Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-10-27 / 38. szám

2002. OKTÓBER 27. SZEKSZÁRDI VASÁRNAP ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! >> Ne menj neki a másiknak, mert az is ember!" „Szívesen hallanék a két nagy csapat, a kerékpárosok és az autósok egymáshoz való viszonyáról, s arról, miként jelentkeznek közútjainkon hétköznapi görcseink?" - tette fel a kérdést - még a választást megelőző kampánycsúcs előtt - Reining János őrnagynak, a Tolna Megyei Rendőrfőkapitányság közlekedésrendészeti osztálya kiemelt főelőadójának Orbán György előadóművész. - Milyen autója van? - Opel Astra. - Szereti vezetni? - Szeretem... bár már nem lelkesít annyira, mint valaha, mert már túl sokat vezettem. - Mennyit? - Egymillió kilométer lehet mögöttem. - Ez csak személygépkocsikra vonatkozik? - Dehogy, ugyanis valamikor gépjárművezetés - személygépkocsi, tehergépkocsi, járműszerelvény, autóbusz - oktatással foglalkoztam. Később pedig hivatásosként autóbuszt vezettem. - Tegye a szívére a kezét, s úgy válaszoljon! Milyen sebességgel jár az Astrával elfogadható úton? - Ráérősen. Komolyan ném lépem át a megengedett sebességhatárokat. Erre példa, hogy a külföldi nyaralásból hazafelé jövet még az autópályán is csak 90-nel jöttem, úgyhogy az összes kamion megelőzött. A külső sávban araszolgattunk és nézelődtünk. - És a rendőrségi autókkal? - Sokféle gépkocsit vezetünk, a sebességet a feladat szabja meg. Szolgálati gépkocsival talán az óránkénti 150 kilométer volt a legnagyobb sebesség. Ám nyáron a német autópályán kipróbáltam az Astrát: 180-nál pucolni kellett a belső sávból, mert még mindig lassúak voltunk ahhoz, hogy hátulról el ne találjanak. - Micsoda kiállítása van. Külföldről származó rendőrsapkák, emblémák, zöld sapkás macik... - A kollégáimmal cseréltük a sapkákat. A macikat és egyéb játékokat az IPA a tagdíjakból készítteti, s balesetkor a kinti kollégák megnyugtatásképpen adják a gyerekeknek, de az üzletekben is lehet ilyeneket vásárolni, a befolyt összeget közlekedésre nevelésre fordítják. Szerintem nagyon kedvesek ezek a rendőrruhába öltöztetett elefántok, azaz hivatalos és stílszerű nevükön a polifántok. Sőt, a gyerekek nagyon szeretik ezeket az oktató, de aranyos kifestő könyveket is. - Hallottam szülőket, hogy a rendőrökkel riogatják a gyerekeket. - Sajnos, előfordul. Mégis az a tapasztalatom, hogy a gyerekek nem félnek sem a rendőr bácsiktól, sem a rendőr néniktől. - És a rendőrök hogyan viszonyulnak a szuper autós bűnözőkhöz? Régebben gyakran panaszolták a kollegái, hogy a rozoga szolgálati kocsikkal „ciki" üldözni, s lehetetlen elkapni az elkövetőket. - Nézze, ma már vannak jó autóink. De az említett esetekre elsősorban a „többet ésszel, mint erővel" jellemző. És ez általában bejön. Az üldözéses jelenetek a filmek sajátjai. Megjegyzem, hogy mi a közlekedés biztonságára is nagyon figyelünk. - Valósággal imád kerékpározni. Ha az időjárás engedi, dolgozni is biciklivel jár. Különlegessel? - Hát annyiban „különleges" a mostani az előzőhöz képest, hogy ez megfelel a méretemhez. - Hány centi magas? - 192. - Civil ruhában kerékpározik, ugye? - Persze, mert-nem akarom egyenruhával rontani az autósok lelkivilágát. így egyébként jobban meg lehet tapasztalni, hogyan viszonyulnak az autósok a biciklisekhez. - Hogyan? Békében vannak egymással? Vagy ellenkező a viszony? - Ez érdekes kérdés. A kerékpárosok között is vannak agresszívak, bár ez a ritkább. Az ő kötekedésüknek, erőszakosságuknak általában emocionális háttere van, többen nem igazán tudnak tolerálni, vagy nagyon sok negatív hatás érte őket. Meggyőződésem, hogy ma Magyarországon valamennyire mindenki ismeri a KRESZ-t, hiszen a közlekedésre nevelés állami feladat, ennek megfelelően már az általános iskolákban megkezdődik a képzés. A felnőtt lakosság nagyobb része rendelkezik vezetői engedéllyel, függetlenül attól, hogy vezet vagy nem, ám