Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-12-01 / 43. szám

SZEKSZÁRDI VASARNAP 2002. DECEMBER 1. DK. SAÁROSSY ISTVÁN POSZTUMUSZ KITÜNTETESE Felesége emlékezik Pista bácsira" és a nehéz időkre Saárossy Istvánnéval, Erzsi nénivel most találkoztam először. De hiszem és bizom benne, hogy nem utoljára. A kedves és művelt idős hölgy - hihetetlen, de 82 esztendős - az első pillanattól tegezett, s elutasítva a „tessék szíves lenni"-t, kijavított: „Erzsi néni, legyél szíves"-re. Férjét pedig Pista bácsiként emlegette nekünk. Beérve a házba, a tágas előszobában megállt, rámutatott a letakart kötőgépre: - Óvónő voltam, de egészségi állapotom miatt váltanom kellett. Idehaza dolgoztam. Dolgoztam, mert a pénzre szükségünk volt. Nemcsak Erzsi néni, a szobák is Pista bácsira emlékeznek. A falakon rajzai, festményei - keretbe foglalva. A kitüntetések, s a POFOSZ-tól a közelmúltban posztumusz kapott A Hazáért Érdemkereszt - ezt Erzsi néni vette át - tanúsítványa" a vitrin üvege alatt. Az asztalon kikészítve a régi fényképek, s azok a megsárgult újságok, amelyekben Pista bácsiról szóló cikkek olvashatóak. Az ötvenes évek írásai olykor mocskolódóak és igaztalanok voltak. Jól tudjuk, milyen célt szolgáltak, s azt is, hogy mit készíttettek elő ezekkel a hatóságok. Megjegyzem azt is, hogy a cikkekben és a bírósági dokumentumokban Pista bácsi „Sárosi"-ként szerepel. Egy a és s betűt, valamint az y-t rendre elvették tőle. - Férjem szülei eredetileg felvidéken éltek. Apósom pénzügyi, illetve adó vonalon dolgozott, s mivel 1915-ben az Arad melletti Magyarpécskán kapott megfelelő munkát, oda költöztek. Férjem 1919. október 5-én született. Nyolc hónapos volt, amikor a családot vagonba pakolták, mert apósom nem írta alá a hűségnyilatkozatot. így kerültek - pontosabban így telepítették ki őket - Szekszárdra. Itt az albérlet után egy szoba-konyhás Vendel-telepi (a mostani Mészáros Lázár utca környéke) lakásba költöztek. Pista bácsi Szekszárdon érettségizett a gimnáziumban, majd a Pázmány Péter Egyetemen végzett, államtudományból doktorált - emlékezett Erzsi néni, s idézte férje szavait: „A közigazgatásnál nincs szebb szakma, mert benne van az embereken való segítés lehetősége." Miután Pista bácsi elvégezte az egyetemet, Vendel István polgármester felvette a városházára. Hivatalosan 1942-1953 között dolgozott ott. Erzsi néni sorolta férje hajdani beosztásait: volt gyámügyes, anyakönyvvezető, rendőri büntető bíró, foglalkozott a lakásügyekkel, ami sok gondot és szenvedést okozott neki. - Elmondom a paprikás asszony történetét - mosolygott titokzatosan Erzsi néni. De elbizonytalanodott. Mert nem volt biztos abban, hogy kirukkoljon-e férje jótékony „szabálytalankodásával". Kértem, tegye meg, hiszen ez is hozzá tartozik Pista bácsi portréjához. Akkoriban tilos volt tört paprikát árusítani a piacon. Amikor egy aszszonyt ezen rajtakaptak, bevitték a MEG H l VO Tisztelettel meghívjuk a Szent Gábor arkangyal 30 éve a Posta és a Bélyeggyüjtés Védőszentje - Szent Gábor Bélyeggyűjtő Egyesület bélyegbemutatóra. A rendezvény megnyitója: 2002. december 9. 11 óra A rendezvény helyszíne: Szent József Katolikus Általános Iskola Szekszárd, Bajcsy-Zsilinszky Endre u. 8. A bemutató alatt a helyszínen alkalmi bélyegzést használó alkalmi postahivatal üzemel. tanácsra, Pista bácsi elé. Miután kikérdezte a remegő nőt, kiküldte a folyosóra... Jó óra múlva ő maga is kiment, s elcsodálkozva látta, az asszony nem tűnt el, hanem várakozik. - Maga még mindig itt van? - ripakodott rá csöppet sem keményen, mire a nő megkönnyebbülten osont ki az épületből. - Átéltük a legnehezebb háborús időket és a Rákosi korszak minden borzalmát - jegyezte meg Erzsi néni, majd kérésemre megismerkedésükről beszélt. Igaz, játszottak együtt gyermekkorukban, de azt csak később idézték vissza... Erzsi néni miután 1941-ben Kalocsán elvégezte az óvónőképzőt, visszakerült Szekszárdra, s 1942 januárjától a „városnál" dolgozott. Például ő osztotta ki a kenyér-, a ruha- és a cipőtalp-jegyeket... Jó két hónap múlva elérkezett a József-napi bál, amelyen Pista bácsi gyakran kérte táncra - fotók tanúsága szerint is a roppant csinos Erzsikét. Ám a bál utáni udvarlásba beleszólt az élet: Pista bácsinak be kellett vonulnia, mégpedig a Munkácsi Hegyi Dandár Utász századhoz. 