Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-12-01 / 43. szám

SZEKSZÁRDI 2002. NOVEMBER 10. VASÁRNAP m. Vasárnapi vendég Vendégem a Gemenc presszóban Retkes Anett, aki sosem szeretne Anettka lenni, s ma már családi nevével - bármennyire sokat csúfolták gyermekkorában - is elégedett. Természetesen randevúnkon nem a nevekről beszélgettünk, hanem a nyelvekről, a tervekről, a jelenről és a jövőről. Az életről és az emberekről alkotott véleményéről, egy tragikus baleset kapcsán, s természetesen arról, hogy milyenek a francia nők. - Anett! A bevezetőben felsorolt témákat természetesen ezen a rova ton belül csak érinteni tudjuk amiért elnézést kérek elsősorban tőled - viszont bízom abban, hogyha nem is mostanában, de egyszer találkozunk egy olyan könyvvel, amelynek az lesz a címe: Kalandos Maisaim Franciaországban... ^^emmit sem lehet tudni, most viszont más dolgokra kell összepontosítanom, ami a jövőm szempontjából nagyon fontos. - Mindjárt elkezdheted az összpontosítást, kezdve a születéseddel... - Szekszárdon születtem, a halak jegyében. Édesapám gépészmérnök, édesanyám laboráns. Két öcsém van. Az V. sz. általánosba jártam, a Garayban érettségiztem, francia nyelvből is. Felvételiztem Szegeden magyar-francia szakra, nem vettek fel, ezért kimentem Franciaországba, hogy még jobban megtanuljam a nyelvet. Ott töltöttem egy évet, újra felvételiztem, akkor 20 ponttal többet értem el, mint az előző évben, csakhogy akkor emelték fel a felvételi pontszámot 25-tel. Megint nem vettek fel. Jelentkeztem a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolára, tanító-francia Aa, és ott szereztem diplomát l^F-ben, ezzel együtt felsőfokú francia nyelvvizsgáról oklevelet. - Milyen emlékeid vannak az első franciaországi utadról? - Az egy három hétre szóló jutalomút volt - jó tanulmányi eredményeimért kaptam -, többen voltunk Magyarországról, s családoknál helyeztek el bennünket. Ez az út azért nagyon fontos, mert az összes utána következő kapcsolatom innen indult ki. A családban három gyerek volt, rajtuk keresztül nagyon sok fiatalt megismertem. A következő utam a sikertelen egyetemi felvételi után volt, levélben megkerestem a már ismert családot, s megkértem őket, hogy keressenek számomra, lehetőleg tőlük nem messze egy családot, akiknél dolgozhatok. így is történt, egy három gyermekes családnál, a gyerekekre vigyáztam, az anyuka fizika-kémia szakos középiskolai tanár, az apuka IBM-nél dolgozott felső vezető volt. Tartottam a kapcsolatot az előző utam alatt megismert fiatalokkal, együtt jártunk szórakozni, máig tartó barátságokra tettem szert. - Ezután következett a sikeres felvételi a kecskeméti főiskolán... - Remek társaságba kerültem, nem bántam, hogy így alakult a továbbtanulásom. Anyanyelvi lektorunk volt, így igazi francia nyelvet tanulhattunk, és az a tíz fős csapat, akik nagyon összetartottunk, kijutottunk egy hónapra Franciaországba, Bretagne-ba Rennes városába, s ott az egyetemen a nekünk szervezett különórákra jártunk. A főiskola fantasztikus négy évének, a társaimnak köszönhető, hogy így bírom ezt a nyelvet. Minden esztendőben összejövünk, ami szintén azt bizonyítja, hogy jó volt a társaság. Közülük megismertem egy párt, akik nagyon fontosak lettek a számomra. - Tanítói diplomával a kezedben mihez kezdtél, hiszen akkor mindenki menekült arról a pályáról... - Az a fiatal pár, akikkel Kecskeméten megismerkedtem szereztek nekem munkát, egy hotel-étterem tulajdonos házaspárnál. Alsaceben (Elzász) a kisfiúkra kellett vigyáznom, ugyanis ők éjjel-nappal dolgoztak. Itt iskolába is jártam, ahol szintén sok barátot sikerült szereznem, a világ minden tájáról. Megismerkedtünk egymás országának kultúrájával, ami azért volt jó, mert még sok francia sem tudta, hol van Magyarország. A legjobb barátságba egy cseh lánnyal kerültem. Barátságunkat egy életre szóló negatív élmény is szorosra fűzte. Véletlenül részesei lettünk egy autóbalesetnek, ahol