Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-02-03 / 4. szám

2002. FEBRUÁR 3. SZEKSZÁRDI AZ OLIMPIA EGY MONUMENTÁLIS GAZDASÁGI VÁLLALKOZÁS Kamarai évértékelő - TOP 100 A támogatottság hiányától a népszerűségig. Nagyjából e két végpont közötti útszakaszt futotta be tavaly a kereskedelmi és iparkamara. A szervezet Tolna megyei évértékelő-évindító, TOP 100 elnevezésű összejövetelére január 23-án került sor Szekszárdon, a Gemenc Szállóban. • Az eseményre a száz legnagyobb tagvállalat vezetője volt hivatalos, és más prominensek: polgármesterek, szervezeti elnökök. Mintegy hetvenen meg is jelentek. Köszönhető volt az érdeklődés annak is, hogy a helyi kamarai elnök, dr. Fischer Sándor mellett, előadást tartott a testület országos elnöke, dr. Parragh László és a megyei közgyűlés elnöke, Koltai Tamás. Elsőként Fischer Sándor vázolta a Tolna megyei gazdasági helyzetet. Elmondta, hogy agilis szervezőmunkával sikerült elérni, hogy ma már minden negyedik vállalkozás kamarai tag. S így e kis megyében található az ország negyedik legnagyobb létszámú kereskedelmi és iparkamarája. Külön kiemelte a mesterképzés és a külkapcsolatok terén elért eredményeket. Parragh László egy kis visszatekintéssel kezdte. A 2000-es újjászerveződést követően mondta - szembe kellett nézni a támogatottság hiányával. Rendezni kellett a kapcsolatot a politikával - a kormánnyal és az önkormányzatokkal, méghozzá pártsemlegességre törekedve -, egységet kellett teremteni a helyi és az országos kamara között, és nem utolsósorban meg kellett szerezni a vállalkozói szimpátiát. Ma már népszerű a szervezet, hisz aki racionálisan gondolkodik, előbb-utóbb felismeri, hogy szükség van egy olyan gazdasági önkormányzatra, mely közjogi és érdekvédő feladatokat is ellát. (Marseille-ben négyszáz, Moszkvában tíz éve ismerték ezt fel; akkor alakították első kamarájukat.) A továbbiakban arról beszélt az országos elnök, hogy milyen gazdasági intézkedések születtek kamarai javaslatokra, s milyen egyéb területeken ért el eredményeket a szervezet. Ugrásszerűen nőtt a tanulószerződések száma, módosultak a reprezentációs szabályok, szorgalmazták a minimálbér-emelés ellentételezését a munkaadók felé, kimutatták a forint árfolyamsáv-szélesítésének negatív hatását az exportőrökre, és a Széchenyi Terv kapcsán is több indítványuk beépült a csomagba, sőt, a kamara képviselői ott ülnek a bíráló bizottságokban. Magyarországon a 46 ezer kamarai tagvállalat állítja elő a GDP kétharmadát. S hogy mindezek az eredmények napvilágra kerülhessenek, szükség volt az egységes és professzionális kommunikáció megteremtésére. Ezért alakította ki korszerű számítógépes hálózatát, s ezért vásárolta meg az Üzleti 7 című gazdasági lapot a kamara. A TOP 100 harmadik előadója, Koltai Tamás aki egyben a Tolna Megyei Területfejlesztési Tanács és a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács elnöke - a területfejlesztésről beszélt. Tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a helyben szétosztható 200 milliós pályázati keretösszegből, 150 millió kamarai javaslat alapján talált gazdára 2001-ben. Az új pályázatok egy hónapon belül megjelennek. A továbbiakban arra kérte a megye vállalkozóit, hogy támogassák a 2012-es olimpia magyarországi megrendezésének tervét. Hiszen az olimpia nemcsak sport, hanem egy monumentális gazdasági vállalkozás is. Wessely Megjelent