Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-11-03 / 39. szám

, SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2002. NOVEMBER 10. 'yasárMap X szekszárdi Keskeny rácsrésen bújt ki - Öt és fél méterről ugrott - Csontjai törtek Amikor a szekszárdi börtönből - múlt vasárnap délután - megszökött 23 éves Csepregi Péternek, a magyar­keszi kettős gyilkosság vádlottjának néhány napi történetét írom a Szek­szárdi Vasárnapba, az igen veszélyes, agresszív szökött rabot már a Tököli Rabkórházban őrzik és ápolják. Csepregi Pétert azzal vádolják, hogy 2000. szeptember 14-re virra­dó éjjel nyereségvágyból megölt Magyarkesziben egy idős asszonyt, aki bögrecsárdát működtetett a nyári konyhájában. Ezt követően bement a házba, ahol meglátta a 22 esztendős tanítónőt, akit szintén meggyilkolt. Előzetes letartóztatá­sa során megtámadta az ügyészt és a fogdaőrt. Az utóbbiért másfél év börtönbüntetésre ítélték, amit egy fővárosi büntetés-végrehajtási inté­zetben töltött. Onnan hozták a bí­rósági tárgyalásra szökése előtt ti­zenegy-két nappal, s másnap, októ­ber 28-án, hétfőn szállították volna vissza Budapestre. Ám vasárnap megszökött. Dr. Hézsely János ezredes, a szekszárdi börtön parancsnoka el­mondta, hogy Csepregit egy négy méter hosszú - mindkét oldalán mágneskártyával működtethető ­ráccsal felszerelt folyosóról nyíló cellában őrizték. Igaz, a folyosóról nyílik még egy zárka, de az zárva volt, szemben a Csepregi és társa cellájával, amit a szabályoknak megfelelően a nap különböző idő­szakaiban kinyitottak. A börtön pa­rancsnoka még a veszélyes rab el­fogása előtt közölte, hogy csak a fo­lyosó ablakán levő 14,5 centi távol­ságú rácson préselhette át magát, más menekülési út elképzelhetet­len. Kiderült az is, hogy a szóban forgó folyosórészt térfigyelő kame­ra nem ellenőrizte. Anyagi források hiányában sem oda, sem más he­lyekre eddig nem volt, felszerelve kamera. Ám most jó néhány térfi­gyelő kamera felszerelésére kaptak ígéretet. Hozzátette dr. Hézsely János, hogy őrzési hanyagság nem történt a börtönben, hiszen az említett szinten szolgálatot teljesítő két őr abban az időben az emelet másik részén látta el feladatát. Ettől füg­Tisztújítás a könyv­vizsgáló kamaránál Az elmúlt öt évben jelentős vál­tozások zajlottak le a könyvvizsgá­lók életében. A kamarai törvény 1998-ban biztosította a szervezeti keretet, Szekszárdon, a Kossuth Lajos utcában nyílt meg a megyei szervezet irodája. A gazdasági törvények építenek a könyvvizsgálók állásfoglalására, a legtöbb esetben akkor találko­zunk a független könyvvizsgáló munkájával, amikor bonyolult cég­helyzetekben, a társaságok vagyo­nának hitelesítésére és a számviteli szabályok törvényes alkalmazásá­nak igazolására vagy adótanács­adásra kérik fel őket az érdeklődő tulajdonosok, hitelezők, befekte­tők. A könyvvizsgálók első alkalom­mal öt évvel ezelőtt választottak ve­zetőséget szakmai kamarájuk élé­re. Az új szervezet létjogosultságát ma sem kérdőjelezi meg senki, mindenki számára világos, hogy az egyesült Európa intézményrend­szerébe illeszkedő, szakmai szer­vezetekre (kamarákra) van szük­ség. A könyvvizsgálói .kamara ön­kormányzati elveken felépülő köz­testület, költségvetése a tagok által befizetett tagdíjakra épül. Tolna megyében 95 okleveles könyvvizsgáló tagja a kamarának, ebből hatvanegyen főfoglalkozású­ak. A kamara számukra minden évben kötelező oktatáson biztosítja a legfontosabb ismeretek szinten tartását, rendszeres klubfoglalko­zásokat szervez, szakkönyveket forgalmaz, előadásokat tart neves gazdasági-jogi szakemberek meg­hívásával. Kiemelt feladat lesz a kö­zeljövőben a felkészítés a könyv­vizsgálati munka minőségellenőr­zésére. A Tolna megyei szervezet októ­ber 4-én a Vállalkozók Háza II. emeleti előadótermében 9 órakor tartotta tisztújító taggyűlését, me­lyen a jelenlévők a következő öt év­re megválasztották az elnökség tag­jait, valamint az országos küldött­gyűlésbe delegált küldötteket. A