Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-09-15 / 32. szám

SZEKSZÁRDI MTASÁRN4P 2002. SZEPTEMBER 15. Tíznaposra bővült a megyenapi rendezvénysorozat KIÁLLÍTÁSOK, KITÜNTETÉSEK, KONCERTEK Az előző évektől eltérően idén tíznapos rendezvénysorozattal emlékezett meg Tolna megye arról a nevezetes napról, amikor I. Lipót császár 1699. szeptember elsején keltezett oklevelében önálló címerés pecséthasználati jogot adományozott Tolna vármegyének. Az ünnep célja: erősíteni a megye polgárainak összetartozás-érzését, a tágabb otthonhoz és a szűkebb hazához való ragaszkodást, bemutatni a megye sokszínűségét, szellemi gazdagodását, értékeit. A megyei közgyűlés elnöke, Koltai Tamás felhívására idén immár 15 település és intézmény 27 programmal sorakozott fel a szekszárdi központi ünnepség mellé. A kínálatban kiállítások, szakmai konferenciák, kisebbségi napok és nemzeti est is szerepelt. Városunkban, a Babits Mihály művelődési ház márványtermében augusztus 29-én a megyénkben élő művésztanárok képeiből összeállított gazdag kiállítást nyitotta meg Timár László, a megyei közgyűlés alelnöke elismerő szavakkal, illetve a pedagógusokat, akik munkájuk mellett rajzolnak, festenek, jó példával járnak növendékeik előtt, akiket a művészet iránti érdeklődésre, az alkotó ember tiszteletére ösztönöznek. Mérlegen a négy év A hagyományokhoz híven ünnepi szentmisével vette kezdetét szeptember l-jén a megyenap központi rendezvénye a Béla téri templomban. A szertartás után a vármegyeháza oszlopcsarnoka előtt a Tolna megyei huszárbandérium és két cserkészcsapat tagjai tisztelegtek a megjelentek, köztük dr. Freppán Miklós, a Tolna Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője és Koltai Tamás, a megyei közgyűlés elnöke - a rendezvénysorozat védnökei -, valamint a megjelent országgyűlési képviselők és közgyűlési tagok, a megye és a város vezető hivatalai, a civil szervezetek képviselői, valamint a szép számú érdeklődő előtt. A Himnusz és a megyeszignál hangjai és az országvalamint a megyezászló felvonása után a kaposvári Déryné Vándor Színtársulat fiatal művészei adtak rövid műsort, majd Koltai Tamás mondott ünnepi beszédet. Összegezte az elmúlt négy év törekvéseit és eredményeit, kitérve a megyei önkormányzat költségvetési egyensúlyának szinte hitelfelvétel, nélküli megteremtésére, a közlekedési infrastruktúra javítására, a polgári kormány segítségével megvalósított közműberuházásokra, a gyógyfürdő-fejlesztésekre. Szólt az épülő szekszárdi Duna-híd kínálta páratlan fejlesztési lehetőségekről, az őcsényi repülőtér logisztikai és idegenforgalmi szerepéről, melyek révén Tolna megye az ország metszéspontjává válhat. Az ünnepi közgyűlés a megyeháza udvarán vette kezdetét, ahol dr. Tollár Tibor, a közgyűlés Baky Péter átveszi a kitüntetést Koltai Tamástól alelnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd dr. Freppán Miklós emelkedett szólásra. Beszédében a megyei önkormányzat tevékenységének színvonaláról szólt, kiemelve, hogy négy év alatt mindössze három ízben kellett törvényességi észrevételt tenni a meghozott több száz rendelet, illetve határozat kapcsán. Örömmel emlékezett meg a tavalyi millenniumi rendezvénysorozatról, melyet a megye szinte minden települése megünnepelt. Ezután a megye és a települések közötti címerés zászlócserére került sor. Idén 13 önkormányzat készíttette el címerét, melyek a megyeháza emeletén kialakított címerfalra kerültek. Idén sem maradt el a megyei kitüntetések átadása, valamint a kiváló szociális munkások és a t németségért kiemelkedően sokat tett személyek elismerése. A Tolna Megyei