzem igazi nem volt. Inkább apró buktatók, de azok egyegy ügyhöz kapcsolódtak. A kilencvenes évek elején még kisebb problémát okozott az állomány egyes tagjainak alkoholfogyasztása, de szerencsére ez is megszűnt. Mindig azt mondtam a munkatársaimnak, hogy nekünk példát kell mutatnunk. Ha egy rendőr családi élete, vagy a közösségi magatartása nem megfelelő, akkor nem várhatjuk el a polgárok tiszteletét. Természetesen, ha valaki nem volt képes elfogadni a változásokat, attól megváltunk. - Az eltelt évek során biztosan összegyűjtött néhány sztorit. Megosztana néhányat az olvasókkal? - Kezdjük talán a legszomorúbbal. Ez még ma is mély sebeket okoz, ha eszembe jut. Mélységesen ledöbbentett mindenkit itt a kapitányságon, amikor egy kollégánk pár éve, játszott a gépfegyverével és közvetlen közelről agyonlőtte társát. Hiába a rengeteg figyelmeztetés, a hasonló esetek sajnos mégis bekövetkeznek. A történet sokkolta a kollégákat. Hogy a rendőri munka pozitív oldaláról is beszéljek, elmesélem a szekszárdi kapitányság egyik legpoénosabb akciójának történetét. A kilencvenes évek elején a szekszárdi piactéren elszaporodtak a zsebes tolvajok. A helyi rendőrök eleinte nem jártak sikerrel a tettesek elfogásában, mivel a tolvajok ismerték őket. Cselhez kellett folyamodnunk. Egy fiatal kollégánkat, kozmetikussal kimaszkíroztattuk, nőnek beöltöztettük, és kiküldtük a piactérre egy kosárkával. A cél érdekében egy Szekszárdhoz közeli rendőrségről is kértünk munkatársakat, onnan is jött beöltözve egy rendőr. Közben mi a kapitányságon szakadtunk a nevetéstől. A tettesek szerencsére ráharaptak a csalira, és kikapták az „ifjú hölgy" kosarából a tárcát, ami egyébként oda volt kötözve. Bukta. - Milyen érzéssekkel távozik Szekszárdról? Van-e valamilyen üzenete a szekszárdiak felé? - Vegyes érzelmek kavarognak bennem. Annak ellenére, hogy Bonyhádon lakom, félig-meddig szekszárdinak éreztem magam. Az utóbbi évtized javarészét itt töltöttem. Nagyon megszerettem ezt a várost, az embereket, ismertem a lakosok problémáit. A kollégáimmal egy jó csapatot alkottunk, ezért sajnálom, hogy búcsúznom kell. A másik oldal viszont, a kihívás. Egy rendőr életében a szakma csúcsa, egy megyei főkapitányi beosztás. Ezt nem lehetett visszautasítani. Szeretnék azonban mindenkit megnyugtatni, ez a szekszárdi rendőrkapitányság egy nagyon ütőképes, jól szervezett, lelkiismeretes hivatástudattal rendelkező állomány, itt a folyamatosság teljes mértékben biztosított lesz. Ez nem az mélyemhez kötődik, hanem^pez a csapathoz, akik továbbra is a lakosok biztonságának védelmét, és a bűn üldözését tartják szemük előtt. - Lehet már tudni valamit az utódjáról? - Hogy ki lesz az utódom, azt az országos főkapitány dönti el. Én semmilyen találgatásba nem szeretnék belemenni, de biztos vagyok benne, hogy a legmegfelelőbb ember ül majd a helyemre, aki továbbviszi ezt az arculatot, és folytatja a munkámat. Mautner Márta Az asszonyverő Elítélték a zsaroló adónyomozókat Folytatás az 1. oldalról A bíróság döntése alapján N. Attilának 7 év 6 hónapot kell börtönben töltenie. A testület bűnsegédei közül K. Istvánt 2 év, N. Györgyöt 1 év 6 hónap, Sz. Andrást pedig S év szabadságvesztéssel sújtotta. N. György büntetését azonban 2 év próbaidőre felfüggesztette. Az elsőrendű vádlott, N. Attila az