a másik autóban egy harmincéves nő meghalt. Nekem három bordám tört el, s bár ez az eset negatív, de nagyon tanulságos eset volt számomra. Azóta az emberekről, az életről való felfogásom teljesen megváltozott. Közben természetesen tanultam a nyelvet, s szereztem az itthoni felsőfokú nyelvvizsga mellé egy kinti francia nyelvről szóló diplomát is. - Mikor jöttél újra haza, s mibe vágtál bele? - Hazajöttem 1998-ban, méghozzá azzal, hogy munkát keresek. Találtam egy hirdetést, amelyben Faddra keresnek pedagógust. Mindent tanítottam, amit a többi pedagógus nem akart. A rajzot nagyon szerettem, közel kerültem vele a gyerekekhez, felkészítettem őket rajzversenyekre, s megtanítottam őket arra, hogy bátran használják a színeket és a formákat. Egy évet tanítottam, s amikor napközis nevelővé tettek - bár ott is kitaláltam sok mindent, hogy vonzó legyen a gyerekek számára -, eljöttem. Szerencsém volt, ugyanis a szekszárdi Fordító Iroda többször kért fel fordításra, s őket kereste meg az a cég, ahol aztán el tudtam helyezkedni, s ahol ma is dolgozom, immár 3 éve, mint ügyintéző. - Térjünk vissza kicsit Franciaországba. A nyelven keresztül, hogy ismerted meg az ottani embereket? - Szimpatikus emberek, sokszor hallottam, hogy büszkék és nem olyan vendégszeretők, mint mi, magyarok. Nekem más a véleményem, csak jó élményeim és tapasztalataim vannak velük kapcsolatban. Idén nyáron 5800 km-t tettünk meg a barátommal, végiglátogatva minden családot, akiknél dolgoztam, s minden barátot, akiket kint szereztem. Nagyon örültek és óriási szeretettel fogadtak. Nagyon szeretem a francia kultúrát és a konyhájukat is. Sok salátát esznek, ami egészséges, igaz, hogy másképpen készítik, mint mi, de már megszoktam. Ott szerettem meg a sajtot, azt, hogy mennyi fajtája van. A külsőségekről annyit, hogy a nők valóban olyan soványak, mint a filmekben, valóban nagyon jól öltözködnek, s a parfüm illatot messze érezni lehet rajtuk. - Franciaországból térjünk vissza Szekszárdra, terveidhez, közeli és távolabbi céljaidhoz... - Legközelebbi célom, hogy megszerezzem a folyamatban lévő másoddiplomámat, tavasszal szeretném megszerezni francia nyelvből a negyedik oklevelemet, amely üzleti nyelvvizsga lesz. Távolabbi terveim között van, hogy olyan munkát szeretnék majd végezni, amely a francia nyelvvel kapcsolatos, s mindkét diplomámat tudom hasznosítani. Mondjuk egy francia cégnél termékmenedzselést. Jelenleg közgazdaságtannal foglalkozom, viszont a mai világban a több lábon állás, szinte elengedhetetlen. - Ha van szabadidőd, akkor azt mivel töltöd? - Tanulással és tanítással. Nagyon szeretek tanítani, s miután a francia nyelv választása számomra véletlen volt, angolt szerettem volna, a közeljövőben az angol nyelv tanulását is szeretném elkezdeni. Valamikor gyerekkoromban szerettem volna megtanulni szaxofonozni, ez már csak álom marad. Viszont énekeltem, táncoltam, s nagyon szerettem szavalni, versmondó versenyeken vettem részt. Ez ma már leginkább ünnepségeken fordul elő és franciául. Részt veszek minden, a városban történő, franciákkal kapcsolatos eseményen, szavalok, fordítok. Sok mindent szeretnék még csinálni, s a fentieken túl csinálok is, viszont azok helyett inkább azt szeretném elmondani, hogy nagyon sok mindent köszönhetek a szüleimnek, számíthattam rájuk, bátorítottak. Ők finanszírozták az első francia utamat, s édesapám mindig ösztönzött, hogy igazán csak ott tudom a nyelvet megtanulni. Fotó: Nagy Ágnes A Zepter Tolna Megyei Képviselete értesít minden érdeklődőt, hogy a Postabankkal kötött megállapodás értelmében, ÁRUVÁSÁRLÁSI HITELAKCIÓ keretén belül, ÖNERŐ NÉLKÜL VÁSÁROLHAT Bioptron-lámpát és más Zepter-terméhet. Még nem késő, karácsonyi ajándékot az egész családnak a Zeptertől, mert a legjobb befektetés és legszebb ajándék az egészség. 7100 Szekszárd. Augusz I. utca 11-13. • Tel.: 74/511-910, 74/511-911 Gondoljon a Zepterre, a Zepter is gondol Önre.