Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)
2002-12-22 / 46. szám
2002. DECEMBER 22. VASÁRNAP M SZEKSZÁRDI Jaj, de szép a karácsonyfa Szekszárdon is a legtöbb átlagotthonban minden évben különösen szép a karácsonyfa. Az ünnepek közeledtével a felbuzdult tömeg egymást agyontiporva indul meg a különböző faárusokhoz és mindenki a magáénak akarja a legszebb, a legnagyobb, a legformásabb, a legzöldebb, a legillatosabb, a legtekintélyparancsolóbb „fák fáját". Van, aki eggyel már meg sem elégszik, kapásból kettőt vagy akár többet is visz haza, mondhatni habzsolja az élvezeteket. Hazaérve aztán a család körbejárja az újdonsült fácskát, a kutyus megszaglássza és mindenki elégedetten nyugtázza, hogy idén is a legtökéletesebbet választotta. Pár napig pihentetik a kis fát, aztán a nagy nap alkalmával megkezdődhetnek a munkálatok. Ilyenkor jön csak felszínre, hogy még a legtökéletesebb fa sem olyan igazán tökéletes, hisz a faragása kifejezett kín, egyszer túl nagy, utána túl kicsi... Sohasem stimmel, a kérgéből csak úgy ömlik a gyanta, és csupa ragacs lesz az ember keze, a kecses és aprócska ágakat már a kisebb díszek is földig húzzák, a csillagot lehetetlenség rápréselni a csúcsára, az égősör nem éri körbe, az alsó ágak túl mélyen lógnak és egy ajándék sem fér be alá, arról nem is beszélve hogy már az első nap hullajtja • tűleveleit és a formája is mintha más lenne... Akárhogy fogatja az ember, intha kicsit megnyomódott volna. Megy a káromkodás és a szidalmazás a faárus anyukáját illetően, akinek az édes fia vagyonokat kért el egy ilyen „rút és otromba" rémségért. Szép lassan aztán mindenki beletörődik, hogy jobb már nem lesz, hisz minden valamirevaló fenyőt rég elkapkodtak a többiek. Este pedig megérkezik a család többi tagja, leülnek vacsorázni, beszélgetnek, jól érzik magukat és kiosztják az ajándékokat. Mikor levonul a vendégsereg a kis család megint magára marad a fával és valami furcsa érzés fut rajtuk végig... Talán ez a fa nem is olyan csúnya... Az ágai mintha kicsit megemelkedtek volna, és úgy tetszik az elmúlt időben alig hullt ki levele, a kicsomagolt ajándékokat mintha csak a fa alá tervezték volna, a csillag sosem villogott még fényesebben a fa tetején, a díszek ezer színben szórják vissza a szoba fényeit, a gyanta már rég nem csöpög, az égősor finom eleganciával tekeredik a levelek közt, és szemmel láthatóan a kis fenyő a formáját is visszanyerte, már korántsem otromba és szögletes. A család megszeppenve nézi a fácskát, hirtelen az a bizonyos faárus is szimpatikusabbnak tűnik mint délelőtt és még az érdeklődő kutyus is úgy véli: sosem volt még ilyen szép kis fája az egykor elégedetlen családnak. Az este továbbra is kellemesen telik, és valóságos szívfájdalom vízkereszt napján megválni a szeretett fenyőcskétől. Az aprócska fenyőfa pedig méltán érezheti, hogy betöltötte előírt rendeltetését... Hogy mi segítette hozzá, sosem tudjuk meg... talán ez is csak a kis „karácsonyi varázslatok" egyike... Dorcy:) • Karácsonyi hangverseny Idén is szép számmal érkeztek a az énekhang pedig legalább ennyire Művészetek Házába, hogy meghall- szerves részét képezte az est varágassák a főiskola már hagyomá- zsának. nyossá vált karácsonyi koncertjét. A zeneszeretők minden bizonnyal A hallgatókon kívül köszönetünmegtalálták az ízlésüknek legkedve- ket kell kifejezni az ének-zene intésebb darabot, hiszen a gregoriántól zeti csoportnak, hogy közreműkökezdve a műzenéig szinte minden désükkel és a hallgatók felkészítésékor képviseltette magát. vei ez évben is örömet szereztek váMintegy ízelítőül: elhangzottak rosunknak; név szerint: Pajor MárRimszkij Korszakov, Marcello, VI- tának, Müller Jánosnak, Csurgai valdi, Weber művei, felcsendült Violettának és Tóthné Lázár NoémiHandel Vízizene szvitjének három nek A hagyományokati mint tu d_ tétele, a hangversenyt pedig J. S. juR {omos örizn i . ezt biztosítj a Bach muzsikaja zarta. ., , .. A főiskolai kar hallgatóinak zene- m a' d f ? rengeteg hangszeren ,átszeretetéről árulkodik az a sokféle sf 6/ énekhangját k éP z ő ^főhangszer, amellyel emlékezetessé aklkben m é8 csak most éledezik a tették e hangversenyt. A fúvós szereplési vágy és szerencsénkre hangszercsalád dominált, hiszen m é8 töb b év áll előttük az intézmegszólalt a harsona, tenorkürt, fu- mény falain belül, hogy stílusukat, vola és a furulya. A billentyűsöket szakmai tudásukat csiszolják, gyaaz orgona és a zongora képviselte, rapítsák. PanyiZita KIS PÁL ISTVÁN Szekszárdi harangok ...Lám... azt hittem már végképp árvaságra vagyok, elhagytak az egek, s elhagytak a végső fohásszal hitüket felhőkbe vetélő, feketékbe hulló, fehérlő angyalok... Csorgatták az árnyat sötét szurdokokból felém kapaszkodó álnok polip-rémek, fázó tenyerekbe dermed így a lélek, kékül, ha az ujja jéggyöngyöket morzsol... S míg a decemberi zúzmarás fehérre káprázata múltán ráébredne végre, azt súgja az Álom: Ne kételkedj! Remélj! Jön, a csillagpárát égboltjára hintve, jön, hogy vacogásod dallá melegítse, harangok szavával velem üzen az Éj! ... rám ... rám lelnek, és körbe táncolnak a fények, ingecskékbe bújva dalolnak a hangok, úgy emelik égre zengve a harangot, csillagfény-jászolba dajkálja az ének... Bársony lett a kertek kabátja a dérrel, minden kicsi házon fényével az ablak jégrózsákat árul remélt holnapoknak, tudva, hogy derűje hálakönnyet érlel... Hószín lepedőjét körbe teregetve pihepuhaságot kerenget az este, s miközben integet: Itt vagyok! Itt! Hahó! pillámra leheli csókját a hópehely, szellőhintójáról leszállva társra lel; választottja lettem - ámít a kis csaló... ... már... minden torony felől égi zsongást hallok, köröttem a zúgás csengve-bongva árad, szólítják a mennyből mind a harsonákat, angyalok szaván a szekszárdi harangok... Felragyogó fények rajongják a várost, dajka lelkű gyámja hermelinpalástja, s míg a lámpák sorát tejút fénye járja, mosolyogva int az Ünnep asztalához ...nem áltatom magam, múlandó e csoda, nem ülhetünk mindig, nem ülhetünk oda... mégis, ha az Álom, néha elcsatangol, csillagporba lépő vándor lesz az égen, olyankor majd mindig hallani remélem, mennyei dalát, ha szekszárdi harang szól!