jelenlévő könyvvizsgálók nagy többséggel választották újra Nyirati Ferencet elnöknek, Búzás Antalt alelnöknek. Az elnökség tagjai let­tek továbbá Eszterbauer Julianna, Zsinkó Lajos és Kétyi Mihály Antal. „Emlékezni kötelesség" getlenül az ügyben folyik a belső vizsgálat. Egyébként a zárka ajtaját ebéd után egy óra körül nyitották ki, a szökés három óra körül tör­tént. Kedden délelőtt tíz órakor fogták el a rendőrök Csepregit, aki Iregszemcse mellett egy kukoricá­ban ült. Megtalálását lakossági be­jelentések segítették. Majsai János alezredes, a Tolna Megyei Rendőr­főkapitányság kiemelt főnyomozó­ja az elfogás körülményeiről el­mondta, hogy kollegái hátulról ­fegyverrel a kézben - közelítették meg a kukoricásban üldögélő fia­talembert, mivel tudták, hogy igen agresszív, mindenre elszánt. Azt vi­szont nem sejthették, hogy megsé­rült, s azért gubbaszt a földön. Csepregi ellenállást nem tanúsított, csak szörnyű fájdalmairól panasz­kodott. A rendőrség munkatársai elvitték a tamási rendelőbe, ahol megállapították, hogy eltört a ge­rince és a sarokcsontja. Majsai János ekkorra már Tamá­siba érkezett. Lapunknak beszá­molt arról, hogy Csepregi megta­gadta az orvosi ellátást, sem fájda­lomcsillapítót, sem infúziót nem fogadott el, pedig láthatóan is kí­nok gyötörték, ráadásul a szabad ég alatt töltött két éjszaka és az egy nap alatt lehűlt a teste. Ezután mentővel szállították Csepregit a szekszárdi börtönbe, s az úton Majsai János kihallgatta, (írásos kihallgatására állapota mi­att most nem kerülhetett sor, az majd néhány hét múlva Tökölön történik meg.) A nyomozónak el­mondta a férfi, nem tervezte a szö­kést, amit hirtelen elhatározásból tett meg. Amikor kinyitotta a folyo­só ablakát, megpróbálta, kifér-e a rács között a feje és a válla. Mivel ez sikerült, lepedőből kötelet so­dort, s az ágy vasából kampót esz­kábált. Úgy döntött, meglátogatja rokonait. Ismét kinyitotta az abla­kot, ám látta, hogy sokan vannak az utcán, ezért nem használta a le­pedőt, hanem a „kevésbé feltűnő'!_ ugrást választotta - öt méter centiméterről. Ekkor törtek er csontjai. Hogyan jutott el az útig, arra nem emlékszik, csak azt tud­ta, hogy lestoppolt egy Opelt, s a vezetőt megkérte, vigye el Ireg­szemcséig. A kocsi vezetője meg­tette, mert éppen Siófokra tartott. Csepregi úticélja elérésekor na­gyon nehezen szállt ki az autóból, majd elmászott a kukoricásig, ahol elfogták. Szekszárdról még kedden délután a tököli rabkórházba szállí­tották. Majsai János megjegyezte, lehetséges, hogy Csepregi élete vé­géig viseli szökésének, azaz ugrá­sának a következményeit. V. Horváth Mária 1939. október 29-re emlékezett a Trianon Társaság Szekszárdon, a Béla téren a '48-as emlékműnél. 63 éve itt avatták fel az 500. Ország­zászló emlékművet, amely hason­lóan a többihez a trianoni nemzet­vesztésre emlékeztette a megye­székhely lakóit. Simonné dr. Tajdina Julianna a Trianon társaság tagja ünnepi be­szédében elmondta, hogy az egy­kori Országzászlót 1948-ban alakí­tották át '48-as emlékművé, így egyik történelmi eseménynek sincs Szekszárdon méltó emlékműve. A szónok ünnepi beszédében azt is elmondta, hogy a Trianon Társa­ságnak nincsenek revíziós törekvé­sei, de rendezvényeivel - köztük az október 29-i szekszárdi megemlé­kezéssel - szeretnék a nemzet min­den tagját arra figyelmeztetni, hogy az emlékezés kötelesség. Ezért a társaság azzal a kéréssel fordul a város polgármesteréhez és közgyűléséhez, hogy az Ország­zászló emlékművet állíttassa visz­sza, az 1948-49 forradalom és sza­badságharc emlékére pedig emel­jen új, méltó emlékművet. A társaság e cél elérése érdek^^ ben aláírásgyűjtést kezdeménye­zett, az első aláírt ívet Erős Zoltán, a Trianon Társaság Szekszárdi Ta­gozatának vezetője át is adta dr. Tóth Csaba képviselőnek, aki ígére­tet tett arra, hogy tolmácsolja a tár­saság kérését Szekszárd Megyei Jo­gú Város Önkormányzatának. | bgták a megszökött veszélye; bűnözőt

Next

/
Thumbnails
Contents