Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)
2002-02-10 / 5. szám
SZEKSZÁRDI 2002. FEBRUÁR 10. m JTUUAHKUL VASÁRNAP M Egy nevezetes szekszárdi nap XXVII. Ha az ember megtehetné, hogy egyetlen napra visszamehetne a száz évvel ezelőtti Szekszárdra a mai kíváncsiságával, s remélhetőleg jó vezetőt kapna, az ott szerzett élményeket napjai fogytáig írhatná. Noha ilyen utazásra nincs lehetőségünk, egy-egy életútból érezzük, hogy mögötte még a készülő Tolna megyei nőlexikonban is valóságos regény sejlik föl. Babits Angyalka (Angelika), Kiss Istvánné (képünkön ^ édesanyjával) (Szekszárd, 1886. máj. 5. Bp., 1935. márc. 29.) biológia-testnevelés szakos polgá• pkolai tanárnő, a költő húga. A ajer-Arlow-féle magániskolába járt szülővárosában, majd a pécsi és a szabadkai tanítóképző növendéke volt. A budapesti Erzsébet Nőiskolában szerezte képesítését, amely után anyaiskolájába tért vissza, s ott tanított halála évéig. Számos rendezvény szervezése és a fejlettebb mozgáskultúra meghonosítása mellett egy 1925-ben írott cikk (Kovács Dávidné Nagy Lujza) is nevéhez fűződik. Bátyját igen tisztelte, házassági tanújául is őt kérte fel. Alakja ott lebeg Török Sophie emlékezésében is. Babits Mihályné, Kelemen Auróra (Szekszárd, 1855. jún. 29. Szekszárd, 1945. dec. 1.) a költő édesanyja, irodalmi alak. Atyja Kelemen József, anyja Raácz Vincencia. A Majer-Arlow-féle magániskolába járt, ahol német, francia, ének és zongora tanulmányokat is folytatott. Férje Babits Mihály kúriai bíró 1882. december 16-tól annak 1898-as haláláig, frigyükből négy gyermek született, de csak István élte őt túl. Özvegysége s az ezzel együtt járó szegénység ellenére mindhárom gyermekét felsőfokú tanulmányokra késztette. Költő fia számára meghaladandó példát, számos vershez és a Halálfiai című regényhez mintát adott, noha ezzel alkotójuk meglehetősen szabadon élt. Ez a tisztes anya kisvárosi helyzetét tekintve több mint kellemetlen lehetett, de korholásnak még csak nyomait sem fedezzük fel. (A mű egyes részletei a Hajdani tolnai hölgyek könyve második kötetében is olvashatók.) Mindenre kiterjedő szeretetének és gondoskodásának is szép emléket állít Török Sophie 1941-es visszaemlékezése. (Képünk Wachter Klára felvétele.) Babus Jolán (?Lónya, 1917. Szekszárd, 1967. máj. 5.) tanár, néprajzkutató. Vásárosnaményban tanított, múzeumot alapított, majd a szekszárdi múzeum néprajzosa lett. Főleg a Sárközt kutatta, de a kékfestés eszközeit is a múzeumba juttatta, az 1945 utáni első kiállítás néprajzi részének rendezője. A Népünk hagyományaiból című sorozatban Tiszaháti falucsúfolók című kötete (Bp., 1955-1956.), valamint A lányai vizek néprajza című műve (Bp., 1959.) jelent meg önállóan. Batiné Stancsics Fanni, Bati Jánosné (Szekszárd, XIX. század Szekszárd, XX. század) dajka, majd polgári iskolai matematika-természettan szakos tanárnő. Férje Bati János szekszárdi kisdedóvó. Az ő betegsége miatt, megélhetésből kényszerül a képesítés megszerzésére, amit szülővárosában kamatoztat 1905-ig. Arany János élete és költészete című füzete 1898-ból, amely az igényes Tolnavármegye az évi 14-15. számában napvilágot látott, s amely előző évben nyilvános rendezvényen is sikert aratott, jól mutatja tudását és tehetségét, de irodalmi érdeklődését is. Benczelits Erzsébet, Geiger Gyuláné (Szekszárd, 1859. - ?, 1942.) polgári iskolai tanárnő, irodalmi alak. Atyja Benczelits Ignác '48-as tiszt, majd törvényszéki bíró. Férjével, Geiger Gyula törvényszéki jegyzővel - a későbbi lapszerkesztővel és ügyvéddel - 1878. szept. 