Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-10-27 / 38. szám

SZEKSZÁRDI 2002. OKTOBER 27. MSÁRNÜP $ Vasárnapi vendég WMm IBflMBtgWS Vendégem a Gemenc presszóban Horváth Ágnes, aki bár méltán lehetne büszke fiatal kora ellenére ahogy azt mondani szokták - szerzett tudására és tapasztalataira, azt vallja, még mindkettőt gyarapítani szeretné. - Ági! Fiatal korod ellenére már akár egy kisebb könyv is megtelne élményeiddel - s nem egy ilyen rövid interjú -, ezért „fussuk" át gyorsan a gyermekkorodat... - Szekszárdon születtem, vízöntő vagyok és negyedszázados. Az V. Sz. Általános Iskola első induló osztályában kezdtem és elsőként ballagtam. Kelemen Katalin osztályfőnökömnek köszönhetek sok mindent, többek között, hogy életem következő állomása a pakáfcfSZI volt. Hatalmas túljelentkeW 400 emberből 27-et vettek fel, s ezek között voltam, még egy kis boldogság, az írásbelin első lettem. Érettségi 1995-ben, menedzser asszisztens szakon. Az akkori igazgató, Kováts Balázs nagyon emberi volt, a diákok kivétel nélkül szerették, s a mai napig nagyon jó szívvel gondolok rá, valamint német tanárnőmre, aki sajnos nemrégiben elhunyt. - Családod... - Egy fantasztikus anyával áldott meg a sors, aki a TB-nél dolgozik, most szerzi másoddiplomáját, apukám tízéves koromban sajnos meghalt. Két fiútestvérem van, egy bátyám és egy öcsém, ami gyerekkorunkban és ma is nagyon jó dolog. Édesanyám mindenben a példaképem, a kitartásában, szorgalmául, ahogy felnevelt bennünket, s ^gy a mai napig számíthatunk ra. - Az ESZI-érettségi után mi következett? - Az Illyés Gyula főiskola szociális munkás szakára jelentkeztem, elvégeztem egy évet, miközben mondogattam magamnak, hogy kellene egy nyelvvizsga annál is inkább, mert akkor már a diplomához elő volt írva - s bár németből érettségiztem, nem éreztem annyi tudást, hogy nekivágjak. - Ilyenkor szólnak közbe a véletlenek... - Szó szerint. Anyukám egyik ismerőse kint dolgozott Németországban és keresett maga helyett egy lányt, családhoz. Kimentem, a hely Aschaffenburg mellett volt, a férj nyomdász, a feleség ápolónő, egy kisfiúk volt, hiperaktív. Nyelvet tanulni a Goethe Intézetbe jártam, szerencsém volt, mert a család az iskolát és a nyelvvizsgát is fizette. A házaspár éjszaka dolgozott, így a gyereket én vittem iskolába, ebédet főztem - először a szokásos német mikrózással majd később magyar ételeket. Imádták és meg is híztak tőle. Saját szobám volt, mindenhová együtt mentünk, olyanok voltunk, mint egy család. Az első év végén letettem a felsőfokú német nyelvvizsgát, s miután ez nagyon jónak sikerült, itthon a Rigó utcában csak egy kiegészítő vizsgát tettem, s akkor kaptam meg a felsőfokú C kategóriát. - Egy évig voltál Németországban, s egyszer sem jöttél haza? - A család felajánlotta, hogy egy utazásomat finanszírozzák, vagy velük megyek Spanyolországba szilveszterezni, vagy hazajövök. Ez utóbbit választottam, így itthon ünnepelhettem a családommal. - Amikor lejárt az egy év és hazajöttél, volt konkrét célod? - Természetesen, azonnal viszszamentem a főiskolára - ahol a tanulmányaim alapján kiemelt ösztöndíjat kaptam - s a hátralévő három év után 2000-ben kitűnőre diplomáztam. Közben az iskola mellett nyelvet tanítottam és nyaranta kimentem Németországba dolgozni. - Szereztél barátokat a németországi egy év alatt? - Egy szlovák lány és egy perzsa fiú voltak a legjobb barátaim, akiket aztán akárhányszor kimentem, mindig meglátogattam, s jelenleg is tart ez a barátság. - A diploma megszerzése után milyen terveid voltak? - Azonnal kimentem három hónapra dolgozni Németországba, mert akkor már tudtam, hogy szeretnék angolul tanulni, s a következő utam