Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-11-10 / 40. szám

SZEKSZÁRDI 2002. NOVEMBER 10. m J/XILWiKUl VASÁRNAP Konferencia a kábítószerügyi problémákról VASÁRNAP m. Az eddigi eredményeik: A KEF feejai számára szervezetfejlesztő Pninget tartottak. Helyzetfelmérést készítettek (adatok és szolgáltatók), tehát feltérképezték, hogy kik azok a partnerek, akik részt vesznek a prevenciós és terápiás tevékenységekben. Ezeket az adatokat közre adták a konferencián kiadvány formájában is. Kiemelte, feladatuk elsősorban a koordináció, a párhuzamosságok elkerülése, minden területnek legyen gazdája, tudjanak egymás munkájáról, hiányterületek felszámolásában segítenek. Szakembereket összefogja, szakmai kérdésekben elvi állást foglal, eligazodást ad, ezzel is segítve a területen dolgozókat. Ebből a komplexitásból adódóan hatékonyabban és eredményesebben működik városunkban a nemzeti drogstratégia által meghatározott területeken a munka. Gyakorló pszichiáter a drogtörvényről és eredményeiről Köztudott, hogy „Európa legszigorúbb drogtörvényét" alkotta meg a törvény 1998 őszén. A szabályozás üzenete ez volt: el kell riasztani a fiatalokat a drogfogyasztástól. Milyen eredményeket hozott ez a szigorítás, miért van szükség a módosítására, hiszen heteken belül a kormány elé kerülhet a drogtörvény újabb változata. Dr. Szemelyácz János, a Baranya Megyei Drogambulancia vezetője, a konferencia egyik előadójával beszélgetünk ezekről a témákról. - A drogfogyasztás világméretű előretörésével a dilemma a régi: a kábítószerfüggő bűnöző vagy segít^tere szoruló beteg, tehát a drogfogyasztás magánügy vagy társadalomi probléma? Hogyan foglal ebben állást a kormányzat és a gyakorló pszichiáter? - A kábítószer-használatnak biopszichoszociális okai vannak, mely szerint, számos ok állhat a háttérben, de ne feledjük, hogy a függőség kialakulásához „nyomósabb" érvek kellenek. Kb. 10 szociális használóból egy-két ember válik szenvedélybeteggé. Ha vannak is jól észlelhető veszélyeztető tényezők, ezeket leginkább utólag látjuk. A szenvedélybeteg ember természetesen beteg (nem a drog a betegség, nem az alkohol, nem a szerencsejáték, hanem a mögöttes problémák pl. az üresség, amit valamivel próbál betömködni), de kábítószerek az illegális világban léteznek, így kriminalizálják a függő embert. Ha sok pénzre, drogra stb. van szüksége nem fog visszariadni törvénysértő tettektől, hiszen már a kábítószer-használattal is a törvénysértésre szocializálódott. A drogpolitika inkább politika, mint a drogprobléma kezelésére történő kísérlet. A politikusokat legkevésbé a szerhasználó nyomorultak érdeklik. Ők szavazatokat akarnak szerezni. Földünkön fegyverüzlet után és az olajüzlet előtt a kábítószerből van a legtöbb pénz. Ez feketén tűnik el zsebekben, hatalmat és korrupciót szolgál. Ne legyenek illúzióink. Aki drogozik, ennek a tisztességtelen rendszernek a szekértolója. - A drogtörvény várható módosításáról hallottunk, miért van erre szükség, valóban túl szigorú a jelenlegi drogtörvényünk vagy sem, a kívánt hatást értük el vele? - Alapvetően igazságtalan és elhibázott, hogy egy összetett problémát a büntetés eszközével kívántak megoldani. Eleve kudarcra ítéltetett. Nem attól fog megszűnni a drogozás az iskolákban pl. - ha egyáltalán ilyen illúziókat táplálunk -, hogy rendszeresen kihívjuk a rendőrséget. Nem lehet minden anyagost elítélni. Továbbá számos olyan hozadéka volt ennek, ami teljesen fals irányba vitte a probléma megoldását, pl. egy függővé nyilvánított személy akár nyíltan drogozhatott, ha folyamatosan járt kezelésre is; sokan kerültek előzetes letartóztatásba olyanok, akik később semmilyen „ítélet-szintet" nem értek el - a fogvatartásra szocializálás az egyik legrosszabb, ami egy fiatallal történhet; fiatalkorú szerhasználóknak lehangoló identitást adott a szakértői függővé nyilvánítás; stb. - Országos Kriminológiai Intézet egy hatásvizsgálatot készített az ISM megbízásából, mely az 1999-es drogtörvényt hatását vizsgálta és 2002 februárjában publikálták. Milyen megállapításokat tett ez a tanulmány? - Kevesebben kerültek kezelésbe, megnőtt az idő a