Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-02-03 / 4. szám

SZEKSZÁRDI 2002. FEBRUÁR 3. VASÁRNAP M Egy nevezetes szekszárdi nap XXVI. Talán meglepő, de ha belekukkantunk a Korok és emberek című Tolna megyei életrajzi lexikonba, amely Sipter Gézáné műve s első a maga nemében, azt látjuk, hogy szinte csak férfiak érdemesek emlékük maradandó fenntartására. Az a 15 nő, aki ott elvész a tengerben, vajon nem bővíthető-e méltó hölgytársakkal? Erre tesz kísérletet a most készülő Hajdani tolnai hölgyek könyve, melynek harmadik kötetéből, a Tolna megyei nőlexikonból mutatunk be néhány szekszárdi vonatkozású címszót. Abbaffyné Domsich Antónia (Szekszárd, 1840 körül - Hőgyész, ápr. ) írónő, irodalmi alak. ^^nsich János leánya, Domsich Lajos másodalispán és Domsich Antal '48-as tábori lelkész unokahúga. Férje Abaffy József méhészeti vándortanító és a Szegzárdi Dalárda szólistája. Több nyelven beszélő, irodalomban és zenei téren művelt, kiváló szervező, mindkét nőegylet, majd az Egyesült Szegzárd-Tolnamegyei Nőegylet választmányi tagja. Kedvezményezettként említi Hrabovszky Anna végrendelete, ez, akárcsak novellái és gondolatai a Hajdani tolnai hölgyek könyve első kötetében olvashatók. Az 1860-as évektől közel 300 elbeszélése, fürdői levele, útleírása jelent meg a vidéki lapokban és a budapesti női sajtóban. írói álneve: Anita. A megye legelső lapjának, majd a Tolnavármegyének szorgos munkatársa. Férje halála után, élete utolsó évejj^öltözött testvéréhez, Domsich ^^ló megözvegyült kereskedőhöz. Babits Mihály Tél című novellájában a művelt kisasszony alakja- _ Adám Eva, Kamenyitzky Etel (Bárót, Háromszék megye, 1875. aug. 20. - ?) tanítónő, írónő. Dicsőszentmártonban, majd Somorján tanított 1895-1916 között, 1906ban Temesvárott, 1908-ban Pozsonyban nyert irodalmi pályadíjat. írótársi, baráti kapcsolat fűzte Betnár Bélához, akinek Bonyhád és Vidéke című lapjában több novellát közölt, ezekből mutat be egyet a Hajdani tolnai hölgyek könyve első kötete. Hagyatéka részben a Tolna Megyei Levéltárban található. Arcképét, mely ismeretlen helyen lappang, Feszty Masa festette meg. Művei: Hadak útján Bp„ 1936., Báró Dániel Gábor ismeretlen följegyzései Szeged, 1938., Hogyan nevelték szülei Mailáth püspököt Szeged, 1938., Udvarhelyszék utolsó főbírójának ismeretlen emlékezései Szeged, 1938. Apponyi Sándorné grófné, gróf Esterházy Alexandra (1856. jan. 18. - ?) csillagkeresztes hölgy, Erzsébet királyné udvarhölgye, atyja Esterházy Ernő gróf, főrendházi tag, anyja Tengoborska Euphemia, férjével 1878. ápr. 27-én Pozsonyban kötött házasságot. Lengyelen élt 1878-tól. Számos jótékony tett, iskolalétesítés, templomfelújítás stb. fűződik nevéhez. Saját, XVII-XIX. századból származó hímzésgyűjteményét a megyei múzeumnak adományozta 1898-ban. Wosinsky Mór Tolnavármegye története című művéhez rajzokat készített. (Ezek egyike képünkön.) Dézsi Lajos megírja róla, hogy „a proletárdiktatúra idején energiájával megmentette a kastélyt Tévedtem... ...és elnézést kérek érte a Tisztelt Olvasóktól. A szekszárdi nevezetes napokról szóló összeállításban dr. Kelemen Endrét tévesen neveztem ki a megyei kórház főorvosának, s így összetévesztettem dr. Kelemen Endre sebész főorvossal. Erre dr. Nagy József hívta föl figyelmemet, köszönöm neki. Szintén tiszteletem háláját rovom le özv. Németh Antalné fényképészmesternek (aki e címét 19 évesen, elsőként szerezte meg az országban!), hogy felvilágosított Hangéi Flórával kapcsolatban. A szekszárdi céhek történetíróját tévedésből nagyatyja leányának tettem meg. Dr. Hangéi Ignác, aki 1882-1892 között vezette igazgatóként a megyei kórházat, boldogult Flóri néni atyjának, Hangéi Andor MÁV-főmérnöknek édesapja. Az is mulasztásom, hogy nem említettem meg azt: Tárnokira magyarosította nevét Hangéi Flóra. Tévedésemért még egyszer elnézést kérek, s már előre is köszönöm, ha valaki vétségemre figyelmeztet: a nagy Homérosz is szundikál olykor, hát