Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-11-10 / 40. szám

SZEKSZÁRDI 2002. NOVEMBER 10. <r JÍ.CIM^HKJJI TASAKNAP vasárnap m. Vasárnapi vendég Vendégem a Gemenc presszóban, Dombai Szilvia, a Tolna Megyei Önkormányzat nemzetközi referense, akinek - eddigi idei randevú vendégeimmel ellentétben - külföldre utazni hivatali „kötelessége". Szilvia azt is elárulta, hogy három hobbijából az egyik az utazás, ám azok az utak, amelyeket magánemberként tesz meg, mindenben különböznek a hivatali utaktól. - Szilvia! Amint az már a Kávéházi randevú sorozatban szokásos, egy rövid életrajzi adatfelsorolással kezdjük a beszélgetést. A korodra való tekintettel, ez eleve nem lehet hosszú... - Szekszárdon születettem, a legszebb hónapban, májusban. Szüleim fogtechnikusok, amint az már •

i ágon nálunk tradíció. Bátyám Dombai Gyula igazságügyi orvos szakértő, Budapesten él, nős, kisfia - akit az egész család imád egyéves. - Az egész család „érdekelt" az egészségügyben, te mégis valami egész más hivatást választottál. Kezdjük talán az iskoláknál... - Az általánost a gyakorlóban kezdtem és a IV-esben fejeztem be, az utolsó két évben, magántanárnál már tanultam németet. Pécsett, a Leőwey Gimnáziumban 1993-ban érettségiztem, s németből felsőfokú nyelvvizsgát tettem. Negyedikben döntöttem el, hogy az JPTE bölcsészkarára jelentkezem, német nemzetiségi szakra, s amikor felvettek, ott kaptam kedvet, hogy a hungarológiát - ami a külföldiek magyar tanítását jelenti - is felvegyem a német szak mellé. A diploma megszerzése után jöttem haza Szekszárdra állást keresni. ^fc Azért ezek az évek gondolom ^mn ilyen gyorsan teltek, egy dologra azért térjünk vissza. Tanulmányaid közben ki-kitekintgettél más országba, azzal a nem titkolt céllal, hogy nyelvet igazán megtanulni, csak akkor lehet, ha azon a nyelvterületen él az ember bizonyos ideig... - Másodikos gimnazista voltam, amikor ismerősökön keresztül Németországban, Weinheimben kaptam állást egy családnál, ahol először három, majd négy gyerekre kellett vigyáznom. A nyelv gyakorlásában, ez óriási előrelépést és segítséget jelentett. Szerettem Németországban dolgozni, beleláttam a család életén keresztül a német emberek életébe, s ez nagyban közrejátszott abban, hogy megszeressem az országot. Sokan mondják, hogy a németek nehezen barátkoznak, szerintem, ha megismerik az embert, akkor nagyon kedvesek. Az egyetem első évében pályázaton nyertem egy másfél hónapos egyetemi tanulmány utat, Heidelbergben tanulhattam az egyetemen, amely nemzetközi volt, s a világ számos országából érkeztek emberek, akikkel jó volt találkozni, barátkozni. Úgy éreztem, az volt az ottani tapasztalatom, hogy a német egyetemisták felvételi, tanulási, sportolási - és még sorolhatnám - lehetőségei sokkal szélesebbek, mint itthon nálunk. Még az egyetemi tanulmányaimmal párhuzamosan szereztem egy idegenvezetői képesítést. - Azt mondtad, hogy a diploma megszerzése után hazajöttél, hogy itthon állást keress... - Mindenképpen itthon szerettem volna dolgozni - már elég sokat voltam távol a szülői háztól - s szerencsém volt, mert akkor hirdették meg azt a pályázatot, 1998-ban, amelyet elnyerve, a jelenlegi és első munkahelyemre kerültem. Amikor elkezdtem dolgozni, úgy éreztem, még tanulnom kell, ezért Pécsett, a jogi egyetem által, első ízben indított Európai Szakértő képzésre jelentkeztem, felvettek és megszereztem a másoddiplomámat, amellyel a szakmai ismereteimet bővíthettem. Ezzel párhuzamosan elmélyítettem a gimnáziumban elkezdett angol nyelvet és a másoddiplomával egyidejűleg középfokú angol nyelvvizsgát tettem. (Zárójelben mondom, hogy terveim között szerepel a felsőfokú is.) - Pontosítsuk a munkádat, már amennyire lehet, egy ilyen szerteágazó tevékenységet... - A Tolna Megyei Önkormányzat Európai Integrációs Külkapcsolati Osztályán dolgozom, s főbb feladataim közé tartoznak: az Európai Uniós ügyek, kapcsolattartás a külföldi partnerjárásokkal és az Európai