a művész Faragjunk együtt könyve Törő György nevéhez híven kitört az egyenruhás katonavilágból, hogy faragásaiban tegye először csak az asztal fiába, rája, aztán a falra, földbe és emlékhelyekre faragott s egyre zabolátlanabb gondolatait, érzéseit. Őt már lefogni, viszszatartani nem lehet és nem is érdemes. Végiga szülőhely, a megye és az ország öröánatát és emlékeit - hirtelen egy nagy front-áttöréssel már a Don-kanyarban villog vésője. Látványos és népes hadsereg lehetne, ha faragott kopjafáit, emlékoszlopait sorba állíthatnánk! - mondjuk, születési sorrendben. Az ezredes lesöpri magáról a forgácsokat és újabb hódításként - egyik kezében vésővel, másik kezében ceruzával - egy századnyi katonájával betör Budapestre. Immár elfoglalja a fővárost, stílusosan a Hadtörténeti Múzeumnál áll meg. Ő, ki évtizede feltört a magasabb művészi régióba (fafaragó népi iparművész), szemünk láttára tört a szakírók táborába is. Hogy ez csak kirándulás a keményfa és a könyvespolc között?! Ezt nem tudom, de most kevésbé is érdekel - a négyéves döngetés után megtört akadályok láttán - hisz kezemben tartom ezt a szép könyvet. Először két ujjal végigpörgetem a 150 oldalt. A lapok gyorsan sorjáznak előttem, mint mozifilm színes kockái. Kellemes látvány. Most hátulról kezdem. Aztán hagyom, hogy nyíljon szét valahol. Aztán egy más helyen is. A kóstolás meghozta étvágyam s neki ülök. Amikor a fedél (Z. Mátrai Mária terve) képi csokra megengedi, felnyitom az első lapokat. Keresem az elkövetőket. A lektor mindig jó ajánlólevél. Itt is az Nagy Janka Teodóra finomságokra érzékeny főiskolai oktató és Máté Béla erdész. Az oktató rajzok és vázlatok, tervek mellett a szerző felvonultatott 260 (!) színes fotót is (Józsa Christine és Gottwald Károly munkái), ami önmagában csaknem egy önálló képes albumhoz is elég lenne. A szerző célul tűzte ki, hogy oktató anyagot ad könyvében: segítsen a mindig feltörekvő kezdőknek. A fejezetek árulkodnak: a fa mint alapanyag, a faragás előkészítése, a faragás eszközei, . a famegmunkálás módjai és technikái. A további fejezetek szövegben és képben egyaránt igazolják a könyv címét, biztatják az érdeklődőt, hogy érdemes elkezdeni: A fafaragás magasiskolája, Emlékhelyek a Don-kanyar mentén, Fafaragó táborok, Játékországban. A Hadtörténeti Múzeum folyosóján cseverészők közt törekszik előre a szerző, ezúttal egyidejűleg kettős szerepben. Kisebb csoportosulás a mikrofonnál, melyből elsőként a kiadást felvállaló Zrínyi Kiadó képviseletében Sípos Géza köszönti a szerző-faragót, méltatja munkásságát, majd pedig nagy Nagy Janka Teodóra könyvről szóló dicsérő hangvételű szakmai méltatását hallottuk. Többoldalú meghatottság hangján szólott végül a megítélt Törő György, aki a kiállító terembe varázsolt, alkalomhoz kötött faragó kiállítás tárlatvezetését vállalta. A csaknem három évtizedes munka keresztmetszetét láthatta a közönség (tanítványok, katonatársak, művészek, iskolatársak és sok megtisztelő) a kisplasztikától a nagyméretű díszkapuig, a hazai tájról, a hazai tájba ültetett munkákig, a hársfába vésett ornamentikáktól a csontba karcolt díszítésekig. Az oktatást is tartalmazó könyvet olvasva, látva a kiállítást, megállapíthatjuk, hogy az alkotó nemcsak prédikálta a vizet, de azt is itta. Ez persze nem vonatkozott a zárást jelentő állófogadás menüjére. Dr. Németh J. A fafaragó Törő György szakírása I