első bűncselekményt 2000 elején követte el. Sz. András ebben, és több ezt követőben is közreműködött. A vádlottak hosszú időn át megfélemlítettek és megfenyegettek vállalkozókat, s ellenük folyó, ám nem létező eljárást színlelve megzsarolták őket. Eleinte százkétszázezer forintot, majd még többet csikartak ki belőlük. Volt olyan sértett, aki a munkára használt öreg autóját adta el, hogy „segítőinek" tudjon fizetni. Az indokolásban a bírónő elmondta, hogy Sz. András választotta ki az áldozatokat, akik között volt az egyik szomszédja, illetve jótevője is. A megnevezett vállalkozót az elsőrendű vádlott beidézte hivatalába például számlatömb-ellenőrzésre ahol hamisított jegyzőkönyvet mutatott neki, s közölte, amennyiben elfogadja „segítségét", s kifizeti a százezreket, elsimítja az ellene folyó ügyet. A megkapott pénzen osztozkodtak a zsarolók. A bíróság Sz. Andrást 2001-ben súlyos testi sértés miatt börtönbüntetésre ítélte, ennek végrehajtását felfüggesztette, de mivel a próbaidő a zsarolások elkövetéséig nem járt le, a két bűncselekményért egyszerre kell felelnie, így öt évet kapott. K. István másodrendű vádlott 2001-ben került a képbe, amikor Sz. András kiszállt. Jelentős össze-' gek vándoroltak az ő zsebébe is. N. György harmadrendű vádlott korábban adónyomozóként dolgozott. Ő pszichikai bűnsegédként működött közre és pénzért adatokat szolgáltatott az elsőrendű vádlottnak. Az ügyész valamennyi vádlott esetében súlyosbításért, a vádlottak és védőik enyhítésért fellebbeztek, a harmadrendű vádlott azonban gondolkodási időt kért. V. H. M. A szomszédok azt mondják, „bekattant a pasi". Ez a fordulat tavaly novemberben következett be életébe. Azóta, ha meglátja volt élettársát az utcán, oda siet, s alaposan elpáholta az asszonyt. Ezekben az ügyekben rendre intézkednek a rendőrök. A Szekszárdi Rendőrkapitányság illetékességi területén, a megyeszékhelyhez közeli településen lakik a 185 centi magas, 35 év körüli férfi, akinek úgy tűnik, az asszonyverés a hobbija. Volt asszonya pár hete feljelentést tett a kapitányságon, mert ismét az utcán és ismét rettenetesen megverte a volt élettársa, mondta el röviden a történetet dr. Törökné dr. Kaszás Rozália alezredes, Szekszárd helyettes rendőrkapitánya. Mivel ez nem az FELHÍVÁS! „Ma én, holnap te, holnapután talán, akit a világon legjobban szeretsz" A „Thermokezeléssel a Rák Ellen Szekszárd" Alapítvány kéri Önt, hogy adójának 1%ával járuljon hozzá céljának megvalósításához. első eset volt, a rendőrség a garázda ember előzetes letartóztatására tett javaslattal adta át az ügyet a Szekszárdi Városi Ügyészségnek. A városi bíróság megígértette a férfival, hogy pszichiátriai kezaj^aek veti alá magát, majd elengeWFAz ügyész ez ellen fellebbezést nyújtott be a Tolna Megyei Bírósághoz. A megyei bíróság 30 napra előzetes letartóztatásba helyezte az „erős" embert, aki e döntéskor ismét rendőrségi őrizetben volt. Miért? Mert mihelyt hazamehetett, az utcán meglátta volt társát, akit újból kíméletlenül összevert. Most már nem önállóan jár az elmeorvosi vizsgálatokra, hanem rendőri kísérettel. No és csuklóján a karpereccel. -vhmA cél: a Tolna Megyei Kórház számára egy lokális rákgyógyító gép megvásárlása. Adószám: 18860005-1-17 Segítségét minden rákos beteg nevében köszöni az alapítvány kuratóriuma