Unióval kapcsolatos összes információ eljuttatása az emberekhez. Két és fél évvel ezelőtt jött létre az Európai Információs Pont, amelynek munkatársa vagyok. A delegációk útjainak előkészítéséhez szükséges, hogy a tagországok és a tagjelölt országok meghívására utazó delegációt kísérve, nemcsak a nyelvtudásunkat hasznosíthatjuk, hanem összegyűjthetjük az összes ezzel kapcsolatos információt. Ezek az utazások a nyelvtudásomat is szinten tartják, ami nagyon fontos, hiszen nincs annál jobb érzés, mint utazás vagy tárgyalás közben elbeszélgetni más országban élő, más kultúrájú emberekkel, akik nagyon értékelik, ha valaki az ő nyelvükön beszél. - Manapság nem lehet úgy rádiót hallgatni, tévét nézni, újságot olvasni, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás ne szerepelne benne, pro és kontra. - A tárgyalások valóban most kerültek abba az időszakba, amikor az emberek konkrétan kezdenek érdeklődni. A mi irodánknak nagy szerepe lesz a tájékoztatásban, az informálásban, a felvilágosításban. Bizonyára mindenki egyetért abban, hogy ez egy óriási lépés az ország életében, s hogy az emberek ezt a lépést megtegyék, joguk van tudni a csatlakozás minden előnyéről és hátrányáról. Nekünk pedig, akik ezzel foglalkozunk, kötelességünk ezt a felvilágosítást, a legnagyobb körben és a leghitelesebben elvégezni. - Sok országban jártál, fel tudnád őket sorolni? - A következő országokban jártam a nemzetközi szervezetek kapcsán, valamint tanulmányutakon, illetve a Külügyminisztérium szervezésében: Ausztria, Németország, Horvátország, Olaszország, Belgium, Finnország, Norvégia, Spanyolország, Lengyelország, Dánia. - Szilvia! Még ha a szerénységed nem hozza nap mint nap felszínre, azért bizonyára érzed, illetve tudod, hogy sokan, akik eddig tudták vagy éppen most tudják meg, irigykednek, hogy ilyen világot látott vagy, hogy ennyi országban jártál? - Igen! Viszont a közvetlen környezetem, a családom, a barátaim nem - ugyanis ők tudják, hogy mennyi tanulás és munka van mindezek mögött az utak mögött, előtt, között - akik pedig nem ismernek, azoknak nem is tudom megmagyarázni. A legfontosabb, hogy amit csinálok, azt nagyon szeretem és a legjobb tudásom szerint végzem. S még valami, az, hogy ezt így érezhessem, ahhoz egy olyan biztos és ösztönző, megértő családi háttér kell, amilyen nekem van. - Amikor az utazásról kezdtünk beszélni, elmondtad, hogy neked, mint magánembernek is az egyik hobbid az utazás... - Általában utazási irodák által meghirdetett utakra megyek, koncepció nélkül, mindig előtte döntöm el, hogy hová. Valami felkelti az érdeklődésemet egy-egy ország iránt, s akkor úgy érzem, azt látnom kell. Az utazás, a német nyelvtanítás és az olvasás a hobbim, sajnos ez utóbbit sokszor hanyagolnom kell a sok elfoglaltság miatt. - Mindig minden fiatalra rákérdezek a beszélgetés végén a közeli és a távolabbi terveire. Nagyon csodálkoznék, ha a tieid között nem lenne betervezve a további tanulás... - Olyannyira, hogy már el is kezdtem harmadik diplomám megszerzését. Első éves vagyok a Pécsi Jogtudományi Egyetemen. Az a véleményem, hogy a mai világban a több lábon állás nagyon fontos. A jogot egyébként szakmailag is jól tudom majd hasznosítani. Szeretném az eddig megszerzett nyelvtudásomat szinten tartani, s bár túl távoli célokat nem szeretek kitűzni, azért még egy nyelvet szívesen megtanulnék. Fotó: Nagy Ágnes Életminőségét megváltoztathatja! • Terveit, álmait megvalósíthatja! • Jól akar keresni és jól akar élni? • Kiváló terméket értékesíteni? • HOZZON EGY IÓ DÖNTÉST! • Pályakezdő, karrierre vágyó fiatalok! • Agilis, aktív és empatikus nyugdíjasok! • Világhírű cég értékesítési munkatársakat keres! • Kétszer egyhetes kereskedői képzés, oktatás ingyenes! • HOZZON EGY IÓ DÖNTÉST! • Jól akar keresni és jól akar élni? • Kiváló terméket értékesíteni? • A döntést sokáig ne halogassa! • Munkatársunkat e számon hívhatja: 74/511-910, 74/511-911. 06-30/9945-898 Hozzon egy jó döntést!