az oktatásban részt vett. Ha kiélezzük a dolgot, akkor egy barátom álláspontját kell idéznem, akivel valamilyen szinten egyetértek: „Egyetlen mondatból állhatna a KRESZ: ne menj neki a másiknak, mert az is ember!" - Mit tapasztal, miből adódnak a konfliktusok? - Abból, hogy kiprovokálják egymás haragját. A kerékpárosok azzal, hogy fényvisszaverő és világítás nélkül, s nem az út szélén haladnak, olykor többen mennek egymás mellett. Gyakran előfordul, hogy a biciklis elfelejt körülnézni és jelezni, hogy kanyarodni fog, s bevág a jármű elé. A járművezetők pedig azzal bosszantják föl a kerekezőket, hogy nem tartanak mellettük, mögöttük oldal- és követési távolságot, s az egy nyomon haladó jármű könnyen kibillenhet az egyensúlyából. Természetesen mindez nem általánosítható! - Miért van az, hogy a rendőr láttán az emberek másképpen, körültekintőbben vezetnek, mi több, „visszavesznek", sőt vannak, akik fölöslegesen feszültté válnak. - Az jó dolog, hogy legalább akkor, ha rendőrt látnak, az emberek nagy részének eszébe jut, hogy vannak előírások. Sajnos olyanok is vannak, akik ezzel sem foglalkoznak. Akik a rendőri jelenléttől feszültek lesznek, azokban erősebben dolgozik a szabályok betartására irányuló kontroll. Az utóbb említettek akkor is idegessé válnak, ha rajtuk kívül álló okok miatt sértik meg a közlekedés szabályait. Egyébként ilyenkor bennem is kialakul a belső feszültség, sőt az út mentén dolgozók láttán fölmerül a kérdés: „Biztos, hogy minden rendben van?" - Engem zavarnak a bizonytalankodó vezetők, s igyekszem mielőbb megelőzni őket. - Valóban ők is akadályozzák a közlekedés normális ütemét. Például a körforgalomnál gyakori, hogy egy-egy vezető addig nem mer behajtani, amíg egyetlen jármű is van a környéken. Pedig tudja, hogy mehetne

t de nem meri megtenni. - Ami még sok bosszúságot okoz, az a parkolás. - Tegyük csak föl a kérdést, hogy vagyok-e olyan igényes önmagammal szemben, hogy az autóm úgy álljon a parkolóban, hogy az mutasson is, ugyanakkor ne akadályozza a másik jármű megközelítését, indulását. Mert be lehet állni úgy is, hogy másik három kocsit kizárok onnan. Még ide annyit, hogy egyszerűbb betolatni a parkolóba, hogy a kiállás biztonságosabb legyen. Ezt is sokan elfelejtik. - Vannak gyermekei? - Már nagyok. A fiam 21, a lányom 20 éves, a nevelt lányom 17 esztendős lesz. - A két idősebbnek már van jogosítványa? - Csak a fiamnak. A lányok álláspontja az, hogy a tanulás az első. A - János, beleszól a fia, illetvmF felesége vezetésébe? - A feleségem ritkán ül a volánhoz, a fiam gyakrabban. Utasként nem szólok bele a vezetésbe - s nemcsak azért, mert oktatóként eleget mondtam a magamét - legfeljebb otthon jegyzem meg, hogy én mit csináltam volna másképpen. - A szakember szerint a nők, vagy a férfiak vezetnek jobban? - Oktatásbeli tapasztalatom az, hogy közlekedési partnerként sokkal jobb alanyok a hölgyek. Mert a férfiaknál technikailag nagyon széles a skála, ám közlekedési érzékük vagy van, vagy nincs. Ebben látok középutat. A hölgyek viszont vagy rendelkeznek technikai érzékkel, vagy nem, ám előre látóak, fogékonyak azokra a másodlagos és harmadlag^L információkra is, amelyek ál^p baleseteket előzhetnek meg. - Miért lett rendőr? - Hosszú a történet, de igyekszem rövidre fogni. Lecsökkentették a képzési órák számát, például a járművezetés elméletét 28-ról egy-két órában határozták meg, amivel nem értettem egyet és nem akartam részt venni a jogosítvány „gyártásban". Akkor elmentem buszozni a nemzetközi forgalomba, ami egy idő után nagyon megterhelő lett. Akkoriban keresett a rendőrség felsőfokú végzettséggel rendelkező munkatársat, én pedig döntöttem, amit nem bántam meg. - Mit javasol? Legközelebb kivel beszélgessek? - Szívesen fogadnám, ha az épülő Duna-hídról adna információkat Rikker István, a Magyar Autópályaépítő Konzorcium M9 Projekt irodavezetője. V. Horváth Mária Fotó: Nagy Ági V