1943 karácsonyán Németországban amerikai fogságba került, s elvitték Franciaországba, ahonnan évek múlva jött haza. - Anyósom azon a napon is az udvaron állt és nézelődött. Az evangélikus templomnál feltűnt két katona, mire felsóhajtott: „De hol lehet az én két fiam?!" Bizony, ők közeledtek. Erzsi néni és a magas, barna hajú Pista bácsi hamarosan összeházasodott, s két fiúk született. Az ugyan elmondható, hogy boldogan és szeretetben éltek, ám a nyugalom elkerülte őket. Pista bácsit 1953 márciusában - valószínűleg a Szabad Népben megjelent cikk nyomán - elbocsátották a várostól. Erzsi néni úgy mondja, hogy dr. Polgár Ferenc vb. titkárnak köszönhetően az került a munkakönyvébe, hogy „hozzájárulással" lépett ki, így az különösebb következményeket nem jelentett. Bár igaz, hogy hónapokon át kénytelen volt favágóként dolgozni, mert máshova nem vették fel. Augusztusban mégis öröm költözött a családba: dr. Saárossy István elhelyezkedhetett a Központi Statisztikai Hivatal Tolna Megyei Igazgatóságán. A három év nyugodt munka után, 1956-ban a statisztikai hivatal delegálta Pista bácsit a Szekszárdi Nemzeti Tanácsba, ahol elnökhelyettessé választották. Kapitány Ferenc 1956 előtt, alatt, után Tolna megyében című könyvében így ír: „A Szekszárdi Nemzeti Tanács munk'ája pozitív volt, megőrizte a város rendjét, nem folyt vér." Pista bácsi november 5-től ismét a statisztikai hivatalban dolgozott, s igazgatójáról, dr. Máté Jánosról mindig szeretettel és tisztelettel szólt, ahogyan Erzsi néni is. A városi pártbizottság delegációja felkereste dr. Saárossy Istvánt, s felkérték, hogy vállalja el a tanácselnöki tisztet, hiszen a város három üzemében tartott közvélemény-kutatás eredményeként is az ő neve merült föl. - Férjem ezt átgondolta, s elfogadta. Azért, mert a bajban levő városa őt hívta, akkor az ő válasza csak igen lehetett. „Fél évig vitte a város vezetését, majd amikor eredeti munkahelyére visszamehetett, leköszönt. Sajnálkozásuk kifejezése mellett ünnepélyesen elbúcsúztatták, megköszj^ ték munkáját. Pár nap múlva, nSr ellenforradalmárt letartóztatták, s egy évi börtönre ítélték." - emlékezik könyvében Kapitány Ferenc. - Még ma is gyakran álmodom arról az időről - szólt Erzsi néni. Ahogyan akkor a valóságban, most álmomban készítem össze a bakancsot, a borotválkozó készletet, a törülközőt. Egy este megjelent négy „ávós" a Saárossy családnál. A házkutatást követően Pista bácsit letartóztatták, s öt hónapon át tartották fogva. - Ugyanakkor vitték be a Várközbe Budai Mátyást, Papp Istvánt, Sík Jánost, dr. Levente Istvánt és Bánhidi Gyulát - sorolta a sorstársak nevét Erzsi néni, majd azokra a szombatokra emlékezett, amikor bevihették hozzátartozóiknak a tiszta fehérneműt, s olykor pár percig beszélgethettek is. Cigarettát is vittem Pista bácsinak, mert dohányos volt. De odabent les^^ kott, mert olyan pici volt a zárkája, hogy - ahogyan mondta - a füsttől megfulladt volna. Dr. Saárossy Istvánt első fokon felmentette a bíróság. Ám az ügyész fellebbezett, s a Legfelsőbb Bíróság a „népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntettében" bűnösnek találta. Egy év börtönre ítélték, amit három évre felfüggesztettek. Pista bácsi a KSH-tól ment nyugdíjba. A rendszerváltást követően belépett a POFOSZ-ba. A kilencvenes évek közepén megbetegedett. - Szegénykém egy éven át nyomta a kórházi ágyat. Tizenegy tüdőgyulladása volt... - mondta halkan Erzsi néni, majd befejezésképpen így szólt: - 1997. október 5-én, 78. születésnapján örökre eltávozott a férjem. V. Horváth Mária Fotó: Nagy Ági