Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-09-29 / 34. szám

2002. SZEPTEMBER 22. , SZEKSZÁRDI VASárnAP M Vasárnapi vendég i<áy£ÜÁ2J MtDHfjl Vendégem a Gemenc presszóban, Szameth Piroska Frida, foglalkozását tekintve angol nyelv óraadó oktató, sokoldalúsága pedig a beszélgetésből derül ki. A legkülönfélébb iskolákba járt, ahol bizonyítványokat szerzett, s amelyek ha nem is szolgálnak most számára megélhetésül, mindenesetre az ott tanultakat, sosem lehet tudni, mikor és hol használhatja majd fel az életben. - Úgy tudom, s te is megerősítet­tél ebben, hogy azt szereted,-ha ba­rátaid és ismerőseid mindkét utó­neveden szólítanak, mégpedig úgy, hogy Pirifrida. Mesélj valamit a csa­ládodról, valamint az első olyan bizonyítványodról, amely már kmát is adott... Szekszárdi vagyok, egy nővé­rem van, akinek nagyon sokat kö­szönhetek. A II. Sz. Altalános Isko­la után a Garay Gimnázium követ­kezett, ahol az idegenvezetői szak­ra jártam, s ebből is érettségiztem. Az általános iskolára visszatérnék egy kicsit, ugyanis a rajz iránti nagy vonzalmam ott kezdődött, s a képzőművészet iránti rajongásom volt az, ami arra indított, hogy az iparművészetire jelentkezzem. Ab­ban az évben tizenegyszeres volt a túljelentkezés, mondanom sem kell, hogy nem sikerült. - Meddig keseregtél a kudarcon? - Elhelyezkedtem életem első munkahelyére a SOL TRAVEL-hez és azonnal beiratkoztam egy isko­lába a KIT-nél, így szereztem meg az idegenforgalmi és szállodai szakember oklevelemet. - Pirifrida! Tanulni és dolgozni ^műszerre nem volt kicsit sok? Annál is inkább, mert a fenti is­kolával párhuzamosan egy felsőfo­kú vendéglátó menedzser szakon diplomát is szereztem. - Ehhez képest a következő mun­kahelyednek semmi köze nem volt a fent megszerzett ismeretekhez... - Itt, Szekszárdon valóban nem tudtam elhelyezkedni, ezért a VIDEÓVILÁG kölcsönzőben dol­goztam 2 évig. Közben Budapesten a Pannónia Filmstúdióban animá­ciós rajzot tanultam. - Mindezek után pedig gondoltál egy nagyot... - Az az igazság, hogy ez a vágy régóta élt bennem. Pontosabban 17 éves korom óta, amikor középisko­lásként Ausztriában - nyári szabad­ság helyett - bébiszitterként dol­goztam két hónapot. Egy közvetítő irodán keresztül kerültem ki Angliába - s miután a gimiben németet és oroszt tanul­tam - fő célom a nyelvtanulás volt. - Hová kerültél, s melyek voltak az első benyomásaid? - Először egy pici faluba. A nyel­vet persze nem nagyon ismertem ­kétszeresen hálás voltam a nővé­remnek, aki mindig moziba cipelt ­ezért „ ismerős" volt az angol nyelv - és ott ragadtak rám angol szavak. Az iskola, ahol tanultam a nyelvet, az nagyon jó volt, kitűnő tanerővel, a család viszont, ahová kerültem, nagy melléfogás volt. Miután úgy éreztem, hogy nem bérmunkára mentem ki, Londonban kerestem egy munkaközvetítő irodát, ahol kaptam egy másik címet. A család London belvárosában lakott, egy sarokra, Tony Blair valamikori ott­honától, a férj a BBC rádiónál dol­gozott, a feleség a Readers Digest­nél szerkesztőként. Aranyosak vol­tak, műveltek segítőkészek. Egy fi­úk és egy lányuk volt, 8 és 13 éve­sek. A gyerekek jól neveltek, intel­ligensek és műveltek voltak. Ma is úgy érzem nagy szerencsém volt, hogy ehhez a családhoz kerültem. - Hogy teltek a napjaid, mi volt a konkrét elvárás feléd, s mennyire si­került az eredeti célodat, a nyelvta­nulást megvalósítanod? - A legfontosabb feladatom a gyerekekkel való foglalkozás volt. Nagyon jó viszonyt sikerült kialakí­tanom, s nemcsak velük, hanem barátaikkal, osztálytársaikkal is. Ebből következett, hogy azok szü­leit is megismertem, s sokszor „kértek kölcsön" a családtól, ha ők csináltak programot. A keresetemet elköltöttem, nem sokat tettem félre, de nem is ez volt a célom. Elutaztam, ajándékokat vettem rajta, végül is szerencsés­nek éreztem magam, ugyanis le­het, hogy egy másik családnál töb­bet kerestem volna, viszont fontos volt