szerhasználat kezdete és az első kezelésbe jutás között. (Az ISM ISMertető-jében jelent meg Ritter Ildikó vezette kutatás anyaga.) - Jelenleg csak a drogfüggők kérhetnek „elterelést", azaz féléves gyógykezelést a büntetés helyett. Mi történik azokkal, akik alkalmi fogyasztók - tehát szerencsére a még nem drogfüggők -, de fennakadnak egy ellenőrzésen, rájuk is börtön vár? - Rájuk 2 évig terjedő szabadságvesztés várhat a Btk. szerint, de ilyet tudomásom szerint nem kapott senki, viszont más bűncselekményekkel egybekötve súlyosbította azok büntetési tételeit is, valamint rengetegen kerültek indokolatlanul előzetes letartóztatásba, sokszor több mint 1/2 évet töltve ott, tettüket a társadalomra nézve különösen veszélyesnek ítélte a bíró (pl. haveri körben elszívott füves cigaretta). - Mennyiben fog változni a törvény és milyen pozitív hatást várnak ettől? - Az illegális szereket nem legalizálják és nem differenciálják, de a fogyasztó mennyiségtől függően minden esetben élhet a választás alternatívájával (büntetés helyett kezelés). Ezt elterelésnek hívják, mely szintén differenciálódik. Számos változás lehet még, de ha a parlament elfogadja, ezek lehetnek a leglényegesebbek. - Befolyásolta-e a törvény bevezetése a drogambulanciák forgalmát? - A drogambulanciák forgalma jelentősen megcsappant. És megállt a drogokról folytatott lassan bontakozó társadalmi diskurzus is, mely alapvető egy egészséges szemlélet kialakítása szempontjából. - Kik a legérintettebbek ma régiónkban és melyek a legelterjedtebb drogok? - A legérintettebbek régiónkban a 15-30 éves fiatalok, fajtól, nemtől és vallási hovatartozástól függetlenül, bár a fiúk kb. 3-4-szer többen próbálkoznak. Ennek is számos oká van. Pl. vagányság stb. A pénzességnek annyi a jelentősége, hogy valaki szipuzik vagy kokaint használ, de mindenki megtalálja a maga szerét. És a család sem úgy jellemző, hogy vállalkozó, vagy pedagógus a szülő, hanem, hogy a családtagok kapcsolatban vannak-e egymással és ennek milyen a minősége. Olyan-e a család, melynek tagjai fejlődni képesek benne és jól érzi-e ott magukat. Nagy szerencse és sok munka, hogy régiónkban alig található heroin, kokain is kevés, a többi (fű, speed, XTC) kb. annyi, mint más vidékeken. - Nyomon követik-e a fiatal további sorsát, vannak-e visszajelzések a gyógyulást, a beilleszkedést illetően? - A hozzánk kezelésbe kerülés teljesen önkéntes (és lehet anonym is), így az „utánkövetés", a hatékonyságvizsgálat is gyakran esetleges, bár sok kliensünk rendszeresen visszajelez, vagy önsegítő csoportba jár, akikkel folyamatos kapcsolatunk van, így tudunk róla. Sok emberről elmondható, hogy bizonyos életszakaszokban nagyon fontossá válnak számára ezek a „vegyszerek" és ha ezen időszakot úgy vészeli át, gyakran a mi segítségünkkel, hogy nem cipeli ennek maradandó nyomait, csak egy jó vagy rossz emlékként marad meg benne. Van esélye kiszállni. Ezen viszont nagyon sokat kell dolgozni. Sokszor reménytelenül. Egyszerűbb inkább el sem kezdeni. „Inkább találj ki mást!" -Mi a szülő, pedagógus feladata, ha úgy sejti, hogy drogos fiatal él a környezetében? Hogyan segíthetjük jól a fiatalt, a törvényességen belül, mégis a gyerek érdekeit szem előtt tartva? - Hangsúlyozom, hogy a droghasználat „csak" tünet. Nem ezt kell kezelni és észrevenni sem - főleg serdülőknél -, hanem a háttérben álló problémákat, az ennek megoldására történő kísérleteket. Ezek olyan dolgok, amiről könynyebben lehet beszélni, mint a drogozásról. Ha a pedagógus a gyermek veszélyeztetettségét észleli, jelentenie kell a gyermekjóléti szolgálatnak, mely nem hatóság és a probléma humánus megoldását tartja szem előtt. Természetesen tegyünk meg mindent, hogy drogozás, árusítás ne folyjék az iskolában - ott ennek nem lehet helye és nem az illegális volta miatt (az ittasság sem tűrhető, pedig az alkohol legális), de a rendőrség behívása az utolsó lépés legyen. Alapvető teendőnk, hogy vegyük észre a környezetünkben bajba jutott embert - (legyen ez akár a gyerekünk, vagy a tanítványunk) -, ha „elég jó" kapcsolatunk van vele, krízis estén is számíthat ránk. Legyünk nyitottak. M. M.