vagy Anglia vagy Amerika lesz. Végül is Amerika lett, találtam egy ügynökséget, akik garantálták a vízumot és a helyet, ahol dolgozni tudok. Mielőtt kimentem éjjel-nappal tanultam, hogy legalább valami fogalmam legyen a nyelvről. - Amerika melyik részébe mentél? - Először New Yorkba, s onnan egy „eligazítás" után Atlantában kötöttem ki. A család, ahová kerültem, nem volt szerencsés választás. A feleség pszichológus, a férj informatikus, két gyerekkel egy lány és egy fiú, s azt várták el tőlem, hogy ne csak a gyerekekkel, hanem az egész háztartással én foglalkozzam. Ennyi elfoglaltság mellett úgy éreztem, nem jut majd időm sem angolul tanulni, sem utazni, s még szabadidőm sem lesz. Jelentkeztem az ügynökségen, akik azonnal egy másik családot ajánlottak Virginiában. Az anya az egyetemi könyvtárban dolgozott, az apa mérnök volt, csak hétvégeken volt otthon, s két fiúgyerekük volt. A feladatom csak a gyerekekkel függött össze. A család és én nagyon jól egymásra találtunk. Nagy volt az önállóságom, inkább a gyerekek pajtásának, vagy mondhatom, hogy családtagnak tekintettek, mint alkalmazottnak. A mai napig állandó kapcsolatban vagyok velük. Három iskolába jártam párhuzamosan, az egyik iskolában ingyen tanulhattam, mellette egy főiskolán angol-amerikai irodalmat hallgattam. A nyelvtanulás mellett, így sok más ismeretet is szerezhettem. Sokat kirándultam a barátaimmal egy angol és egy délafrikai lánnyal. - Ez a „kalandod" meddig tartott. Voltál közben itthon, mégiscsak egy másik világrész... - A hazautazás nagyon sokba került volna, ezért úgy döntöttünk, hogy az öcsém jött ki hozzám, így vele élhettem meg azt a nagy élményt, hogy együtt láttuk a Niagarát. Egyébként a 13 hónap alatt napi kapcsolatban voltam az itthoniakkal, e-mailen, telefonon és sms-eken keresztül. Nagyon jól megtanultam angolul, nyelvvizsgát csak azért nem tettem, mert rájöttem, a munkaadók inkább arra kíváncsiak, milyen színvonalon, hogy beszéli az ember a nyelvet, mint a papírra. Jelenleg nyelvet tanítok, fordítok, tolmácsolok mindaddig, amíg nem találok számomra igazán vonzó munkát, munkahelyet. - Előfordulhat, hogy ez a munkahely nem is Magyarországon lesz? - Lehet. Úgy tervezem, hogy harmincéves koromig minden lehetőséget kihasználok, hogy tanuljak, s újabb tapasztalatokat gyűjtsek, mert abból mindig csak jó derülhet ki. Aztán hazajövök, mert én is szeretnék egy társat, gyereket. Vagy ha a sors úgy hozza, hogy mindezt nem itthon, akkor ott, ahol megtalálom a boldogságot. - Sok mindent láttál, más országokat, más kultúrákat, beleláttál családok életébe, szokásaikban, értékrendjeikbe. Mit szűrtél le ezekből.. - A saját értékrendjeim megtartásával megpróbáltam minden jót átvenni amerre jártam. Sok, tőlünk idegen dologgal találkoztam, időnként furcsaságokkal is, voltak azonban olyanok is, amelyeket szívesen látnék itthon, Magyarországon. A más országokban töltött idő az egyedülléttel, a honvággyal, az itthoniak utáni vággyal meg kellett birkóznom, mint mindenkinek, ezt elmesélni nem lehet, csak megtapasztalni - után sok mindent látok itthon másképpen. Hozzon egy jó döntést! Életminőségét megváltoztathatja! • Terveit, álmait megvalósíthatja! • lói abar keresni és jól abar élni? • Kiváló terméket értébesíteni? • HOZZON EGY IÓ DÖNTÉST! • Pályakezdő, barrierre vágyó fiatalok! • Agilis, aktív és empatikus nyugdíjasok! • Világhírű cég értékesítési munkatársakat keres! • Kétszer egyhetes kereskedői képzés, oktatás ingyenes! • HOZZON EGY IÓ DÖNTÉST!' Jól akar keresni és jól abar élni? • Kiváló termébet értébesíteni? • A döntést sokáig ne halogassa! • Munbatársunkat e számon hívhatja: 74/511-910, 74/511-911, 06-30/9945-898