Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-10-06 / 35. szám

SZEKSZÁRDI 2002. OKTOBER 27. VASÁRNAP M Vasárnapi vendég GsMa&zn J^juivD Vendégem a Gemenc presszóban Simon M. Zita, a Szekszárd 1. Televí zió szerkesztő-műsorvezetője, akit abból az alkalomból hívtam rande vúra, hogy fél évig hiányolnunk kel lett a képernyőről. Hol volt, mit esi nált, s mivel gazdagodott, ez alatt az idő alatt, erről faggattam a randevú alatt. - Zita! Mielőtt a bevezetőben le­írt témára rátérnénk, pár kérdés ­annak ellenére, hogy már sokszor elhangzott, sőt jómagam is leír­tam a veled készült előző interjú­ban - a nézőket sokat foglalkoz­tatja az a kérdés, hogy mit jelent a nevedben a V betű? • V. Zita - Két utónevem van: Viktória Zita. A családban otthon Viktó­ria, Viki vagyok, viszont az isko­lákban, s később, mindenki Zitá­nak szólított. Ez azért is érdekes, mert anyukámnak is két utóneve van, neki is a második a Zita, s otthon neki is az első nevét hasz­náljuk, míg a munkahelyén a má­sodikat. - Szerencséd van, mert mind­kettő név nagyon szép és illik is hozzád. A Viktória név hozott már „győzelmet" a számodra? - Olyan kimagaslót még nem, de reménykedem és dolgozom is azon, hogy ne csak a véletlenre bízzam. - Ahogy a V betűt, talán azt is kevesen tudják, hogy mözsi szár­^zású vagy... ^^ Az általánost még ott végez­tem, aztán a Garay Gimnázium­ban érettségiztem, azóta számí­tom magam szekszárdinak. POP TV; a kezdet - S mióta számítod magad té­vésnek? - Még a gimnáziumban elkezd­tem a POP TV-ben dolgozni, Kindl Gábor felkérése. Nagyon jó iskola volt és nagyon sokat kö­szönhetek Gábornak. Miután a televíziózás nagyon érdekelt, ezért választottam a helyi főisko­la szociális munkás szakát, így nem kellett elmennem a város­ból, s olyan szakot végezhettem, amit a televízióban is hasznosít­hatok. Gondolok itt a pszicholó­giára, pedagógiára, ugyanis na­gyon fontosnak tartom ebben a munkakörben az empatikus és kommunikációs készséget. Eze­ket interjúkészítés közben jól tu­dom hasznosítani. - ilyen jellegű feladataid voltak bőven, melyiket kedvelted a leg­jobban? - Bevallom őszintén én a televí­ziózást, úgy ahogy van, szere­tem. Az élő adások a kedvence­im. Imádtam a Hallójáratot, a Női szakasz - férfi szakaszt, a Fekete - fehéren sorozatot. Ezek ember­központú, laza beszélgetős mű­sorok voltak. Kitekintés - Akkor már a Városi Televízió­ban voltál, s annak megszűnése­kor a Szekszárd 1. Televízióban. Ahonnan aztán jó messzire el­mentél, méghozzá fél évre... - Elkezdtem tanulni egy média iskolában, s közben jöttem rá, hogy mennyire szükségem lenne egy nyelv elsajátítására. Arról nem is beszélve, hogy éppen ak­kor adódott lehetőségem egy kis „kitekintésre", amit úgy gondol­tam nem szabad kihagynom. - Hová és ki által tekintettél ki... - Egy barátnőm kint dolgozott Angliában. Neki nagyon sokat köszönhetek, segített a kimenete­lembe és az ottani életemben is. Az állás egy kihívás volt szá­momra. Leeds város mellett, egy kis városban laktam egy család­nál, ahol három gyerekre kellett vigyáznom, két lányra, 10 és 11 évesek voltak, a fiú pedig 7 éves. A szülők iszonyúan elfoglalt üz­letemberek voltak, több cégük volt, állandóan utaztak. A gyerekek így az iskola után velem voltak, sőt jártam más csa­ládokhoz is házimunkát végezni. Nagyon jó érzés volt, hogy min­denhol meg voltak velem eléged­ve, amit a fizetésen kívül apró ajándékokkal köszöntek meg. Más ország, más szokások... - A fentiek alapján azt gondol­ja az ember, jól érezted magad... - A nap minden percében, még akkor is, amikor jól éreztem ma­gam, akkor is, rettenetesen hi­ányzott az otthon, a család, min­denki, akit szeretek. Más ország, más munka, más szokások. Bár mindenki óvott tő­le, ma is úgy érzem szükségem volt erre a kitekintésre. Az itthon maradt dolgaimtól kellő távolság­ra kerültem ahhoz, hogy más le­gyen a rálátásom, s ezzel a meg­ítélésem. - Mondanál egy-egy példát po­zitív és negatív oldalról, hogy mi az, ami tetszett, illetve nehezen tudtad tolerálni? - Egy egészen hétköznapit. Ná­lunk természetes, hogy - még családi körben is - kínálgatjuk egymást az étkezések alatt. Ott ki van porciózva az étel, egy szelet hús, egy kis köret, saláta. A má­sik, hogy minden családban van legalább három gyerek, de nem törődnek velük a szülők. A gye­reknél fontosabb számukra a kar­rierjük. Ami nagyon tetszett, hogy ma­ximálisan megbíztak bennem, le­tették a lakáskulcsot, s rám bíz­ták a házat. Amikor eljöttem, kerti partit rendeztek, s meghívták a szom­szédokat, s az összes barátomat, akikkel kint ismerkedtem meg. Egy dolgot biztosan tudok, hogy azoknak volt igazuk, akik féltettek a kimenetelem előtt. Iga­zán ezeknek a próbatételeknek, egészen fiatalon kell nekiállni, másképpen éli meg egy 18-20 éves és másképpen, ha már az ember pár évvel idősebb. Tervek, esélyek... - Hazatértél, dolgozol... - Egy fél év volt az életemből, tele tanulságokkal, döntésekkel, s a magam kipróbálásával. Kö­szönet a Szekszárd 1. Televízió­nak, hogy lehetővé tették szá­momra ezt a „kitekintést", hogy közelebb kerülhettem az angol nyelvhez, s egy más ország kul­túrájához. - Ezek szerint, ha most megkér­dezlek, hogy vagy Zita? - Akkor azt mondom, köszö­nöm jól, a munkám és a magán­életem is rendben van. - Terveid a jövőre? - Tanulni! Már tapasztaltam annyit, hogy tudjam, egy nagy ki­hívás az élet. Naponta változnak körülöttünk a dolgok, nemcsak magunk irányítjuk az életünket. Nagyok az elvárások, s minél több lábon áll az ember, annál nagyobb az esély arra, hogy ­ahogy mondani szokták - akkor és ott legyünk, ahol szükség van ránk, s ami nekünk is jó. Fotó: Nagy Ágnes A VILÁGHÍRŰ ZEPTER CEG ÓRIÁSI NYEREMÉNYJÁTÉK AKCIÓT HIRDET, AMELYNEK FŐDÍJA: EGY FIAT STILO AUTÓ. Hozzon egy jó döntést és keresse fel a ZEPTER Tolna Megyei képviseletét személyesen vagy telefonon, illetve levélben. 7100 Szekszárd. Augusz I. utca 9-11., Szakszervezeti Székház, telefon: 74/511-910, 511-911. Hozzon egy jó döntést!

Next

/
Thumbnails
Contents