még a kicsi! Dr. Töttős Gábor a kifosztástól, gyermekszanatóriumot rendezett be ott, s odaadással ápolta a kisdedeket". Férje halála (1925. ápr. 18.) után a lengyeli birtokot a teljes fölszerelésével, vámőrlő malommal és téglavetővel a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta. Az 1927. jan. l-jén átvett 3323 katasztrális holdnyi uradalmat az intézmény Gróf Apponyi Sándor Alapítványi Uradalomként kezelte, az özvegy csupán szerény életjáradékot kötött ki magának. (Képünkön ifjú aszszonyként.) Augusz Antalné, Schwab Klára (?, 1826. máj. 9. - Szekszárd, 1894. jan. 21.) báróné, földbirtokos, Liszt-művek dedikáltja. Augusz Antallal, a későbbi báróval 1843. máj. 25én kötött házasságot, e frigyből született Anna, Ilona, Antal, Klára és Imre. Sokak szerint jelentős szerepe volt abban, hogy férje a konzervatív nemességhez pártolt. Klára kiváló műveltségét a Páli Szent Vince Leányai zárdájában szerezte: több nyelven beszélt, értett az irodalomhoz, művészetekhez, de főleg a zenéhez. Szekszárdon Auguszné gondoskodott mindenről amikor a család vendégeként négy alkalommal járt itt Liszt Ferenc, aki gyakran zongorán is kísérte a szép hangú hölgyet. Több művét is neki ajánlotta, sőt zongorájába is bejegyezte nevét emlékül. A két helyi katolikus templom gyakran részesült Klára asszony adományaiból, a belvárosi templom számára megszerezte Szent Klára míves szobrát. Antal fiát, férjét, Klára leányát és Imre fiát is eltemette. Az utóbbi - mivel Szekszárdra hagyta teljes vagyonát - kétségessé tette megélhetését. Ekkor formailag és kényszerűségből a személyes részért megtámadta a végrendeletet, majd megegyezett a megyeszékhellyel: lakóháza és szőlője megmaradt: a Schell-Bauschlott-család (unokája és veje) vagyonaként vitték tovább. (Augusznét az alsóvárosi családi sírbolt, mellékelt képét a Tolna Megyei Levéltár őrzi.) Dr. Töttős Gábor ÓDON DERŰ 126. Báli hölgykoszorú Nem csekély öniróniára vall, ha valaki a cikkét By-tang aláírással bocsátja a Tisztelt Olvasók elé. Akármilyen hihetetlen, de megesett ilyen: a Tolnamegyei Közlönyben Heczler Gyula királyi törvényszéki aljegyző írt hosszú éveken át ezen az álnéven humoros hangvételű tárcákat. Mi sem természetesebb, hogy 1897 január-február fordulóján a bálok s a hölgykoszorú ihlették meg. Február 7-i tudósításában ízelítőt kapunk a pletykálkodó férfiból is. „Hát azt látta-e, Nagyságos Asszonyom, hogy a kaszinó örökifjú alelnöke folyton fiatal lányok körül settenkedett? A feleségét persze otthon hagyta, s elhitette őnagyságával, hogy az estélyen hivatalból kell jelen lennie. Velünk azt is el szerette volna hitetni, hogy hivatalból udvarol, de hogy igaz volt-e, kinyomozni nem lehetett... Egypár csinos bakfist, igézően naiv és csodamód szép gyermeket is volt alkalmam látni. A kis Gratchen nem tartozott ugyan közibük, de azért ennivalóan csinos volt. A Tódor bácsi kis lánya is erősen pályázott a bálkirálynőségre. Hogy méltán, azt Kuli haláláig kész bizonyítani. Hanem udvariasabb táncost még nem láttam, mint Bali Sándor: tánc közben térdelve fejezte ki hódolatát táncosnője, egy szép fiatalasszony előtt. Rossz nyelvek ugyan azt mondják, hogy ez a térdelés kissé, hogy úgy mondjam, önkéntelen volt, de hát a rossz nyelvekre köztudomásúlag nincs mit adni... Az se volt rossz, ami velem történt. Palást úrtól (Borzsák Endre református lelkésztől) kérdem nagy áhítattal, hogy kislánya itt van-e az estélyen? - Hisz most táncolt Ön vele, s mégsem látta? - kérdi mosolyogva... Menten kámforrá váltam. Valaminthogy kámforrá vált a Klinger bácsi is egy Hiób-hír (vészhír) hallatára. Úgy történt a dolog, hogy Kálmán nagy titokzatosan súgta a fülébe: egy fiatal menyecske el szeretné táncolni vele a második négyest. - Igazán? - kérdi Klinger bácsi, - megyek rögtön. És ment is rögvest - ki a teremből. Színét se láttuk többet." Szóval ilyen volt a báli hangulat négy emberöltővel ezelőtt: Bytang jó. Lanius Excubitor . i.