Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-02-10 / 5. szám

2002. FEBRUÁR 10. - SZEKSZÁRDI VASÁRNAP $ PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Tolna Megyei Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány pályázatot hirdet az idegen nyelvoktatás bővítése, színvonalának emelése céljából. Pályázni lehet a nyelvoktatás választékának bővítésére - elsősorban az EU kompatibilis nyelvek területén valamint a nyelvoktatás színvonalának emeléséhez szükséges eszközfejlesztésre. Előnyt élveznek az e tekintetben ellátatlan oktatási intézmények. Pályázni lehet a közalapítvány által összeállított oktatócsomagok valamelyikére. Pályázhatnak: - középfokú oktatási intézmények - idegen nyelv oktatásával foglalkozó civil szervezetek -jelentős külkapcsolatokkal rendelkező és fiatalokkal foglalkozó civil szervezetek Beadási határidő: 2002. február 18. Bővebb felvilágosítás és pályázati adatlap a TM GYIK titkárságán kérhető Sándor Tamásnétól. (Szekszárd, Béla tér 6.) Telefon: 74/311-928 A pályázat szponzora a Paksi Atomerőmű Rt. Dr. Braun Márton a Fidesz-Magyar Polgári Párt és a Magyar Demokrata Fórum közös képviselőjelöltje Tolna megye l-es számú választókerületében. A jelöltet támogatja a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség és a Kisgazda Polgári Egyesület is. Ajánlószelvényeiket leadhatják a Horváth Sport üzleteiben (Tesco Áruház, Skála földszintje), Fidesz-iroda, Szekszárd, Hunyadi u. 4. Telefon: 511-727 63 krajcár előirányzat szerepelt. A Helytartótanács engedélyével részben a nemesi felkelő sereg, részben a „honnyi" házipénztár terhére akarták folytatni a székház rendbetételét. Az első évben építőanyagok közül komoly gondot jelentett a fa és a mész hiánya. A vármegye segélykérésére herceg Batthyányi Fülöp szálkai uradalmából 50 000 tégla égetéséhez elegendő fát, a pécsi püspök [Mecsek] nádasdi birtokáról 10 000 db, herceg Esterházy ozorai-dombóvári uradalmából 100 000 darab téglát ajánlott fel. Továbbra sem volt azonban a munkálatok folytatásához a vármegyének elegendő pénze. Az 1809es Napóleon elleni nemesi felkelés (insurrectio) a győri kudarccal végződött, ám a vármegyék, így Tolna vármegye hadi pénztárát is kiürítette. 1811-ben a Helytartótanács engedélyezte, hogy a felkelő sereg pénztára helyett (melyben egy fillér sem volt!), a vármegye házi•

pénztárát használhassa építkezési, tehát beruházási célra. Külön előírta azonban az adózók „kímélését és a pénzről történő pontos elszámolást." E kitétel oka valószínűleg a korábbi kedvezőtlen országos tapasztalatokban keresendő. 1814-ben a megye az építkezés további szélesítését szorgalmazta, mert a levéltár kinőtte szűk helyét. A helytartótanács azonban még 1817-ben sem volt hajlandó az újabb 10 000 forintos beruházást engedélyezni. Természetesen ez nem volt véletlen, hiszen a vármegye nem készítette el a korábbi építkezésekről pontos számadását, és nem tudott produkálni olyan előirányzattervet sem, amelyben az építkezés teljes befejezésének költségei szerepeltek volna. Egyes feljegyzések szerint 1819ben újabb terv született a vármegyeháza építésére. Ez soha nem valósult meg. 1821-ben a helytartótanács utasította a vármegyét, hogy „tartsa jó karban az eléggé tágas megyeházát, és ha a levéltár nagyobb helyet kíván, elég hely van a házban." Vagyis oldja meg gondjait a jelenlegi épületen belül. Közel egy évtizedig eredménytelenül tanácskozgatott a vármegye a problémák megoldásáról. A korra nem volt jellemző az egyéni áldozatvállalás. Ahhoz más szemlélet kellett. Ehhez járulhatott hozzá országos méretekben gróf Széchenyi István hazafias példája, aki az első reformországgyűlésen birtokai éves jövedelemét (60 000 Ft) ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia létrehozására. Ebben az időben egyre erősebb lett Tolna megyében a liberális ellenzék. A vármegye 1825-ben az 1804-es elképzelésre alapozó új tervet készíttetett. A földszintes északi börtönszárny és a kocsiszínt bővítése valamint emelet-ráépítés szerepelt a tervben. A börtönszárny közepére egy magas belső terű kápolna került, köré csoportosították a börtöncellákat. Az 1826. szeptember 18-i közgyűlésen, végre megunva a korábbi, évenkénti tervezgetéseket az épület toldozgatására, a „nagyszámban megjelent Karok és Rendek" fordulatot jelentő döntésre jutottak. Elhatározták, hogy a „honynyi" pénztár 1822/23 évi pénzmaradványán (=11 505 Ft) kívül a jobbágyokra újabb terheket nem rónak. Az adózó nép csupán a szükséges kézimunkát „szokott beszámítás fejében fogja ingyen teljesíteni". A tervezett építési költséghez a levéltárban őrzött 1813. évi jegyzéket használták alapul. E szerint a vármegyei nemesi birtokok nagysága 19261 ideális sessio (eszményi telek). A birtokosoknak az építési költségekhez birtokaik arányában kellett felajánlani támogatást. Az építtető bizottság tagjának Perczel Sándort, Paur Antalt és Augusz Antalt választották. A vezető Csapó Dániel lett. A vármegye komoly elhatározását bizonyította, hogy a tervezést a neves pesti építőmesterre, Pollack Mihályra bízták. A kivitelezés feladatát Stamm Jakab szekszárdi kőművesmester kapta. Az elkészített pompás székház oszlopos, a Nemzeti Múzeum bejáratát mintázó formája azonnal elnyerte a Rendek tetszését. Ami némileg mérsékelte a felbuzdulást az a költségvetés volt, ugyanis összege a házi pénztár és a rendi felajánlás mennyiségének kétszeresére rúgott. Mint a hamar be nem fejeződő nagy építkezések, úgy a vármegyeháza építési költségei is évről évre emelkedtek. Mivel a megye nem tett le elhatározása megvalósításáról, az építkezés évei alatt a megye talpra esett vezetőinek számos pénzteremtő akciót kellett szervezni a nagy mű elkészülése érdekében. Nem bonyolítva és untatva az olvasót a pénzügyi manőverekkel, az indulási költségek sokszorosára emelkedő számsorokkal, csak a végső összeget közöljük, amely elérte a 160 000 forintot. Ezen summa felét a vármegye adózó jobbágyai adták és az éveken keresztül a vármegyei házipénztárból került a felhasználókhoz. Az ingyenes kézimunka (robot) teljesítése szintén jobbágyi feladatnak számított. A költségek másik felét a nemesek felajánlásaiból fedezték. Tolna vármegye közönségének székházát, tehát a szó legszorosabb és legnemesebb értelmében vármegyénk közönsége teremtette fillérjeiből és forintjaiból. A Pollack Mihály tervei alapján átformált épület falai között, közel 170 éve hozzák döntéseiket a megyét irányító testületek. A napjainkban sötétben is nappali szépségében pompázó épületre méltán lehet büszke nemcsak a megyeszékhely, Szekszárd, de egész Tolna megye lakossága. Dr. Dobos Gyula Magyar POLGÁRI PÁRT MDFi