Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-11-03 / 39. szám

SZEKSZÁRDI YMRNAP 2002. NOVEMBER 3. Vendégkönyvi bejegyzés helyett Levélféle Mözsi Szabó Istvánnak Szeretve tisztelt Bátyám, István! Hogy mit fog szólni a Szekszárdi Vasárnap főszerkesztője, nem tudom. Vélhetően mükritikát remél születésnapi kiállításod okán és kézbesítendő levelet kap. De hát... vénen is szeretem még bosszantani a szerkesztőket, különben pedig, ha szerkesztő valaki, legyen szíves megérteni, hogy itten és most nemcsak a Babits művelődési ház egyik kiállításáról van szó. Hogy akkor miről1 Egy édes - mindannyiunknak szánt és célba ért - ajándékról. Benne és mellette megannyi másról, ami legsajátabb és szebb emberi érzéseinket képes pezsdíteni egy olyanná pocsékolódó világban, amely közösen elkövetett bűneink révén sivárodik, rongyolja szüntelen hazug tettekkel és szavakkal az emberségünket. De íme a csoda: ünnepelt ajándékoz meg ünneplőket. Itt megállok. Mielőtt bárki háborgó levelet írna a Vasárnapnak, hogy „Álljon meg a menet! Ki ez a Mözsi Szabó István?" - felelek. TANÍTÓ - ECSETTEL! Bogyiszlón él és dolgozik minden idegszálával Tolna megyéhez kötött annyira, hogy nemrég életmüvét tükröző képtárral ajándékozta meg Tolnát, a szülővárost, ahova rövidesen beköltözik. Bátyám most 75 éves, de amiért az is szeretheti, megkalapolhatja, aki egyáltalán nem kedveli a piktorokat, az nem más, mint az, hogy a 25 évesek tüzével, gyönyörű megátalkodottsággal hordozza, adja tovább ma is azt a lángot, amit anno a bajai tanítóképzőben gyújtottak benne. Ott esett meg a máig töretlen elkötelezés. Szavait idézve: „...ott ruháztak fel a likas tarisznyával, ami azért likas, hogy amit az ember összegyűjt belé, rögvest kiszóródjon - mások számára." A magyar képzőművészet állócsillagai. Rudnay Gyula, majd Szőnyi, Barcsy, Domanovszky lettek, voltak a mesterei még abban is. hogy a MŰVÉSZET nem villogás, hanem SZOLGÁLAT. Hát ezért lett ő a mi szívbéli rokonunk, bátyánk, barátunk - mindig, mindenkihez megindítóan igaz és szépszavú -, az emberről, az életről ecsettel szóló -, az őt hallgatókat, értőket segítő. Továbbá: példa is a szűkebb és tágabb hazához fűződő hűségben. Amiből, valljuk be, néha kevesebbünk van, mint kéne ahhoz, hogy bőrünkben jól érezzük magunkat. Mikor ezeket a sorokat rovom megromlott látással, föl kell fedeznem, hogy félek. István rám telefonál szigorúan, hogy hátrább az agarakkal, az ő földhözkötött köznapiságához nem passzol az emelkedettség! Ha ez megtörténne, elviselném, csak azt ne kobozza el, amit a kiállítás leporellójának záró oldalára nekem írt. „Kis húgomnak László Ibolyának nagy szeretettel. Pista." Ez bizony fájna. S ezt azok értenék meg leghamarabb, akikkel ott zsibongtam én is Istvánt ünnepelve, örülve annak is, hogy sokan vagyunk együtt szépre, igazra szomjasak és valamiképpen nagyon együvé tartozók. Kapási Júlia igazgatónő házigazdaként köszöntötte az ünnepeltet - őt Decsen tanította Mözsi Szabó István. Ki meri azt mondani, hogy az élemek nincsenek szívszorító pillanatai? Jula mécsese kis híján eltörött. A még mindig hűséggel tanítók és tanulni készek ezt megértik. Értékén látják, jól tudva, hogy amíg meghatódni merünk és tudunk, nem is olyan nagy azért a baj miköztünk. Adós maradok a különös figyelmet követelő képek fölsorolásával. Nézze meg, aki megteheti akár még Szekszárdon, akár Tolnán és átéli azt a boldogító csodát, hogy valósághűen minden ecsetvonás rólunk szól, a mi megélt vagy vágyott örömeinket, féltve őrzött emlékeinket idézi. Én magam az Ikonosztázba szerettem bele. amit a nekem nagyon kedves Bivalyos zár, mert e képen ember és állat sorsazonosságot jelent, biztonságot, küzdelmes öszszetartozást, ami nélkül nem