23-án kötött házasságot. Gyermekeik: Geiger (Dienes) Valéria professzornő és Geiger Edit tanárnő. Az egykori Szent László, ma Babits Mihály utcában élt a szerkesztőségül és ügyvédi irodául is szolgáló Pécsy-féle házban. Vendel-Mohay Lajosné és a Halálfiai visszaemlékezése szerint a Babits-házzal kertszomszédok voltak. Miután férje elhagyta, leánya visszaemlékezése szerint „egészen rövid idő alatt először letette a vizsgát a négy polgáriból, azután egy év alatt letette a vizsgát a négy tanítóképzőből, s újabb egy év alatt letette - de ragyogóan mindegyiket! - a polgári iskolai tanítóképzőből az irodalom szakon Budapesten, a másikat Kalocsán az apácáknál". Leányait 1892-től, pápai állami polgári leányiskolái segédtanári kinevezésétől egyedül nevelte. Rendes tanárrá 1894-ben nevezték ki Pápán, ahol 1926. szept. l-jén nyugdíjazták. Számos cikke jelent meg férje lapjában, a Szekszárd Vidékében és más lapokban, 1902-ben a Nemzeti Nőnevelésben is A kézimunka tanfolyamok átalakításáról címmel. Ünnepi beszéde a pápai iskola 1904-es értesítőjében olvasható. Szépirodalmi közleményeit Árvácska álnéven jelentette meg. Babits Mihály Halálfiai című regényében Hintáss Gyula feleségét, Erzsit mintázta róla. (Képünkön férjével és Valéria leányával.) Dr. Töttős Gábor ÓDON DERŰ 127. Nőtörténeti morzsák Az ember akárhogy igyekszik is, egy nőlexikonból mégis kénytelen kihagyni olyan adatokat, amelyek pedig nagyon jellemzőek korabeli férfitársaink szemléletére. Ahogy 1840 körül még természetes volt a csak férfiak számára létesített óvóképző - mert ugye a nőkre ilyen komoly feladatot nem lehet bízni -, ugyanúgy ingatták fejüket dédapáink 1902. január 19-én a következő híren: „Nők a közigazgatásban. A jegyzői írnokot kereső jegyzők körében bizonyára nem kis szenzációt fog kelteni az a hír, hogy a jegyzői teendők minden ágában jártas fiatal leány állást keres. Megtörtént hát a csoda, hogy a nők a közigazgatásba is vágyódtak, és pedig a legsokoldalúbb branzsba (csapatba), akinek még a fináncdirektor is parancsol. Nő mint jegyzői írnok! Tessék csak elképzelni a kisasszonyt a községi kupaktanács élén, vagy amint házrul házra jár a lovakat és hat éven felüli gyermekeket konskribálni (összeírni). Aztán meg, ha véletlenül csinos a jegyzősegéd-kisasszony, akkor a jegyzőné..." A mondat eredetiben is így végződik, majd a Magyar Közigazgatásból idézi a hirdetést és hozzáteszi: „Jegyző urak! ímhol a kedvező alkalom a nőemancipációnak helyt adni a közigazgatásban." A szerkesztő úr bizonyára elégedetten dőlt hátra székében, hogy azzal a rengeteg eszével és kazalnyi humorával milyen pompás kis hírecskét kanyarított a Tolnavármegyébe. Nem sokáig örülhetett, mert a következő héten már a következő hírecskét hozta a január 26-i szám harmadik oldalán: „Nők a közigazgatásban cím alatt lapunk múlt számában közölt hírre vonatkozólag azt írják nekünk, hogy a Magyar Közigazgatásban hirdetett női jegyzői írnok egyáltalán nem az első fecske, amennyiben már vannak ily egyének, éspedig Tolna megyében is. Az egyik községházán, aki ott megfordul, megláthatja az egyik iroda ajtaján a kis névjegyet, melyen olvasható, hogy abban a szobában N. N. segédjegyzőnő működik, csendesen bár, de közmegelégedésre!" Ilyenkor tépi a haját a kutató: végre megtalálta, hogy 1902-ben már volt női jegyző, de hogy ki, azt a diszkréció miatt talán már soha nem tudja meg. Oda egy érdekes címszó... Lanius Excubitor