Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-10-06 / 35. szám

2002. OKTOBER 6. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Dávid Ibolya az önkormányzati választásról és az összeférhetetlenségről Szili Katalin tisztelgése az idősek előtt Fekete nadrágkosztümben, vakító fe­hér ingben, hozzá püspöklila nyakken­dőben érkezett Dávid Ibolya pártelnök szerda este a Művészetek Házában rendezett nagygyűlésre, ami telt ház előtt zajlott. Lackó László, a polgári összefo­gás polgármesterjelöltje ismertette városi programjukat, s kitért a kö­zelgő uniós csatlakozásra. Rámuta­tott, hogy immár térségben kell gondolkodni, hiszen az Európai Unió nem városokat, hanem térsé­geket támogat. Ennek kapcsán ki­emelte, hogy a következőkben na­^wbb figyelmet kell fordítani a sok ^Rnbernek munkát adó, ugyanakkor nagy bevételt jelentő turizmusra. A „lényeges kérdések" között említet­te a levegő, az utak és járdák állapo­tát, a csapadékvíz-elvezetésének megoldását, leszögezve azt is, hogy szemetes a város, a fűnyírás pedig kampányszerű. Mint mondta, meg kellene vizsgálni, mire terjed ki a közterület felügyelők hatásköre, s szerinte oda kellene hatni, hogy ne csak a két percre leparkoló autókat videózzák, hanem ügyeljenek a közterületek rendjére. Az egészsé­get adó és fegyelemre tanító sport­tal kapcsolatban megjegyezte, hogy Szekszárd - ellentétben más váro­sokkal - nem támogatja azt a tör­vényben előírt összeggel. Timár László, a megyei közgyű­lés alelnöke óriási taps kíséretében mutatta be a jelenlévőknek közö­sen állított 14 képviselőjelöltjüket. ^^ Dávid Ibolya először arról a több­^Pzörös öröméről szólt, amit egy­részt az újbóli hazajövetel szerzett neki, illetve az, hogy olyan emberek kampányában vehet részt, akikkel évtizedes közös munka, küzdés és barátság köti össze. Visszaemléke­zett a kezdetekre, az egész éjszaká­kon át tartó tanulságos vitákra, amit másnap újra kezdtek. Úgy fogalma­zott, hogy ezekben a „kis műhe­lyekben" tanult, amit most a kam­pányban való részvételével is igyek­szik visszaszolgálni. Majd így fogal­mazott: „A jó Isten adja meg mind­annyiunknak azt az örömöt, hogy Lackó Lászlót válasszák meg Szek­szárd polgármesterének." Majd elmondta, örül annak az itt megvalósult, polgári értékrenden nyugvó összefogásnak. Ezután ki­fejtette: az önkormányzati választás súlyában legalább akkora jelentősé­gű, mint az országgyűlési választás, ám az önkormányzatit nem közvet­lenül a pártpolitika határozza meg, hanem a helybeli emberek olyan szekszárdi állampolgárokra szavaz­nak, akiket tisztelnek, akik tettek már a városért. Hangsúlyozta, még ma, 12 esztendő múltán is büszke lehet pártja az 1990-ben megalko­tott önkormányzati törvényre, ami ma is működőképes. Azt azonban nehezményezi, hogy 1994-ben az új kormány a törvénymódosítással fel­oldotta az összeférhetetlenséget, s azóta országgyűlési képviselők is lehetnek polgármesterek, ami sze­rinte nagyon is helytelen - ahogyan a kétfordulós eljárás egy fordulóssá tétele is. Timár László végezetül felszólí­totta a szocialisták és a szabad de­mokraták polgármesterjelöltjeit, „ha már beszálltak a ringbe, akkor csinálják is végig amit vállaltak, mert aki visszalép, elveszíti a hite­lességét". Megjegyezte, hogy „minket ta­vasszal sem tudtak ketten együtt sem megverni, dr. Braun Márton lett a város országgyűlési képviselő­je". V. H. M. Fotó: Nagy Ági Csak hozták és hozták az ülőalkal­matosságokat a művelődési ház már­ványtermébe, pedig joggal tűnhetett úgy, hogy az előre bekészítettek bőven elegendőek lesznek. Szóval nagyon so­kan - elsősorban idősebb szekszárdiak - vettek részt azon a beszélgetős mű­soron, amit az MSZP rendezett az idő­sek napjára. Akik beszéltek: Szili Kata­lin, az Országgyűlés elnöke és Halmai Gáborné országgyűlési képviselő, a szocialisták szekszárdi polgármes­terjelöltje. Aki beszéltetett: Decsi Kiss János. Aki zenélt: a Szekszárdi Gitár Quartett. A kellemes délutánon Szili Kata­lin - ahogyan kérte a megszólítást ­Kati vagy Katalin, „mert ez az egyet­len nem múló dolog az életemben" - nagyon jól érezte magát. Ezzel a közönség sem volt másképpen, amit a gyakori tapssal, végül vas­tapssal juttatott kifejezésre. Megtudhattuk, hogy Halmai Gáborné szülei 82, illetve 84 eszten­dősek, ám már „megértem a veszte­ség fájdalmát, mert férjem szüleit elveszítettük". Az is kiderült, hogy Halmai Zsuzsa - legtöbben így em­legetik - szépen mond verset, ez al­kalommal Bertók László: Nagy­anyám című versét adta elő. A somogyi születésű - és a „má­sik szomszédos várban, Baranyá­ban" élő, most ideiglenesen Buda­pesten lakó Szili Katalinról számos új információt kaptunk. Bika jegyé­ben született, s hisz az asztrológiá­ban, s nem véletlenül fogalmazott egy alkalommal valaki úgy, hogy a „Parlament vezetésében egyetlen férfi van, aki Szili Katalin". A parlament elnöke - gyerekei viccesen a parlament házvezetőnő­jének mondják - most is roppant csinos volt: világos kosztümjét egy barnás sállal - mintegy nyolcvan van belőle neki - dobta föl. Öltözkö­désében és a ruhái kiválasztásában édesanyja útmutatását követi, mert ő a „legfőbb kontrollja". No és ad a férje szavára is, aki Katinak az első nagy szerelme. Júliusban voltak 25 éves házasok, „ismerjük egymás gondolatait is". A 6-os út kapcsán megjegyezte, hogy annak rossz állapota miatt nem jönnek a befektetők sem Tol­nába, sem Baranyába. Úgy fogalma­zott, az előző kormányok csak a prímszámokat ismerték útépítési­leg, ám hiszi, hogy a mostani kor­mány a páros számokat is kultivál­ja, s megépül például a 6-os és a 4­es út is. Kati jó tanuló volt, igaz, hetedi­kes koráig édesanyja minden nap minden tantárgyból kikérdezte. Ez időben annyi volt, mintha három évig egyfolytában egymás mellett ülve beszélgettek volna. Több éven át tanult zongorázni, és sokat jelent számára a zene, bár hallgatására ­kivéve az utazásokat és az esti elal­vás előtti időszakot - kevés ideje jut. Decsi Kiss János azon kérdésére, hogy a parlament hasonlítható-e puszta-ötösre, az elnök asszony azt válaszolta, inkább egy olyan négyes fogatra, amikor két lovat fognak a kocsi elé, hátulra úgyszintén kettőt, s szétfelé húzzák a kocsit. Am mint mondta, őszintén reméli, hogy az önkormányzati választásokat meg­nyugvás követi, hiszen „nem kifize­tődő egy polgári erőnek, ha csak a gáncsoskodást ismeri". Éppen a jogi egyetemen folytatott tanulmányairól, majd a gyámügyes­ként végzett munkájáról szólt Kati, amikor ásványvízzel kínálták. Mivel pille-palackban volt az ital, köszön­te, de nem kért belőle, s megjegyez­te, hogy a hazai fogyasztói szokáso­kon változtatni kellene oly módon, hogy az emberek a visszaváltható üvegeket részesítsék előnybe, hogy ne kerüljenek a műanyagok a sze­métbe. Ekkorra megérkezett az új ásványvíz: „üveg üvegben". Kati jót ivott. Kitért arra is, hogy a parlament szerinte túlmitizált, mert gyakori, hogy aki oda beül, attól azt hiszi, hogy más ember lett belőle. Ezt Ka­ti egyértelműen cáfolta. Végezetül Kati és Zsuzsa bejelentették, hogy a kormány előterjesztésében benne van a Babits Mihály művelődési ház felújítása. V. Horváth Mária Nagy Ági felvétele V

Next

/
Thumbnails
Contents