tudhatnánk, hogy a világban hol a helyünk és mi a dolgunk. Sokörömű alkotó életet kíván sokak nevében László Ibolya Ui. az olvasóknak: A kiállítás november 9-ig tekinthető meg Szekszárdon. Kovács Tibor festményei Kalocsán Október 20-án nyílott Kovács Tibor festőművész, tanár kiállítása Kalocsán, a Városi Galériában. A tárlatot Turnacker Katalin gimnáziumi tanár nyitotta meg: „Az igazat hatásosságáról és erejéről ismerjük föl" - vallotta Róbert Bresson, a francia filmművészet pár éve elhunyt, egyéni, független alkotói utat bejáró rendezője. A képi kifejező erő az ábrázolt alakok életszerűségeiből, a mozgás lendületéből, a mozdulatok bájából, a színek intenzitásából szerveződik. És ha mindez gondolati és elsősorban érzelmi hangsúlyokat kap, különös módon hat a nézőre. A képeken a bennünket körülvevő, emberekkel benépesített, az alkotó személyiségén átszűrt, átlényegített világ tárgyiasul úgy, hogy elsősorban az emberi kapcsolatokat meghatározó érzelmek játsszák a legnagyobb szerepet. A szeretet, az öröm, a boldogság, az áldás és az összetartozás, de mellettük az elmúlás elvonatkoztatott, geometrikussá egyszerűsített, a gesztusok intenzív színe nyer kifejezést. A festő képei hordozzák azt a folyamatot is, ahogy a természethűségtől a stilizációig, a részletgazdagságtól a redukált kifejezési formáig eljut az alkotói önkifejezés. A képeket néző emberben ismerős képzőművészeti példák sorakozhatnak. Ezekre azonban nincs szükségünk Kovács Tibor munkáinak befogadásához, hiszen a festmények elfogadást, mi több, kötődést képesek kialakítani gondolatiságukkal, érzelmi hatásukkal. Személyesség, személyes jelenlét, csak rá jellemző képiség, be nem sorolhatóság, előképekhez alig kapcsolódó egyéni univerzum tárul fel és ha jól odafigyelünk, ha engedünk magunknak elegendő időt és türelmet, bebocsátást nyerhetünk e világba. ...A művész üzenetei nagyrészt pozitív tartalmúak, élet-igenlőek, jó kedvre hangolóak. A dombok megannyi fölfelé törekvő formája, a tánc vidám, finom hajladozás, bfl^ jos mozgás fülünkben felidéződd reneszánsz zene lágy ritmusa, a dallam egyszerű ívelése, meleg színek harmóniája. ...Közhely, az élet csak a halállal együtt határozható meg, csak annak tudatával tölthet ki tartalmasan. Örömnek, vidámságnak, jó érzéseknek csak bánattal, gyásszal, megsemmisüléssel együtt van ereje, igazságtartama. A Golgota, a Halálfa című festmények ennek összetettségéről vallanak. Újabb képein a fényjelenlét még szembetűnőbb, színeinek árnyalatai a fényen mintegy átszűrve formázzák alakjait a vásznon, így bizonyos lebegés, áttetszőség érzékelhető, mely még jobban kiemeli a ritmikus mozgást, a gesztusok szimbolikáját. Valójában az a nem kis teljesítmény sikerült neki, ami keveseknek, hogy megtartva értékeit, gyengítve fogyatékosságait vábblépett az általa választott úto^^ Hol évekig érlelve születik meg egy-egy vázlat nyomán a kép, hol nagy lendülettel, gyors ritmusban. Alkotni, kiállítani, vállalni a kitárulkozást csak belső meggyőződésből érdemes, csak annak tudatában, hogy jó és szükségük van rá az embereknek. Róbert Bresson filmrendező gondolatait hívtam segítségül: „Semmit se változtass, mégis minden más legyen" - fogalmazza meg alkotói útmutatásait művésztársai számára. Általános érvényű és követhető cél lehet ez egy olyan alkotói habitussal rendelkező embernek is, mint az itt kiállító festőművész. Megvalósítása azonban csak keveseknek sikerül, mégis járni kell a megkezdett úton a művészet diktálta törvényekhez igazodva és akkor mindig újra megszületik egy darab Kovács Tibor szerinti világ. A megnyitó hangulatát a kalocsai Liszt Ferenc Zeneiskola tanárainak - Vízi Melinda és Kerekesné Geri Zsuzsanna - játéka tette színessé. Turnacker Katalin 4