Német Kisebbségi Önkormányzatok Szövetsége a Tolna Megyei Németségért Nívódíjat adományozta Georg Denzernek, a partner Main-Tauber járás elnökének, valamint Horst Gallertnek, Bautzen járás nyugal^ mázott elnökének. Este 19 órától a Wass Albert: Üzenet haza című verséből kölcsönzött mottóval, „A kő marad...est az összefogásért" című négyórás, nemzeti szellemű, irodalmi és zenei művekből álló összeállításban gyönyörködhetett a több ezres közönség. A megjelenteket köszöntötte Koltai Tamás, a megyei közgyűlés elnöke, aki beszédében egyebek között kiemelte, hogy a megyenap, melyet kezdetben néhányan fanyalogva fogadtak, nem tiszavirág életű vállalkozás, hanem egyre többeket megmozgató hagyomány lett. Az est során fellépők között üdvözölhettük Götz Anna, Bitskey Tibor, Bánffy György és a szekszárdi születésű Rubold Ödön színművészeket, Gergely Éva, Tolcsvay Béla és Vikidál Gyula énekeseket, valamint a kiváló Ghymes együttest, mely önálló koncertet adott a műsor után. Az emlékezetes programot pazar tűzijáték koronázta meg. Cser Ildikó Fotó: Nagy Ágnes Duna-expedíció Két hét a még meg nem áradt folyón Egy vízi túra Esztergomtól Szekszárdig júniusban még igazán jó ötletnek tűnt. Izgalmas kalandnak! Nos, a Gál László vezette szekszárdi Clark Ádám Flottilla tagjai - köztük jómagam - egy motorcsónakkal, egy „őrsi csónakkal" és három kenuval a nyár egyik legszebb két hetét töltöttük a Dunán evezve. Bár az utazás azzal kezdődött, hogy mindenki bőrig ázott, mégsem bántuk, mert nagyszerű élményekben volt részünk. A napsütötte Szobon - miután ruháinkat megszárítottuk - még fagylaltozni is kedvünk támadt. A Lupa-szigeteknél, a folyam közepén lévő homokzátonyokon, a ma szinte valószínűtlenül alacsonynak tűnő vízállásnál, még fürödni is tudtunk. A bal part első városától továbbhaladva a pilismaróti öblöt vettük célba, ahol letáboroztunk. Dömösnél találkoztunk a szintén vízi túrázó újpesti flottillásokkal, akikkel két napig együtt táboroztunk, esténként •pedig nagyokat sétáltunk. Visegrádon megcsodáltuk a királyi palotát, a helyreállított oroszlános kutat, majd búcsút vettünk barátainktól. Leányfalun finom cukrászsüteménnyel, fagylalttal és görögdinnyével kényeztettük hasunkat. Utunk során Újpesten tisztelegtünk az elhunyt vízi túrázók emlékművénél, a túra egyik legemelkedettebb pillanata pedig az volt, amikor evezőnket függőlegesen felemelve adtuk meg a tiszteietet az ország házának a Parlament előtt elhajózva. A pesti szakaszon még kísérőn is akadt. Egy Hepaj nevű zenetutaj a folyón elhaladó más vízi járművekhez hasonlóan nekünk is kellemes zenét szolgáltatott. Százhalombattán megnéztük a Régészeti Parkot, s Dunaföldvári pihenő alkalmunk nyílt betekinteni a szabadidőközpontban megrendezed^ rocktalálkozóra. Kulcson igazi ku^P ózumot láthattunk: az ország első szélerőművét. Tolna megyét elérve Dunaföldváron egy kis pihenőt tartottunk, s mivel a hartai pizza hírének nem tudtunk ellenállni, arra vettük az irányt. A kis Duna menti faluban töltött napok kedves emlékeként őrződött meg mindannyiunk számára az esti tábortűz, az ott rendezett dartsbajnokságok. Paksot bizony hosszú ideig megemlegetjük: többször is bőrig áztunk. Még szerencse, hogy volt hol megszárítkoznunk, mert Gerjenben szívesen fogadtak bennünket. Az otthonhoz, Szekszárdhoz közeledve mindegyikünkben dolgozott a honvágy: Domboriban rekord idő alatt készültünk el a sátorbontással. Amikör számtalan élménnyel gazdagodva a második hét végén a Siózsilipnél „behajóztunk", igazi csapat érkezett haza, amely már a következő nyár programját tervezgette. Szabó Dános Dániel