számomra, hogy egy ilyen in­telligens családnál tanulással, s ér­telmesen tölthettem el a kint lévő két esztendőt. - A gyerekeket hogy sikerült „meghódítanod"? - Már az első percben jó pontot szereztem azzal, hogy a Csillagok háborúja képével díszített sapká­ban láttak meg. Aztán a rajzzal, a sok kirándulással, a kitalált játé­kokkal. Miután a szülők sokat vol­tak távol, a gyerekek sok időt töltöt­tek velem, érzelmileg kötődtek hozzám. - Azt mondtad, sokat utaztál, sok mindent láttál. A legnagyobb élményekből párat felsorolnál? - Már a kiutazásomat követő első napokban volt egy megdöbbentő élményem. Diána hercegnő teme­tése. Nagyon hatott rám az az óriá­si tömeg, a néma csend, az embe­rek mérhetetlen szomorúsága. Nagy vágyam volt, hogy lássam a Lock Ness-i tavat. Hárman utaz­tunk oda, egy másik magyar lány és egy német. Aztán egy filmforga­táson egész „közel" kerültem a nők bálványához Hugh Grant-hez. Min­den nagy élményemet őrzik a fo­tók, s velük könnyebb az emléke­zés. Sokat jártam moziba, bemuta­tókra, így találkozhattam, láthat­tam azokat a sztárokat, aldket ad­dig csak filmekről csodálhattam. - Az induláskor volt egy középfo­kú német nyelvvizsgád, s némi orosz nyelvtudásod, azonkívül? Kí­váncsiság, s magad kipróbálásá­nak a vágya? Mivel tértél haza? - Az első cél számomra a nyelv­tanulás volt, s valóban az is, hogy mire vagyok képes egyedül. Úgy éreztem, levegőváltozásra van szükségem, gondolkodási időre, hogy eldöntsem, mit is szeretnék a továbbiakban az életemben. Letettem Londonban a CAE fel­sőfokú angol nyelvvizsgát, ez volt a legfontosabb. Ragyogó tanároktól tanulhattam meg a nyelvet, egy na­gyon jó közösségben, akikkel nem­csak az iskolában, hanem azon kí­vül is sokat voltam együtt, sok ba­rátot szereztem közülük. Amióta hazajöttem mindent másként látok. Megismerkedtem egy más kultúrával, emberi kap­csolatokat teremtettem, beleláttam egy másik ország életébe. A velem hasonló célért kint dolgozó és ta­nuló fiatalokkal olyan szoros, bará­ti kapcsolatba kerültem, amely ba­rátságok a mai napig tartanak, hi­szen nemcsak a cél volt közös, de a sorsunk is. - Pirifrida! Ha három dolgot kel­lene megnevezned, ami miatt nem szeretnél ott élni, mi lenne az? - Az egyik, amit olyan sokszor hallottunk, az angol hidegvér, amit én úgy fordítanék le, hogy az ango­lok eléggé befelé fordulók. Kevés az érzelmi kötődés, még családon belül is. A nők általában nem dol­goznak, ennek ellenére mással ne­veltetik gyermekeiket. Sem a há­zastárs, sem a gyermekek felé sem­mi olyan érzelmi megnyilvánulást nem vettem észre - pedig több csa­lád életébe beleláttam - ami nálunk természetes. A másik, hogy állan­dó honvágyam lenne, a két év alat­ti karácsonyi ünnepekre is hazajöt­tem. A harmadik, ami nagyon nem tetszett, az állandó szél. Természetesen vendégségbe, tu­ristaként bármikor nagyon szíve­sen mennék, illetve a nyáron vol­tam is. Egy kinti magyar barátnőm férjhez ment és meghívott az eskü­vőjére. - Jelenleg mit csinálsz? A levegő­változás meghozta-e a döntést, ho­gyan tovább az életedben? - Félig-meddig. Az egri főiskola művelődésszervező szakán III. éves vagyok. Amikor hazajöttem megkeresett több barátom, hogy őket vagy a gyermekeiket tanítsam angolra. Ez jól jött, mert tanítás közben még jobban elmélyül az angol nyelvtudásom. A Grammati­cus nyelviskolában angol nyelvórá­kat adok. - Ez gondolom az egyik fele, s a másik? - Az igazi vágyam és célom, hogy valamelyik művészeti ág se­gítségével bekerülni a filmiparba. Ami nagyon érdekel, az a rajzfilm­rendezés. Fotó: Nagy Ágnes A VILÁGHÍRŰ ZEPTER CEG ÓRIÁSI NYEREMÉNYJÁTÉK AKCIÓT HIRDET, AMELYNEK FŐDÍJA: EGY FIAT STILO AUTÓ. Hozzon egy jó döntést és keresse fel a ZEPTER Tolna Megyei feépviseletét személyesen vagy telefonon, illetve levélben. 7100 Szekszárd. Augusz I. utca 9-11., Szakszervezeti Székház, telefon: 74/528-578. Hozzon egy jó döntést!

Next

/
Thumbnails
Contents